- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Mondhatnánk azt is, hogy a gravel bringák anyukája, de ez csak részben lenne igaz. A cyclo-cross kerékpárok, és maga a cyclo-crossozás 1902-re datálódik, amikor egy francia katona Daniel Gousseau szervezte az első nemzeti bajnokságot. Ez után számos verseny született Belgiumban, Luxemburgban, Spanyolországban, és Olaszországban. Mégis valahogy Belgiumot, és Hollandiát tartjuk a cx szülőhazájának, máig innen kerülnek ki a világ legjobb versenyzői. No meg Vas Kata Blanka személyében kis hazánkból, de ez legyen nekünk öröm!
A cyclo-cross, mint sport máig nem veszített a sikerességéből, a cx bringák viszont háttérbe szorultak a gravel trend felfutása miatt.
Eredetileg a cyclo-cross kerékpárok országúti bringák voltak, hiszen nem léteztek speciális kivitelek, maximum a kicsit vastagabb, és mintásabb gumik jelentették az eltérést. Persze itt az országútizás hajnaláról, az 50-es évekről beszélünk, nem a mai minimálizált, aero csodákról! Eleinte az aszfaltos versenyzés téli alternatívájaként működött, bár 1950-ben volt az UCI által elismert világbajnokság. Sőt a hegyikerékpárosok közül máig is sokan e célból indulnak cx versenyeken. Szóval innen indult a cyclo gépek karrierje, bár eredetileg hazánkban terepkerékpárnak hívták, hiszen a MTB „felfedezése” itthon csak a 80-as évek végén indult meg. Jól is mutatja az elnevezés, hiszen a cx bringával terepen közlekedünk jellemzően, éppen ezért a váz geometriája is eltér az országúti kerékpárokétól, de a hegyikerékpárokétól is. Valahol a kettő között félúton. Az gumik pedig vastagabbak, és mintázottabbak mint az országúti kerékpárokon. A szabályok szerint versenyen maximum 33 mm szélesek lehetnek, de a valóságban ennél vastagabb is be szokott férni.
Mikor az illusztrációs képeket kerestem, eléggé bajban voltam. Mire írunk a cx kerékpárokról, lassan ki is halnak! A hazánkban ismertebb Meridának, CUBE-nak, TREK-nek 5 éve még komoly palettája volt ezekből, de mára a gravel térhódítása kiszorította őket. A Merida palettáján konkrétan nulla darab cx található, és a CUBE is mindössze három modellje van, de még a világelsők között emlegetett TREK-nek is összesen 3 gépe van, amiből kettő karbon, egy alu. Gyakorlatilag a két legnagyobb, a Specialized, és a Cannondale kínál rendes palettát ebben a szegmensben mindössze.
Régebben aki terepen akart „országútizni” az cyclo-crosst választott (gravel még nem is létezett), mára viszont utóbbi átvette a főszerepet. Valljuk be őszintén, hogy érthetően! A cx egy réteg sport, a versenyzők nagyon magas kategóriájú gépeket igényelnek, de az eladási számok marginálisak ezekből, így nagy hasznot nem termelnek, ellenben a kifejlesztésük viszi a pénzt. A gravel bringa pedig közben trendi lett, sokan hegyikerékpár helyett is ilyet választanak (ha nem akarsz komoly ösvényeken veretni, akkor jobban is járhatsz vele), az eladások szárnyalnak, és nem kell faragni a grammokat drága pénzért. No meg lehet vele keresni rendesen, mert azért a csúcsmodellek nem éppen olcsóak, ellenben nem annyira kihegyezettek mint a cx-ek.
Szóval nézzünk két hasonló kerékpárt. Az egyik a TREK Émonda SL6 a klasszikus országúti, a másik pedig a Boone 6 ami egy vérbeli cyclo-cross versenygép. Első ránézésre talán a gumik, és az első váltó ami feltűnhet, de azért ennél több van közöttük. Az alábbi geometria táblázatokat megnézve látható, hogy az irányíthatóságot jelentősen befolyásoló értékek, mint a fejcsőszög, villa utánfutás, láncvillahossz azért különböznek. A cyclonál meredekebb a fejcsőszög, mivel szűkek a fordulók a versenyeken, a versenyzők igénylik az agresszív kormány reakciókat. Ez nagy tempónál ami mondjuk egy aszfaltos lejtőn lehet, akár 90 km/h felett is, nagy hátrány lenne, ezért az Émonda fejcsőszöge laposabb, nagyobb stabilitást nyújtva. A Boone esetében a hosszabb láncvilla is pont ezt a célt szolgálja. Tehát a cyclo-cross gép egy élesebb, reaktívabb fegyver, ami alacsonyabb tempónál remekül reagál a mozdulatokra, az Émonda viszont felszállási sebességnél is stabil.
Régebben a cx kerékpárok még úgynevezett kantilever felnifékkel voltak szerelve, de mára kizárólag tárcsafékkel kaphatóak. Még olyan nagy klasszikusok mint a Colnago vagy a Ridley is fejet hajtottak a trendek előtt. Persze a téli saras/havas közegben ésszerűbb is a tárcsafék, mint egy felnire ható kivitel, nem hatja meg a rideg körülmény. Váltórendszerből ma már főleg a Shimano GRX, vagy a SRAM XPLR van felszerelve rájuk. A versenyzők pedig úgyis a vázszettekre építenek egyéni ízlés szerint.
Kinek ajánlott a cyclo-cross kerékpár? Hát elsősorban azoknak, akik versenyezni fognak vele, hiszen itthon is egyre népszerűbbek a cx megmérettetések, és a téli szezonban a 60 perces futamok hossza pont elegendő a felpörgetéshez, és a forma megtartásához. Mindenki más vegyen inkább gravel bringát? Túl egyszerű lenne azt mondani, hogy igen! Nyilván a gravel vastagabb (kényelmesebb) gumikat fogad, rakható rá sárvédő, csomagtartó, és az üléspozíciója is komfortosabb, mint a cyclonak, de! És mindig van de…. Akik igazi sportosságot szeretnének, nem akarnak több napos csomagos túrákra indulni, azoknak a gravelek többsége öszvér érzés lesz. Mintha egy 90-es évekbeli hegyikerépáron ülnének. Persze lesarkítva. Vagy aki nyáron mondjuk amatőr szinten versenyezne országúton, egyébként menne enyhe terepen is, télen pedig belekóstolna a cyclo-crossba, annak is érdemesebb ilyet néznie, mivel a cx minimális kompromisszumokkal jó lesz aszfaltra is.
Ahogy látható, kihaló faj a cyclo-cross bringa, de még tartja magát, hiszen a versenyzők részéről az igény folyamatos, és azért még mindig vannak gyártók akik látják a lehetőséget benne. Amennyiben a fent említett felhasználásra keresgélsz kerékpárt, akkor érdemes a kínálatot átfutni, lehet szimpatikusabb lesz, mint a gravel bringák.
