- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Egy mountain bike gumi ideális nyomása valahol 15 és 45 PSI (1.4 és 3 bar) között mozog, mely széles tartományból kell megtalálnod a számodra megfelelőt, és ha elolvasod a cikket, akkor megérted, miért súrolja már-már a művészet és űrtudomány határát az ideális guminyomás meghatározása… de kiindulásként nézzünk egy példát.
Vegyünk egy 80 kg súlyú bringást, adjunk hozzá egy normál összetételű, 2.4” ballonos és közepesen merev, tubeless gumiabroncsokkal, 30 mm széles felnikkel szerelt 120-140 mm rugóúttal rendelkező kerékpárt, majd induljunk el vegyes terepen.
Ebben a felállásban az ideális közeli nyomás elöl 21 PSI (1.45 bar), hátul 23 PSI (1.59 bar) lenne…
Ha viszont ezen tényezők közül a gumiabroncsokat kicseréljük egy 2.6” ballonosra (minden más tényező marad ugyanaz), akkor a nyomásokat 19 (1.31 bar) és 21 PSI-re (1.45 bar) változtatnánk.
Ha pedig a gumiabroncsot 2.2”-ra, a felnit pedig keskenyebbre, egy 25 mm szélesre cserélnénk (a többi részlet továbbra is marad), akkor a nyomások 24 (1.66 bar) és 26 PSI (1.79 bar) környékére változnának.
De ha a terepet és az időjárási körülményeket is cserélnénk, akkor további változtatásokra lenne szükség. Így, ha a fenti példánkban a vegyes terepet kicseréljük sziklásra, akkor a defektvédelem érdekében pár PSI-vel (1 PSI = 0.069 bar) növelni kellene az előbbi értékeket, ha viszont saras terepre néznénk, akkor a tapadás érdekében néhány PSI-t engedhetnénk… és akkor még nem hoztuk be az egyenletbe az inzertek használatát, melyekkel további nyomás-csökkenést és tapadás-növelést érhetünk el defektmentesen.
Minden előtt kezdjük azzal, miért is olyan fontos az ideális nyomás meghatározása? Ezen állapot esetében válik a bringázás tökéletes élménnyé, egy versenyfutam legyőzhetetlenné... Az ideális nyomásnál a gumink nem pattog el a talajtól, de nem is laposodik el annyira, hogy fogja a gurulásunkat... Segít a kívánt íven és nyomvonalon maradni, megállni a lehető legrövidebb úton, miközben a leggyorsabb tempóval tudsz haladni.
De mitől olyan nagyon misztikus ez az ideális nyomás? Mert nem túl kézenfekvő meghatározni... Mert minél nagyobb a tapadás, annál kisebb a gördülés, avagy minél jobban kapaszkodik a gumi, annál nehezebben gurul.
Ráadásul ez messze nem ennyire egyszerű, hiszen minél egyenetlenebb vagy lazább szerkezetű a terep, annál jobban szükségünk van a tapadásra, amit leginkább kisebb nyomással lehet elérni, hiszen az által a gumiabroncs jobban deformálódhat és így jobban kapaszkodhat. Ám ezzel az is jár, hogy drasztikusan megnő a gördülési ellenállásunk (és egyben a defekt esélye is), amitől, ha túlzásba esünk, lomhábbá és lassúbbá válhatunk. Ahhoz, hogy gyorsak lehessünk, kicsi ellenállásra van szükség, amit viszont nagy guminyomással érünk el leginkább, hiszen ilyenkor a gumiabroncs csak kisfelületen érintkezik a talajjal, ám ilyenkor a kerék könnyebben elpattog a talajtól, ami nem nyújt komfortos érzést és tapadásban is keveset nyújt...
A helyzet pont annyira egyszerű, mint amennyire most vélhetően gondolod: minél nagyobb a kettő össztömege, annál nagyobb guminyomásra lesz szükségünk, hogy hasonló tapadást és gördülést érjünk el, mint egy kisebb tömegű variáció esetében. Egy 70 kilogramm súlyú bringás nagyjából 1.8-2 bar körüli nyomásból indulhat ki, míg egy 90 kg-os már a hasonló tapadás/gördülékenység eléréséhez 2.8-3 barral kell számoljon...
Sziklás, gyökeres vagy puha, erdei talaj? Ezek mindegyike mást igényel, de még azonos terepen belül is változhat az ideális nyomás értéke, ha más tempóban érkezünk rá…
Egy sziklás, gyökeres és gyorsabb tempójú terep magasabb nyomással lesz ideális, hiszen így az intenzív behatások ellenére is kisebb a defekt esélye. Viszont ha lassabb tempóval tudunk haladni ugyanitt, mert például meredek hegyoldalról van szó, akkor az alacsonyabb nyomás lesz ideálisabb, hogy a gumiabroncs jobban deformálódjon és ezáltal még jobban kapaszkodhasson.
A sár illetve a puha, laza kontra szilárdabb talaj esetében is nagy a különbség, hiszen a lazább terepen a megfelelő tapadást kisebb nyomással tudjuk elérni, míg a kemény felületek nem igénylik az alacsonyabb nyomást.
Egy mérhetetlen és számokban kifejezhetetlen tényező, ami ennek ellenére nagyban befolyásolja a guminyomást. A precízebben, fejlettebb kerékpározási technikával bringázó kisebb nyomáson is tud hatékonyan gurulni ugyanazon a terepen, mint egy olyan bringás, aki nem kíméli a technikát, mivel az előző bringás úgy tud talajt érinteni, hogy elkerüli a túlzó behatásokat, és felismeri/kihasználja a lendületet avagy tempót megtartó elemeket.
A gumiabroncs és a felni párosítás szintén nagy hatással van a bringázási élményünkre. Mert ha keskeny felnire szerelünk nagyon ballonos gumiköpenyt, akkor annak az oldaltartása nagyon rossz lesz, és csak nagyobb nyomás mellett tudjuk majd elérni a kívánt kanyarodási élményt, ami pedig tapadásvesztéshez vezet. És ez a helyzet fordítva is problémás, azaz a széles felnire szerelt keskeny gumi sem alkot ideális párosítást.
A megfelelő felni-gumi méret-párosításhoz az alábbiak lehetnek irányadóak:
• 2.0”-2.2” gumihoz 25 mm széles felni
• 2.4” gumihoz 25-30 mm széles felni
• 2.5-2.6” gumihoz 28-35 mm széles felni
• 2.8” gumihoz 35 mm széles felni
A szélesebb, ballonosabb gumiabroncs nagyobb felületen képes érintkezni a tereppel, ezáltal nagyobb tapadásra képes, illetve a nagyobb térfogat avagy ballonosság miatt alacsonyabb nyomáson is működő képes marad. Azaz olyan helyzetekben, ahol a terepadottságok miatt nagyobb tapadásra és defektvédelemre van szükség, ott a ballonosabb gumiabroncsokat kisebb nyomáson is hatékonyan lehet használni.
A gumiköpenyek defekt-ellenállóképességét túlnyomó részt két módon növelik: az egyik, hogy a futófelületet (extrémebb felhasználásra szánt gumiknál az oldalfalat is) vastagabbá teszik, míg a másik, hogy a gumiabroncsot alkotó szálak sűrűségét növelik - minél sűrűbb szövésű, annál nehezebben szúrható vagy vágható át, ez pedig azt is jelenti, hogy sokkal ellenállóbb a defektekkel szemben! Ráadásul minél magasabb szövetsűrűséggel rendelkezik egy gumi, annál könnyebb is, mivel ezen szálak könnyebbek, mint a gumikeverék, amit ráöntenek, és minél több van a szálakból, annál kevesebb gumira van szükség.
A különböző falvastagságú és szövetsűrűségű gumiköpenyek rugalmassága más, ami különböző gördülési hatékonyságot nyújt. Alapvetően a magasabb szövetsűrűségű gumikat nagyobb nyomáson kell használni - miközben a tapadási és irányíthatósági tulajdonságuk nem romlik, ellenben a vastagabb oldalfalú gumiköpenyek ellenállóbbak az alacsony nyomással való használatból eredő terheléseknek is.
A szövet típusa mellett fontos szerepet játszik a gumikeverék is! A puhább összetételűekkel nagyobb nyomással is mehetünk, hiszen az összetétel biztosítja azt a tapadást, amit alacsonyabb nyomással lehetne elérni egy keményebb gumival, így viszont a nagyobb nyomással jobb a gördülékenység - azaz gyorsabban gurulhatunk!
Eddig azt vizsgáltuk, hogy összességében mely tényezők befolyásolhatják a guminyomásunkat, most nézzük meg, mi a helyzet az első és hátsó gumiabroncsokkal - ugyanannyi nyomásra van-e szükségünk?
A válasz a két gumiköpeny funkciója közötti eltérésben találjuk. Mivel az első kerék nagy feladatot vállal a fékezés és kanyarodás során biztosított tapadásban, itt alacsonyabb nyomás lesz az ideális. A hátsó gumiabroncs viszont alapvetően nagyobb terhelést kap, és mivel azt hajtjuk, nagyobb nyomással érhetjük el az ideális állapotot. Tehát elöl-hátul eltérő nyomással ajánlott számolni.
A lényeg, hogy bátran kísérletezzünk – tereptől, időjárástól, stílustól, gumiabroncstól és felnitől függően – különböző guminyomásokkal, és a tapasztaltakat használjuk fel új helyzetekben is!