Nemes egyszerűséggel: élménybomba Mátrai kerékpáros túrabeszámoló Hír

Ezúttal is jó kollégákhoz illően együtt indultunk el Budapestről, de sajnos legújabb szerelmem nélkül, amely egy virslikerekű városi tekergő. Jó tanácsoknak engedve, és saját jól felfogott érdekem miatt sem kívánhattam új szerzeményem korai pusztulását a Mátra gyönyörű, bár a kétkerekűek számára komoly kihívásokat tartogató erdei utjain. Igaz, a városi dzsungel sem jobb, de az legalább lassú elfáradást tartogat számára. 

Kicsit kevesebb mint másfél óra alatt meg is érkeztünk mesébe illő, sűrű erdőségekkel körül ölelt, hegyoldalon fekvő szállásunkhoz, amely már az első pillanatban is pazar látványban részesített. A csendes, barátságos környezet volt ez első pillantásra. Érezni lehetett, hogy nyugodtan a falnak támasztva hagyhatom a kerékpárt anélkül, hogy izgulnom kellene miatta.

Gyorsan elfoglaltuk színvonalas szobánkat. Kipakolás, térképes tervezés a környéket tökéletesen ismer vendégházunk tulajdonosával, majd indulás. Érkezéstől számított fél óra múlva már egy jól felszerelt MTB nyergén vághattam neki az előttünk álló utaknak, melyet a vendégház jó minőségű, bérelhető bringa palletájából választhattam ki.

Ekkor egyébként még nem sejtettem, hogy életem első, igazi, vérpezsdítő hegyikerékpáros élményén fogok átesni a következő napokban, amely nagy adag adrenalinbombaként robban szét a testemben, és még jelenleg is hatása alatt leszek. Az izgalmat egyébként már csak az a figyelmetlenségem tetézte, hogy bukósisakomat otthon felejtettem, így állandóan koncentrálnom kellett, hogy lehetőség szerint lassabban száguldják le a lejtőn, mint az őrangyalom repülni tud - szerencsére sikerült, de ezt az élményt senkinek nem ajánlom.Bukósisakot a fejre Emberek!

Az első túraútvonal elején még lelkes voltam és vak, vak mint egy bányaló, mivel azt gondoltam egy kis földutas erdőjárás nem okozhat különösebb gondot. De okozott, hiszen sziklás, köves, patakokkal, csermelyekkel szabdalt hegyes-völgyes, néhol éppen még járható ösvényeken vezetett utunk.  Ezek után este már nem rózsaszín kis rőzsedalokkal a lelkemben tértem haza, vagyis élveztem az utat, mert egyedülállóan szép volt, de átkellett gondolnom a hegyibringázásról alkotott korábbi elképzeléseimet, melyek még a 15 éves koromban a városszéli homokdombokhoz  kötődtek.

Északra néző hálószobánk üvegajtaján a fél kilences „hajnali” fény bejutása még kissé fájdalmasan érintett minket, mivel egy átmulatott mátrafüredi éjszaka volt mögöttünk, melyet egyébként mindenkinek csak ajánlani tudunk.

Szerencsére fáradt testünkbe a bőséges reggeli, és ütős kávé hatására némi lélek költözött, és elindultunk a soron következő túraútvonalakat felfedezni. A második túrára egy közeli kalandparkból indultunk, és egészen a Kékestető csúcsáig meg sem álltunk. Pontosabban én megálltam, és toltam. Majdnem végig, főleg a sípálya fogott ki rajtam, de megérte. Kishazánk legmagasabb pontján ugyanis csodálatos kilátás, rengeteg szitakötő, és éppen felszállásra készülődő siklóernyős csapat „várt” ránk.

Ezután a jól megérdemelt zúzós, végtelenül csöndes, és rejtélyes erdőségeken átvezető lejtmenet következett. Ami olyan volt, mint anno a zűrös csaj a gimiben. Már az elején tudtam, hogy baj lesz belőle, de képtelenség volt neki ellenállni. Így tettem most is, és a végére egy-két helyen szétharapott száj, illetve remegő lábak, valamint az utolsó porcig szétrázott kar lett a mérleg egyik oldalán, a másik oldalán pedig fülig érő száj, és a szürkeállományba örökre beégett élménybomba.

Utolsó túránkat az aktív kikapcsolódásra vágyó családoknak ajánlottuk fel. Nekik terveztünk, és ki is próbáltunk egy igazán könnyen teljesíthető útvonalat. De azt előre bocsátjuk, hogy kullancsűzőt mindenki fújjon magára, mert az élményért cserébe, egy rövid szakaszon magas fűvel borított területen kell átvágni. Az út további része könnyen teljesíthető : forrásokkal, völgyekkel szegélyezett erdei betonúton vezet. Így közös családi tekeréshez tökéletesnek mondható.

A mátrai felfedezésünk rövid kerékpáros mottója ez lehetne: az élmény biztos, de azért Óvatosan!

Utazás autóval:Szerkesztőségünk az utazást autóval oldotta meg. Az út időtartama Budapesttől másfél óra, hossza 110km, főútvonalakon, és autópályán vegyesen. Költség: 5 ezer forint(benzin/ 7 literes átlagfogyasztással)

Utazás vonattal: Az út időtartama Budapesttől átlag 2 óra hossza vonattal, plusz busz Bátonyterenyéről.

 Költség: körülbelül 2000ft/fő egy út!

Szállás: Csapatunk a mátraszentlászlói Kétkerék Vendégházban szállt meg.