- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Nincs is jobb, mint az első tavaszi napsugarakat követve lemenni az Adriára és bringázni egy jót. Mi is ezt tettük, és egy hétre bevetettük magunkat Horvátország szigetei és hegyei közé. Azért amikor Letenyétől felhőszakadásban autóztunk, kezdett egy kicsit lanyhulni a lelkesedés, de az első napot kivéve nagyon nagy mázlink volt, vagy inkább mondhatjuk úgy, hogy a tengerpart hozta a szokásos időjárást, amiért már tavasszal is érdemes ott kezdeni a szezont.
Az első éjszakát Crikvenicától délre Novi Vinodolskiban töltöttük, ahol egy gyors reggeli után már neki is vágtunk(volna) a napnak, ha nem szakadt volna az eső. Szerencsére a meteo azt mutatta, hogy 9 óra után már jobb idő lesz, így nekiálltunk összerakni a bringákat. Ekkor derült ki, hogy az egyik tesztbringa kormányszárában túlhúzták a csavarokat, és így az használhatatlanná vált. Gyors eszmecsere után a media team és a szervizcsapat különvált, így ketten nekivágtak egy rövidített körnek a Kozak csúcs alatti Pridva kilátópont felé. Ez az útvonal, - és a többi is amiről még szó lesz-, megtalálható lesz az kerékpáros útvonalaink között.
Mi pedig bevetettük magunkat a google térkép és Crikvenica keresőjébe, ahol egy új kormányt kellett keresnünk, mivel a csúcs ebike karbon kormányszára és kormánya egy egységet képezett, és a tartalék alkatrészek között csak kormányszárat találtunk. Szerencsére a horvát fiatalok kiválóan beszélnek angolul, így irányítottak egy picike autósbolthoz (amit előtte elvetettünk), ahol találtunk is egy régi keskeny, de átmérőjében megfelelő kormányt amit az útszéli parkolóban beszereltünk a bicajba. Ezzel mi sajnos elvesztettük a sanszunkat arra hogy bringázzunk is, ezért egy eseménytelen csapat után eredéssel számolva elindultunk a hegy felé.
Kerékpár útvonalak Horvátország
A gyönyörű szerpentinen vezető útvonal végig emelkedett, így maxi riszpekt a két „bio” géppel tekerő kollégának, mert szépen haladtak felfelé. Nos ahogy elhagytuk Antovo falucskáját, a szerpentin egyre szűkebb lett. Nem vagyunk tériszonyosak, de amikor a szakadék szélén egyensúlyozol a nagyobbacska egyterűvel, akkor azért összeszorul aminek kell, pedig a kilátás páratlan, ellátni egészen a KRK szigetre vezető hídig, no meg persze a kék tenger látványa is lenyűgöző. A kilátóponton utolérjük a csapatot, de pár emlékezetes fotó után megint elered az eső, így úgy döntünk, hogy célba vesszük a Rab szigetre induló kompot.
Az ötlet jónak tűnt, mivel ahogy leértünk a hegyről, megjött az Adriai szép idő és meleg, így a kompon már lekerülnek a meleg ruhák, és a fullos Valamar Padova hotelben a teraszon whiskey sourt szürcsölve el is illannak a nap stesszes pillanatai, és csak a jó emlékek sztori pörögnek tovább.
Másnap reggel a helyi idegenforgalmi hivataltól kapunk egy guide-ot is Luka-t (Rab MTB Paradise ) , aki maga is aktív montis, sőt a környékbeli hegyikerékpáros versenyek rendezésében is komoly szerepet vállal. Amellett hogy ismeri Rab hegyikerékpáros ösvényeit mint a tenyerét, még a legjobb eldugott „secret place”-eket is vágja, így olyan pontokra jutunk el vele, ahová vélhetően nagyon kevés turista. A sziget maga fantasztikus, főleg ilyekor amikor még nincsen rogyásig turistákkal. Luka szerint az ideális időszak a kerékpározáshoz márciustól júniusig tart, majd szeptembertől újra mikor levonult a szezon, de a tenger még meleg, szóval a nap végén fürdeni is simán lehet. Nálunk is bevállalják Ádiék, de azért nem őszinte az arcukon a mosoly, hiszen ilyenkor azért 20 fok alatti még az Adria.
Lehet a szigeten gravel bringázni, de az igazi élvezethez sokkal jobb egy monti. Egy össztelós monti, mivel kővel ellátta bőven a jó Isten. Az egyetlen magunkkal hozott Giant gravel jól bírja a megpróbáltatásokat, főleg azért mert belső nélküli tubeless kerekeken gurul, meg hát Ádám szépen terelgeti a nem éppen rendeltetés szerű használat közben. Ha nem vagy jó kondiban (mint én sem), akkor a legjobb egy ebike-ot hozni, vagy helyben bérelni, és akkor azért vidámabban fejezed be a napot. Ugyan „csak” 50 km-t bringáztunk, de volt benne mindjárt 500 méternyi szint, plusz a köves ösvények, ezek gyorsan kiveszik az erőnlétet, főleg a szezon elején. Rab sziget kerékpáros térképe persze ennél sokkal nagyobb, de nekünk sajnos nem volt több napunk a bejárására.
Lezárhatnánk itt a napot, de a gyerekbarát hotel a nagyranőtt gyerekeknek is sok szórakozást nyújt, így bevetettük magunkat az alsó szint rejtelmeibe, és pingpongoztunk, csocsóztunk, együtt rajzoltunk más gyerekekkel az interaktív kivetítőre, majd igazi boomerekként külső segítséget igénybevéve még PS-eztünk is egyet. Mi más kell egy jó nap zárásához? Pár újabb whiskey sour, de ezt a bárban könnyedén abszolválták.
Lopar MTB
Hamarosan újabb nap virradt, mi pedig a sziget másik csücskét vettük támadásba, ahol a Lopar MTB kör teljesítése volt a cél. Érdekes hogy Horvátország nem a kávéjáról híres, mi mégis csupa jókat ittunk a legkisebb kocsmában is! Kellett is a frissítés, mivel nem gondoltuk elsőre, hogy egy láncszakadással tarkított atom köves emelkedővel indítjuk a napot egészen a Stanisce tetjéig, ahonnan páratlan kilátás nyílik a környező szigetekre, és persze az Adriai-tengerre. Megérte a szenvedést (már a hagyományos bringákkal jövőknek), mivel ezekért a pillanatokért utazik az ember távoli tájakra. Minden egyes kanyarban egy új fotós menyország várt.
Reggel a Hotel Malin teraszán a kávét szürcsölgetve és persze a tengert bámulva rájön az ember gyorsan arra, hogy milyen gyorsan el tud illanni egy hét ha azt csinálod amit szeretsz, és ami kikapcsol, jó társaságban. Mondjuk hamar végetér az idill amikor rájössz, hogy ma még némi autózás után egy újabb kör vár rád, ami után még haza is kell autózni Magyarországra. Persze ekkor még nem tudod, hogy a panoráma orgia újabb szintjét fogod megélni a Kastel Baksa felé vezető először aszfaltos, majd erősen sziklás szerpentinen.
Tényleg, de tényleg minden egyes kanyarban előkerül a kamera, hogy „csak még egy” emlék készüljön erről a tájról. Ide aztán abszolút jól jön az ebike mivel ez is egy teljesen legálisan bringázható ösvény, ellenben elég komoly szintet küzd le, 2 km alatt 300 méternyi szintet emelkedünk ahhoz, hogy feljussunk a „moon plateau” azaz hold plató nevű fennsíkra, mely az első pár méteren olyan sziklákkal tarkított mint tényleg a hold felszíne lehet, utána viszont tökéletes gravel útvonalat kínál inkább „marsi” talajjal egészen addig, amíg az aszfaltos lejtőzés nem veszi kezdetét.
Itt nem árt figyelni, mivel komoly tempót lehet nyomni, és a szakadék mélysége nem viccel! Itt 200 méternyi szintet vesztettünk 2km alatt, szóval ez sem kispályás. Az út végén pedig egy sorompó állta utunkat, némi adrenalint közvetítve a szervezetünkbe az 50 km/h-s tempóról lassulva. Ez a nap feltette a koronát az egész hetünkre, nem csak 27 fokos hőmérsékletével, és a nap végén elfogyasztott isteni ebéddel, hanem azzal is, hogy az út a tengerben végződik, és ha mondjuk szeptemberben jössz ide bringázni, akkor még egy kiadós fürdéssel is megfejelheted a napot!
Fantasztikus hetet töltöttünk hegyikerékpározással Horvátországban, a Kvarner régióban, és a magunkkal vitt gravel bringa bizonyítja azt is, hogy megfelelő erőnléttel és felkészültséggel akár ezekel is tejlesíthetőek a túráink, de azért jobb ide egy montit hozni, főleg ebike-ot.
