Repülő róka és egyéb állatságok - Kalandok Saalfelden Leogangban

Házi Bernadett

2011/06/29

Rengeteg élmény: Flying Fox XXL, Bikepark, túra és egyéb adrenalinhajhászó sportos szórakozás egy helyen- Ez Saalfelden Leogang! Mi is kipróbáltuk!

Hirdetés

Egy kis helyismeret

Saalfelden Leogang Salzburg tartományban található, Budapesttől 605 km-re, 800 m-es tengerszint feletti magasságban. Egyetlen hegygerinc választja el a sokak számára ismerős Saalbach Hinterglemmtől. A legközelebb eső nagyobb város a közelben Saalfelden. Ez a régió rendkívül népszerű télen a síelők körében, hiszen Saalbach Hinterglemm-ben egymást érik a felvonók (több, mint 60) és a változatos síterepek (több, mint 200 km). Saalfelden Leogang is csatlakozni kívánt nemrégiben a fejlődési hullámhoz és a kis település néhány házból mára turisztikai központtá nőtte ki magát, mi több megépítette a régió egyik legmodernebb kabinos felvonóját is, mely 1800 m magasra viszi fel az utasokat. A településen nagyrészt hotelekkel, panziókkal és vendégházakkal találkozhatunk, melyek hamarosan remélhetőleg nyáron is megtelnek sportolni vágyókkal…mert a sport itt a legeslegfontosabb!

Alább kiderül, hogy miért...

A nyári fellendülést idén több eseménnyel is megtámogatták, mint pl. a 2011. június 11-12.-én megrendezett Fourcross- és Downhill világkupa. A verseny apropójából és a régió meghívásának köszönhetően ért bennünket a megtiszteltetés, hogy a versenyek köré épített programsorozaton részt vegyünk és megismerhessük a térség által nyújtott határtalan lehetőségeket és élményeket. 2012-ben ugyanitt fogják megrendezni az UCI Mountainbike & Triál Világbajnokságot is, augusztus 29-szeptember 9-ig.

Ami velünk történt

2011. június 9. – 1. nap
Hosszú vonatozást követően megérkeztem Saalfelden vasútállomására, ahonnan minibusz transzferrel vittek tovább a célállomásra, Leogang-ba. Szállásom pár 100 méterre a felvonótól a Hotel****Salzburger Hof -ban volt (link: ), amely két szárnyból áll, a régebbi klasszikus alpesi házakat idéző kőházból, Steinleo-ból, illetve a másik, tradicionális szellemben ám a legmodernebb belsőépítészeti elemeket vegyítő művészi Holzleo-ból, ahol alapanyagként a fát választották főszereplőnek. A többi újságíró, köztük én is, a Holzleo-ban kaptunk szobát, amelybe belépve egy igen otthonos hangulatú, meleg színvilágú környezet fogadott és közvetlenül a teraszról az edzőköröket futó Fourcross-os versenyzőket vehettem szemügyre.

Hamarosan közelebbről is megtekinthettem a hivatalos edzést, ugyanis ez volt ittlétünk első programja. A nemzetközi mezőny fáradhatatlanul rótta a köröket, próbálgatták az ugratókat és lesték egymás teljesítményét. Időközben körbejártam a szerelősátrakat és kamionokat is, melyek a világ legjobb gépeit és szerelőiket rejtették. Jó paparazzo módjára igyekeztem az előkészületek pillanatait megörökíteni, és lencsevégre kapni néhány versenyzőt. Az alábbi képek remélem jól tükrözik mindezt.

Az edzés végével szálláshelyünk vendégül látott bennünket egy kellemes 4 fogásos vacsorára, valamint meghallgattuk a kedves köszöntő beszédeket a hotel tulajdonosától, a felvonó üzemeltetőjétől és régió valamint a helyi turisztikai hivatal vezetőitől.

2011. június 10. – 2. nap
A fantasztikus svédasztalos reggelit követően izgatottan készültem újságíró társaimmal együtt a napi fő programra, a vezetett mountainbike túránkra! Kis csapatunk 2 német, 2 cseh, 1 osztrák és rajtam kívül még egy magyar kollégából állt. A helyi bringaboltban, amely leginkább egy fővárosi kerékpáráruházhoz hasonlított, legalább 300 kiállított kerékpárral és kiegészítőkkel máris a kedvencemmé vált, és szívesen bogarásztam volna az egyedülálló kínálatban, de a gépezet nem hagyott pihenőt, a szerelők rögtön átadták bérelt tesztgépeinket, a Kona összteleszkópos montikat.

A túrát a helyi bringaiskola (http://www.elements-outdoorsports.at/) vezetője, Sabine Enzinger vezette, aki vidám és közvetlen stílusával egyből feldobta a hangulatunkat. Sabine igyekezett magát a tervezett időbeosztáshoz tartani, így gyorsan indultunk is a felvonóhoz, hogy az 1800 m-es csúcsra érve, majd a hegy túloldalára átfordulva megkezdjük túránkat. Lelkesen vetettük bele magunkat az régen vágyott híres osztrák hegyi ösvények meghódításába, amelyek mint tapasztaltuk, nem adták könnyen magukat. Az előző napok esőzései miatt csúszós gyökerek fogadtak minket az erdőben, melyek számomra nem olyan megszokottak a hazai inkább köves vagy esőzéstől sáros terepen.

A sárral és kővel itt sem volt gond, ám a sűrű szövevényes gyökerekkel meggyűlt a bajom. A terep néhol kifejezetten meredekre váltott, így láthattuk, miről is szól itt igazán a hegyi kerékpározás, tehát van hová fejlődnünk.. Szerencsére Sabine tapasztalt hétpróbás oktatónak bizonyult, így türelmesen magyarázott és mutatta a helyes technikát az edzettségben és tudásszintben meglehetősen különböző kvalitásokkal rendelkező újságírók számára. Vezetőnk felügyelete alatt teljes biztonságban haladtunk utunkon, fel és le, erdei ösvényeken, mezőkön, sóderes utakon, gyökereken, süppedős földön és kisebb-nagyobb kövek között.

Dél körül a hotel tulajdonosának hétvégi házában harmonikaszóval fogadtak minket, a kertben terített fa asztalon kivételesen finom ebédet szolgáltak fel, melyet a szomszéd hegyek kilátása tett felejthetetlenné és szinte meseszerűvé, mert alig hittem el, hogy ilyen csodálatos helyre eljuthatok valaha is. Azt hiszem, a fotóim alátámasztják előbbi gondolataimat.

Hazafelé elkapott bennünket egy kicsit az eső, de a lelkesedés miatt igazán fel sem tűnt.
Délután a Fourcross kvalifikációs futamát nézhettük végig, ahol ezúttal minden versenyző egyesével igyekezett a legrövidebb idő alatt teljesíteni az ugratókkal tarkított pályát.
Este végre szabadprogram, esetleg alvás.. gondoltuk mi, de mégsem! A szervezők gondoskodtak a szurkolók és a versenyzők szórakoztatásáról is, hajnalig tartó koncerteken lazíthattak a népek, amire szemlátomást szükségük is volt!

2011. június 11. – 3. nap
A gazdag reggeli után ismét várt a hegy, reggel kezdődött a hivatalos downhill edzés, melynek a leogangi bikepark adott otthont (). Lent a parkolóban, a sátrak között immár előmerészkedő világklasszisokat is fel lehetett fedezni, mint pl. Gee és Rachel Atherton, Cédric Garcia, Samuel Hill, Steve Peat, Greg Minnaar… és még sokan mások. A szurkolók türelmesen várakoztak, hogy megkapják autógrammjukat, de nem mindig jó helyen, mert előfordult, hogy a versenyzők ügyet sem vetettek rájuk. Nem így Steve Peat, aki személyesen árulta emblémázott pólóit, pulóvereit és dedikált könyveit, valamint széles mosollyal pózolt az érdeklődőkkel. Nemhiába, marketingesnek és sztárnak születni kell, szerencsés, hogy némelyik versenyzőben megvannak az „üzletember” gének is.

A délelőtt folyamán lazításképpen kipróbálhattuk a hotel wellness részlegét és kaptunk egy rövid 25 perces masszázst is. A masszázs után a szaunát is igénybe vehettük, melynek ablakából a sziklás hegyoldalra nyílt csodálatos panorámánk. Hiába, az osztrákokban egyszerűen nem lehet csalódni!
Kora délután a hotel saját, kiépített bor-sarkában borkóstolással folytatódott a program, amelynek keretében 4 fehér és 4 vörösbort is bemutattak nekünk. A kóstolóhoz sonkát, szőlőt, többféle sajtot, bagettet is kínáltak, hogy az egyes íz harmóniák még inkább előtérbe kerülhessenek.

Repülő róka akciócsoport

Miután borvirágos orral már igen felszabadulttá vált a hangulat, elkövetkezett a várva várt egyik legizgalmasabb programunk: a Flying Fox XXL (http://www.leoganger-bergbahnen.at/de/sommer/flying-fox-xxl/). Akinek ismeretlenül cseng ez az elnevezés, elárulom, hogy ez Salzburgerland leghosszabb feszített kötélpályája, amely 1,6 km hosszú és egy völgy fölött ível át. Már első ránézésre sem voltam benne biztos, hogy nekem ezen végig kell suhannom, de a másodikra semmiképp. Már az időjárás sem kedvezett nagyon, esett az eső és fújt a szél. Nos ezen a ponton segített át az elfogyasztott bormennyiség, amit ezúttal nevezhetünk a bátorság italának is. Gondos előkészületek után, sisak, síszemüveg, speciális védőruházat, melyet különböző hevederek és zsinórok rögzítettek a csigás berendezéshez, melyen szó szerint az életem függött. Az elgondolás – majd a kivitelezés szerint is - a védőruházatomra, amely leginkább egy erős kötényhez hasonlított, hassal fel kellett feküdni, majd a lábammal kihúzni egy lábtámasszal ellátott gumis kötelet. Ezek után a hátamra rögzítettek egy fékező (!) ernyőt, melynek méretét a súlyom alapján választották ki. Gondos felkészítés és a lenti fogadóponttal történt információcsere után elengedték a biztonsági tartózsinórt és megkezdődött a gyorsulás..

Az első 5 másodperc kritikus tusával telt, hogy én ezt mégsem akarom, majd miután felgyorsultam 140 km/h-ra, el kellett fogadnom, hogy semmiféle visszaút nem létezik.. Ezért inkább igyekeztem a teljes csúszásidő, azaz kb. 1,3 perc maradékát kihasználni arra, hogy tényleg átérezzem a repülési „feeling”-et (bár inkább egy hamarosan becsapódó rakétának éreztem magam) és felülről szemlélni az alattam 143 m-es mélységben elnyúló fenyőerdő lombkoronáját. Mélázásomnak a közeledő érkezési pont látványa vetett véget, amikor is kicsit aggódtam a sebességem miatt, hogy vajon meg fogok e állni és ha igen, hogyan?

Nemsokára kiderült.. megkapaszkodtam a hevedereimben, minden idegszálammal próbáltam fékezni, de ezt egy rugalmas kötél megoldotta helyettem. Az érkezés olyan volt, mint egy negatívban működő csúzli, a kilengést oda-vissza irányban erősen fogta a gumikötél, így 1-2 másodperc alatt már ismét mozdulatlanul csüngtem. Még további 3-4 másodperc és a lábamon álltam újra. Nem kis eufória lett rajtam úrrá és persze egyből akartam menni még egyszer!

Még egy körre sajnos már nem volt idő, mert kezdődőtt a Fourcross döntő, így 20 perccel később már esernyővel a kezemben szurkoltam a fourcross pálya mellett. A fotózást ekkor hanyagoltam, mert annyira esett, hogy értékelhetetlen lett volna az összes kép, így inkább hagytam, hogy magával ragadjon a jó hangulat, amely az egész versenyt jellemezte.

Csúszás után

A versenyt számunkra ismét egy kellemes vacsora követte, egy hamisítatlan alpesi kunyhóba invitáltak vendéglátóink. A hely specialitása az ún. „Hut” hússütő eszköz, amely egy raclette sütő és egy tüskés vas kúp ötvözeteként pattanhatott ki az osztrák ősök fejéből, merthogy ez egy tradicionális asztali hússütő. További magyarázatot nem is tudok hozzá fűzni, beszéljenek a képek helyettem!

Az estét ismét koncerttel zártuk, a fő attrakciót a német Polarkreis 18 együttes jelentette, amely egyedi performansszal lepte meg közönségét, mintegy bevonva a nézőket is a fellépésbe. Érdekes volt.

2011. június 12. – 4. nap
Utolsó előtti napomat teljes mértékben a Downhill világkupa döntőnek szentelhettem, ami nem is volt túl nehéz feladat, hiszen az egész település már reggeltől lázban égett, így rám is könnyen átragadt. A nézők a pálya 1000 méteres hosszában folyamatosan lepték el az ösvényeket és telepedtek le a leglátványosabb helyeken. A versenyzők némelyik szakaszon akár 70 km/h-s sebességgel is száguldottak, amelyről leginkább csak homályosan csíkszerű fényképeim tanúskodnak. A tömeghez hasonlóan én is fellifteztem a tetőre, az 1800 m-es magasságba és onnan kezdtem meg ereszkedésemet a pálya mellett.

Ezen a napon az időjárás is kegyes volt hozzánk, megajándékozott minket a legnaposabb délutánnal! Fantasztikus érzés volt a versenyzőket nézni, hihetetlen profizmussal választották meg a legjobb útvonalakat a változatos pályaszakaszokon, mely egyrészt a bikepark tervezőit dicséri, másrészt pedig a napok óta tartó esőzés is meglehetősen extrémmé varázsolta itt-ott.

Napunk az eredményhirdetéssel zárult, szerencsére senki sem sérült meg a verseny folyamán.

A győztesek

2011. június 13. – 5. nap
Hazautazás. Nehéz szívvel ugyan, de elváltam ettől a csodás helytől, reményeim szerint nem örökre, csak egy időre!
Ajánlom ezt a helyet minden olyan sportot kedvelő és művelő embernek, aki a természettel összhangban keres kihívásokat és mindezt a legtökéletesebb adottságok mellett szeretné fejleszteni. Saalfelden Leogang szívélyes vendéglátói és szolgáltatói őszinte kedvességgel veszik körül vendégeiket, nagy hangsúlyt fektetnek a gasztronómiára is, helyi specialitásokkal igyekeznek elkápráztatni minket!

Köszönettel tartozunk a szervezésért és vendéglátásért az alábbi szervezeteknek:

Osztrák Idegenforgalmi Képviselet Magyarország (http://www.austria.info/hu)
Saalfelden Leogang Touristik GmbH ()
Salzburgerland régió (www.salzburgerland.com)
Hotel****Salzburger Hof )
Elements Outdoorsports bike schule (www.elements-outdoorsports.at)
Bike Park Leogang ()
Flying Fox XXL (www.jochen-schweizer.de, www.leoganger-bergbahnen.at)
Bergdorf Priesteregg a speciális „Hut“ vacsoráért (www.priesteregg.at)

Bikepark események:
Gap Camp Leogang – július 30-31.
Canyon Oakley Freeride ifjúsági tábor – július 31.-augusztus 6.
MBA mountainbike technikai tábor – augusztus 19-21.
Záró hétvége – szeptember 30. – október 2. (-30% a felvonó árából)

Bikepark heti programok:
minden hétfőn – 9:30-10:30 ingyenes gyermekedzés (6-8 éveseknek)
július/augusztus – 13:00-14:00 ingyenes gyermekedzés (9-11 éveseknek)
minden szerdán – 13:00-15:30 freeride oktatóval a bikepark pályán
minden pénteken – 9:30-12:00 freeride oktatóval a bikepark pályán

A bikepark-ban a következő lehetőségeket lehet kipróbálni: downhill, freeride (flying gangster, bongo bongo trail), single trail, flow master (dirt jump park), lumberjack trail (north shore park), 4-Cross, terminator (dualslalom), kids mini bikepark, panoráma túra, Gipfel túra

(Részletes információk és árak megtalálhatók a bikepark honlapján: )