Rövidtávon a Szilvásvárad maratonon Hír

Reggel 10h-kor egyszerre rajtolt el mindhárom mezőny. A hosszan felfelé kanyargó aszfaltúton eleinte nagy volt a tolongás, aztán mindenki beállt egy tempóra, amelyet tartani tudott az első leágazásig.

Az aszfalt út itt terepre váltott, majd hirtelen emelkedni kezdett. Az aszfalton elvesztett energia itt legendásan „kerékpártolásos” szakasszá szokta változtatni ezt a szakaszt, most sem volt ez másként. Volt aki kisebb megnyugvással száll le, hogy „ja, hát mindenki leszáll, így én sem tudok feltekerni” és volt a kitartó montis, aki azt mondogatja, „azért is feltekerek”.. ha tud persze, mert mivel a 90% tolja, így „pálya, pálya”  kiáltozással igyekszik utat törni magának a tolós sorban.

Én is eképpen igyekeztem a bringán maradni, szerencsére mindenki segítőkész volt és elengedett. Kisebb megszakításokkal ugyan, de sikerült kiérnem, így folytathattam utamat a hullámzó erdei úton, amely kifejezetten jól esett a kaptatós emelkedő után. A terep itt enyhén köves volt, de ettől még abszolút tekerhető.

A Csalánosi parkolónál, a 70 és 39-es távok elágazásánál egyből következett az első itató, amit itt most kihagytam, majd egy néhány km-es aszfaltos rész után a Nagy Mezőn át, máris következett a második frissítőpont. Ezt egy kicsit sűrűnek találtam, de gondoltam, hogy a következő már biztosan odébb lesz, így bedöntöttem egy kis energiaitalt. Innentől még szintén aszfalton folytatódott egy kis emelkedő, majd egy éles jobb kanyarral ismét egy erdei ösvényen találtam magam a Kis-Kőhát irányába.

A pálya technikásabb része az Olasz-kapu után mutatkozott meg, mert füves, köves, gyökeres, sáros, napsütötte poros részek váltották egymást. Kicsi fel-kicsi le, majd végül köves rázós lefele. Ennek a szakasznak az érdekessége – amiről mindenki beszámolt –, hogy a céltól kb. 6 km-re az árnyékos oldalon olyan vékony lecsapódott páraréteg keletkezett a megmaradt őszi lehullott leveleken és köveken, hogy a talaj ettől olyan csúszóssá vált, mintha jégen bringáztam volna. A versenyzők itt többféle taktikát választottak, volt aki teligázzal bízta magát a vak szerencsére, volt aki fékezéssel próbált korrigálni, mások vagy ebből, vagy abból az okból kifolyólag talajt fogtak, de komolyabb balesettel szerencsére nem találkoztam.

Mindent összevetve egy izgalmas 39 km-t tudhatok magam mögött, a rövid táv ellenére volt elég technikás szakasz, ahol gyakorolhattam a minél gyorsabb és persze biztonságosabb haladást. A teljesítményem a Master 1 kategóriában a 11. helyre volt ezúttal elegendő, de nem szomorkodom, lesz még idén verseny bőven, hogy javítsak az eredményemen!