Reggelire helyből kaptunk 1400 méter szintet, 1300 méterről 2700-ig tekertünk. Az időre nem lehetett panasz, alig volt pár felhő az égen. Az útvonal is nagyrészt tekerhető és változatos volt. Pár helyen a hátsónkat kímélendő leszálltunk sétálni, az utolsó 200 szint meg már túl meredek is volt a már fáradt combjainknak.
A hegy túloldalán lefelé hatalmas száguldás következett a sodrós, kanyargós murván. Valahol sikerült is a 72-be belegurulni, de a fékkel csínján kellett bánni, mert a Zoggie fékbetét úgy tűnik nem az a szívós fajta. Az első fék a 203-as tárcsa ellenére el-elfáradt, úgyhogy egyre hosszabb féktávokat kellett vennem. Az alsó harmadban kis híján így is felkenődtem egy felfelé tartó kisbusz elejére, olyan hirtelen bukkant elő az egyik kanyarban. Szerencsére addigra már kiszáguldoztam magam, úgyhogy alig 35-40-nel gurulva ért a meglepetés. Kis fékezéssel és lehúzódással megoldottam a problémát, de azért meglepődtem egy pillanatra.
A következő pár kilométeren gyönyörű panorámaúton haladtunk, nem győztük ide-oda kapkodni a fejünket. Utána viszont újra egy 500 méteres mászás következett, szerencsére nagyrészt aszfalton. Az 500 méternyi szenvedésért 1000 méteres lejtőzés volt a jutalom, végig fülig vigyorral jöttünk le a dózeren és az erdei ösvényeken is.
A lejtmenet végén a főúton találtuk magunkat, amin szépen áttekertünk Ausztriából Svájcba. Mindezt kizárólag azért, hogy egy utolsó méretes (még 500 m szint) hegy megmászása árán visszaguruljunk a sógorokhoz, a Nauders-ben lévő célba.
Táv: 68,20 km
Szint: 2632 m
Idő: 7:16 óra
