- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Az 1960-as illetve 70-es években pár kolorádói és kaliforniai fiatal, megunva az országutakon való bringázást, egyre többször tértek le a környező hegyek földútjaira az akkoriban elérhető cruiser kerékpárokkal. Hamar hatalmába kerítette őket az adrenalin fröccs, amit a „terepen” való lefele száguldás nyújtott, és rövidesen elkezdték átalakítgatni a bringáikat. Szélesebb és egyenesebb kormányt, ballonosabb motorkerékpár gumikat szereltek fel, valamint a kerékpárok villáit extra merevítésekkel próbálták erősebbé tenni. De volt, amit nem lehetett jobbra cserélni vagy alakítani, mint például a kontrafékeket, melyeket ezen, őrült bulikhoz hasonlító lejtőzések végén újra kellett zsírozni, a túlhevülések miatt. Miután eme új felhasználási mód során érezhetőek voltak az akkori kerékpárok hiányosságai, a fiatalok közül páran – olyanok mint Gary Fisher, Tom Ritchey, vagy Joe Breeze – elkezdtek újfajta vázakat és alkatrészeket összerakni, melyek erősebbek voltak, és a földutak kövein, vízmosásain sokkal jobban gurultak… és ezzel megszületett a mountain bike, mely napjainkban egyik legnépszerűbb kerékpáros sportága.
TIPP: Ha kíváncsi vagy az mtb eme hőskorára, ajánlottan kötelező mozizás a KLUNKERZ című film.
Persze az elmúlt 5-6 évtized során nagyban megváltoztak a mountain bike-ok. Többek között a súlyuk drasztikusan lecsökkent, és az elmúlt időszak során kialakult különböző mtb szakágakra specializálódott típusokból választhatunk (például a cross country, enduro, vagy a downhill). Új technológiák és anyagok (például az alumínium, vagy a karbon) jelentek meg, még hatékonyabb alkatrészeket fejlesztettek (például a kanalas váltók, tárcafékek vagy a teleszkópok), melyek révén még tökéletesebb élményt kapunk terepen kerékpározás során… de a lényeg ugyanaz maradt. A mountain bike olyan kerékpár, mellyel bátran elhagyhatjuk a szilárd- és síkburkolatú utat, hiszen kifejezetten terepre lettek tervezve. Főbb jellemzője a széles, egyenes kormány, a teleszkópos villa és váz, a ballonos, bütykös mintázatú gumik, valamint erős és sportos váz.
A terepkerékpár-vázak kialakításában két fő változatot különböztetünk meg: a merevfarúakat és a teleszkóposokat. Előbbi nem igényel magyarázatot, utóbbi esetében a hátsó kerék, a talaj egyenetlenségét követve fel-le tud mozogni. Ez nem csak komfortnövelő tulajdonság, hanem a folyamatos talajfogás révén sokkal hatékonyabban fékezhető is a kerékpár, ami extrémebb körülmények során igen fontos! Ugyan ezen kategorizálás létezik az első villánál is – vannak merev villák és teleszkóposak. Általánosságban elmondható, minél egyenetlenebb, extrémebb terepviszonyok között szeretnénk használni a kerékpárunkat, annál nagyobb rugóútra van szükségünk. Napjainkban már az egyszerűbb körülmények között használt túra és cross country típusú modelleket is 100-120 mm-es rugóúttal rendelkező villákkal szerelik. A sor másik végén szereplő downhill kerékpárok pedig 200 mm feletti rugóúttal gazdálkodnak.
Ha már a kategóriákról is szó esett. A mountain bike kerékpárok kialakításuk alapján több csoportba sorolhatók: túra, cross country, all mountain, enduro, downhill. Ezen csoportok modelljei nem csak a kerékpárvázak geometriájában és rugóútjában, hanem az arra szerelt alkatrészek milyensége is különbözik.
A lehető legszerényebb terepviszonyok, a legkisebb terhelés jellemzi ezen kerékpárokat. Rugóútban minimális áll rendelkezésre, vagy semennyi - merevfarú kivitel. Alkatrészeik sem nem túl könnyűek, sem túl nagy terhelés felvételére alkalmasak.
Ezen kategóriában a gyors, fürge kerékpárok tartoznak, melyekkel könnyed terepen gurulunk, fel- és le egyaránt. Rugóútban 100-130 mm között mozognak ezek a kerékpárok. Az alkatrészek a lehető legkönnyebbek.
A terepkerékpározás azon fajtája, mely során fel- és le is tekerünk, könnyed és közepesen nehéz terepviszonyokon. A kerékpárok könnyűek, 140-160 mm rugóúttal rendelkeznek, könnyen tekerhetőek. Alkatrészeik nem túl nagy terhelésre vannak tervezve, inkább még a súlyoptimalizálás a fontos szempont.
A motoros enduro szakágban rendezett versenyekhez hasonló terepkerékpározás. Fő jellemzője, hogy nem csak lefele kell lehető leggyorsabban lejutni, mint a downhillben, hanem tekerős, felfele szakaszok is vannak. A lefelék kemény, extrém terepek, a felfelék könnyebbek. A kerékpárok 160-170mm rugóúttal rendelkeznek. Alkatrészeik igen erősek, nagy terheléseket is képesek felvenni, de emellett a pedálozhatóság érdekében minden súlya a lehető legkisebb.
Fő jellemzője, hogy igen extrém, köves, sziklás, gyökeres, de legfőképp nagyon meredek nyomvonalon gurulnak lefele a bringások. A különösen nagy igénybevétel miatt ezek a kerékpárok nagy rugóúttal rendelkeznek (200 mm felett). Geometriájukból valamint a nagy rugóútjukból eredően a downhill kerékpárok nem épp a tekerhető fajtába tartoznak. Alkatrészeik extrém terheléseknek is ellenállnak, súlyuk nem elsődleges.
A terepkerékpárok kerékméretezésében az utóbbi 10 év során igen nagy változások történtek. A kezdeti 26"-os mtb kerékméret mellé előbb megjelent a 29", majd a 27,5", mely utóbbi apránként teljesen ki is szorította a korábbi monopol helyzetben levő mtb méretet. A gyártók ezen új méreteket azzal magyarázták, hogy jobb gördülési tulajdonságok érhetők el ezekkel a kerekekkel, mint a régiekkel.
Erről ebben a cikkben írunk, ahol mtb vásárlási tanácsokkal látunk el.
