- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Kelet-Stájerország a magyarok körében nem tartozik a frekventált túracélpontok közé, pedig, ha bringás szemmel nézzük, akkor a régió igenis bakancslistás kéne, hogy legyen minden igazi kerékpáros számára. A Graztól északkeletre található úgynevezett Joglland talán az egyik legváltozatosabb, legtöbb lehetőséget kínáló része a tartománynak, a Der grosse Jogl névre hallgató majd’ 200 km hosszú gravel kihívás pedig igazi csemege azoknak, akik szeretik a nagyobb lélegzetvételű kerékpáros túrákat. A nagy challenge-nek létezik egy rövid, egy nap alatt teljesíthető, kurtított verziója, mely akár egy „jövünk-megyünk” forgatókönyvbe is bele tud férni. Ezt a változatot mutatjuk most be nektek.
A túra kiindulópontját, Birkfeld városát déli irányból érdemes autóval megközelíteni. A kocsit a vasútállomás melletti parkolóban hagyjuk, mely parkoló a kerékpáros túrázók számára ingyenesen használható. A parkolóból kigurulva rögtön átkelünk a főúton és megkezdjük az alattomos, majd’ 30 kilométeres kapaszkodást az első csúcsunkig. Utunk a Feistritz folyó partján, a 72-es számú autóút mellett vezet, hol eltávolodva, hol megközelítve a műutat. Az emelkedést egyelőre nem nagyon érezzük, csak néhány helyen kell kiállni a pedálból, a taposást pedig legtöbbször rögtön egy kis lejtmenet követi. Az útvonal alapvetően jól táblázott, de már itt érdemes tudatosítani magunkban, hogy a rövid változatot teljesítjük! A GPS track minden esetben legyen kéznél (vagy mégjobb, a kormányon), ugyanis a táblák a klasszikus, 193 km-es kört jelölik, így, ha nem akarunk plusz kilométereket magunknak, oda kell figyelnünk, hogy mikor merre kanyarodunk!
Nagyjából 10 km megtétele után kezd alpesi feelinget árasztani a táj, a folyó hol kiszélesedik, hol összeszűkül és ha hegyezzük a fülünket, az első hangosabb zúgókat is meghallhatjuk. Út közben virágos alpesi rétek között kanyargunk és elhaladunk egy duzzasztó gát mellett is.
Az első pihenőt a Josef Krogger kilátópontnál tartjuk. Az első csoki is jól jön, ráadásul innen gyönyörű kilátás nyílik a folyó egyik nagyobb zúgójára is. Utunk az eddigiekhez hasonlóan könnyű, murvás úton visz tovább. 18 kilométernél elhagyjuk a 72-es út vonalát és Ratten városa felé vesszük az irányt. Hamarosan el is érjük a várost, ahol újabb pihenőt tartunk, rákészülve a túra legnehezebb mászásaira. Aki a korai ebéd mellett dönt, annak érdemes betérnie Gasthof zur Post-ba, ahol van minden, ami szem-szájnak ingere, csak arra kell vigyázni, hogy a nagy kajálás ne menjen a későbbi teljesítmény rovására. Tényleg komoly mászások következnek! Az út innentől aszfalton vezet, ami nem is baj, tekintve, hogy mi vár ránk.
Rattent elhagyva először csak rövid, meredek kaptatók erejéig kóstolunk bele az alpesi kerékpározás szépségébe, majd hamarosan elindul a túra legnagyobb és legmeredekebb emelkedője. Érdemes beosztani az erőt és lassú, egyenletes tempóban nekimenni a hegynek. A mászás maga nagyjából 5 km hosszú és mintegy 300 méternyi szintkülönbséget kell leküzdenünk. Ez átlagosan kb. 6 %-os emelkedést jelent, ami elsőre nem tűnik soknak, de amikor benne vagyunk, igencsak sűrűn vesszük a levegőt. Tempótól függően egy jó óra alatt elérjük a csúcsot, ahol szusszanunk egyet, majd balra fordulva Sankt Kathrein felé vesszük az irányt. Ez az egyik olyan kanyar, ahol letérünk a nagy körről, azonban ez kivételesen nekünk is táblázva van, így nehéz eltéveszteni.
Egészen a kisvárosig sikongatós lejtőzések és rövid visszamászások váltják egymást, melyek még a városban tett rövid megállót követő 10 km-ben is folytatódnak. Sankt Kathrein-ben egyébként szintén találunk egy Gasthof zur Post névre hallgató éttermet, amennyiben az előzőben nem ebédeltünk, itt szintén megtehetjük. A nagy sebességű gurulások közben rajta tartjuk a szemünket a térképen, ugyanis itt már több helyen is elhagyjuk az aszfaltot és kalandos, erdei ösvényeken több helyen is könnyen letérhetünk az útvonalról. Ezek a hibák súlyos visszamászásokat eredményezhetnek, így érdemes odafigyelni.
Hauswirtshofba érve meglep minket az utolsó komolyabb emelkedő. Persze, számítottunk rá, de ez már nem esik jól, főleg, hogy néhol olyan meredek, hogy kellően nagy áttétel hiányában erősen tolós a történet. Cserébe a fenyőerdős táj igazi alpesi hangulatot varázsol körénk, az alpesi hangulatban pedig azért egy kicsit keményebb az ember! Szerencsére ez a rész már fele olyan hosszú sincs, mint a korábbi nagy mászás, így „hamar” túlesünk rajta. Az utolsó pár száz méteres erdei szakaszt követően a tűlevéllel borított útról konkrétan betoppanunk Fischbach városkájába, ahol a templom után balra kanyarodva folytatjuk utunkat.
Nemsokára az aszfaltról jobbra letérve elindul a túra utolsó szakasza, amely a legjobb része az egész útvonalnak. A nagyjából 15 km-es lejtmenetet már csak egy rövidke emelkedő szakítja meg a célig. Végülis megérdemeltük!
