- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Máig csodálom, hogy az egyébként hegyikerékpár ügyileg durván lekorlátozott Magas-Tátrában egy ilyen útvonal hivatalosan kijelölt útvonal. Nagyon szép a vonalvezetése, de szintkülönbség van benne bőven, és bizony a felső szakasz eléggé sziklás, így nem csak erőnlét, hanem kerékpárkezelési tudás sem alapszinten szükséges hozzá! Utóbbit nem tudjuk semmivel sem pótolni, de előbbi a mai modern eMTB kerékpárok már ki tudják mozogni.
Éppen ezért én is egy hosszú rugóutas csúcs Kellys Theos F90-nel vágtam neki, ami 2.4” széles terepgumijaival simán vette az akadályokat, és a 825 Wh-s akkumulátor is több mint elegendő volt az útra. A bringáról egyébként teszt is készült, amit ITT láthattok.
A Magas-Tátra legmagasabb csúcsa is ugyan „mindössze” 2655 m magas, ennek ellenére igazi magashegység, annak minden előnyével, és hátrányával! Egy szép napos reggelen is ugyanúgy kell pakolni mintha 3000 méter magasra mennénk az Alpokban, mert egy vihar hiphopp fent tud lenni a hegyen, és akkor akár havazhat is, de 5 fokra simán le tud hűlni a levegő júliusban is.
A túra a Biela Voda parkolóból indul, itt le tudjuk rakni az autót, ami egy napra 10 EUR-ba kerül. Én viszont mindig a Tátralomnic és Matlárháza közötti temető bekötőútjánál található ingyenes parkolót veszem igénybe, ha gyalogtúrázom, ha bringázom. A 10 EUR-t meg inkább elkajálom. Ahogy már említettem, egy elektromos bringa nyergében teljesítettem az útvonalat. Mivel régen még merev vázas XC bringával voltam itt, tudtam hogy nem olyat kell hozni, főleg ha a lefelét is élvezni szeretném. Viszont az akkori erőnlétem erősen megkopott, így jól jött a Shimano StePS EP8 85 Nm-es nyomatéka, főleg az utolsó, iszonyatosan köves szakaszon.
Az útvonal eleje lankásan indul, gyönyörű fenyőerdőben a Biela Voda völgyében. Jótanács, hogy érdemes nagyon korán, akár reggel 6 körül kezdeni a mászást, mert nap közben rengetegen gyalogtúráznak fel a Zöld-tavi menedékházhoz, vagy tovább valamelyik hágóra. És bármennyire is kijelölt bringás ösvényen haladunk, egyrészt a gyalogosoknak mindig elsőbbsége van, másrészt nem csak hardcore túrázókkal fogunk összefutni, hanem gyerekes családokkal, és abszolút kocaturistákkal is, akik nem tudják mi a teendő ha egy bringás közelít feléjük!
Érdemes vízzel is bőven készülnünk, mert az útvonal során nem lesz forrás, egy-egy helyen a patakból ugyan lehetne vizet venni, de annyira frekventált az útvonal, és maga a Zöld-tó is, hogy én azért Katadyn nélkül ezt nem tenném. Az út során lesznek pihenőhelyek is ahol meg lehet állni kajálni, pihenni, amire ha normál bringával vágsz neki, vélhetően szükség is lesz.
A Salviovy Pramen nevű elágazásig nem is lesz túl nagy gondunk, azonban innen még az út fele hátra van, és a szintkülönbség nagy része is, amiből egyébként 670 méternyi van csak a tó irányában. A köves szakasz leküzdésének egyetlen titka van: a lendület, és a 29”-os kerékméret, vagy a ballonos gumi. Okéoké, annak idején 26”-ossal is felmentem, de az már a múlt homályába vész. A köveken akkor tudsz lendületes lenni, ha erős vagy, és ezt sokáig tartani is tudod.
Persze minden fáradtság megéri, ha egyszer feljutsz a végállomásig, mivel a hegyek körbevesznek, a tó pedig gyönyörű, főleg ha megfelelő időjárási ablakban érsz fel. Enni-inni tudsz a menedékházban, ellenben nem árt, ha van nálad egy vastagabb felső, amit a pihenés idejére fel tudsz venni. Többször voltam fent úgy, hogy felfelé izzadtam, majd a tónál csak tizenfokot mutatott a hőmérő.
Már csak azért is érdemes pihenten nekikezdeni a lejtőnek mert a sziklás szakasz fullos koncentrációt kíván, és mindig előre kell nézned 4-5 méterrel, hogy próbálj egy simábbnak tűnő nyomot találni. És persze mindig legyél felkészülve a gyalogosok felbukkanására. A hegymenet simán tarthat 3-4 órán keresztül is, lefelé ha jó a technikád, akkor akár órán belül is visszaérhetsz az autódhoz. Viszont itt is kihangsúlyoznám, hogy ez nem egy bikepark, nem a legjobb idő elérése a cél lefelé, mert azt szeretnénk, ha egy ilye csodálatos, ámbár nehéz ösvény sokáig megmaradhatna legálisnak!
