Fedezd fel hazánk leghosszabb völgyét

Útvonal: Hollóstető – Cserépfalu – Ódorvár – Répáshuta – Hollóstető

Hazánk leghosszabb hegyvölgye a Bükk déli oldalában található Hór-völgy, amit kellemes túrával fedezhetünk fel. A túra nehézsége a kör lefelezésével könnyíthető, így akár családok is neki vághatnak és felfedezhetik. Bár utunk főként föld- és dózer-utakon halad, számos szakasza terméskővel kirakott, emiatt erősen ajánlott a ballonosabb gumi. Ha gyereküléssel a hátunk mögött szeretnénk neki vágni – ami nem kizáró tényező - akkor kellő óvatossággal guruljunk.

A kört a hollóstetői parkolóból kezdjük. Itt ingyenesen és kényelmesen tudunk parkolni járművünkkel, ráadásul a völgy felső szájánál található, a Lillafüred-Eger műút mellett közvetlen. A kék kerékpárosjelzésen elindulva már az első métereket magad mögött hagyva folyamatos mosolygási kényszer telepszik rád. Az évtizedekkel ezelőtt terméskövekből kirakott, de mára eléggé viseltes állapotú út kellemesen lejt, így alig kell tekerni, de nagyon jó tempóban tudunk haladni, a tavasszal virágos szőnyeggel borított, nyáron dús növényzetű, ősszel pedig tiri-tarka erdőben.

Nagyjából 5 km után érünk el a gyertyánvölgyi üveghuták maradványaihoz. Érdemes rövid időre itt megállni, gyalogosan körbenézni a tetővel ellátott feltárt területen és picit a múltnak adózni. Szemközti hegyoldalban pince maradványai is láthatók. Pár száz méterrel lentebb a temetőjében még épp állnak a korhadó fa és az idő vasfoga által kopottas kő síremlékei.

Gyertyánvölgyi üveghuták
A Bükk negyedik üveghutája állt itt, amit 1834-ben alapítottak. Az itteni üveggyártás a bükki üvegipar történetében már a gyáripari jellegű termék előállítását képviselte. A bérmunkások alkalmazása, a gőzgépek üzemeltetése, valamint a kereskedelmi tőketermelésben való részvétele a bükk üveggyártás történetében legmagasabb szintű termék-előállításához vezetett és 1896-ig tartott.

Nagyon kényelmes tempóban érkezünk meg a völgy kiszélesedésében elhelyezkedő Tebe-rétre, mely a Balla-völgy és Hór-völgy összenyílásánál helyezkedik el. A kiszélesedő völgyszakaszon nagyobb olvadás után, vagy kiadós esőzéseket követően hatalmas időszakos tó is szokott lenni. Ha tavasszal járunk erre, nagyon óvatosan guruljunk, mert az úton lépten-nyomon párzó békákba botlunk.

Elhagyva Tebe-rétet a völgy ismét összeszűkül, jobbunkon magas sziklafalak meredeznek, míg a másik oldalt a Hór-patak csordogál (már ha épp nem egy száraz időszakban érkezünk). A sziklafalakat követve kacskaringózó út újabb kilométerrel később másik arcát mutatja, amikor laposabbá és ismét szélesebbé válik. Az utat nyaralók szegélyezik, ezzel jelezve, hogy leértünk a Bükk déli lábához, Cserépfalu határába.

Cserépfalu
A települést 1196-ban említik először. A falu lakossága egész történelme folyamán szőlő-, gyümölcstermesztéssel, mészégetéssel foglalkozott. Pincesorok veszik körül, melyekben a múltban nemcsak bort tároltak, hanem a II. világháború idején menedéket is nyújtottak a falu népének.

Az út erősebben jobbra kanyarodik, melynek külső oldalában az újabb térképeken már jelölt, de a valóságban még csak az építkezési fázisban járó Bükk Déli kapu Látogatóközpontja található. Itt balra fordulva letérünk a völgyből kivezető útról és a sárga sávjelzést követjük, balra tartva. Az út felvisz minket egy szántás és erdő találkozásához, majd egy rövid és meredek lejtő után kijutunk a Cserépfaluból Szár-völgybetartó betonútra. Itt kicsit jobbra, az út túl oldalán találjuk a jelölés folytatását.

Itt érdemes pici kitérőt tenni és megnézni az Ördögtornyot (kaptárkő), melyhez egyenesen a hegynek tovább tartva tudunk eljutni. Az erdő határtól már erősen meredek az ösvény, így gondoljuk át, felcipeljük e kerékpárunk, vagy lenn hagyjuk a 10-15 perces nézelődés idejére. Visszatérve a patak partra elindulunk a sárga-plusz jelzésen. Pár perc alatt beérünk Cserépfalu határába, ahol a pince-sorok közt találjuk magunk. Egy jó időpont választás esetén (augusztus, szeptember, október) itt könnyedén ihatunk egy pohárkával a helyi borokból. A két, néhol három, négy szinten sorakozó pincék után a Millennium kilátó táblát követve balra, egy szűk ösvényre fordulunk. Itt lépcsők várnak ránk, de megéri feltolni a paripát, mert a tetején jobbra tartva hamar elérünk a kilátóhoz, ahonnan csodás kilátás nyílik a településre és a környék dombjaira, valamint a hegyekre.

Miközben magunkba szívjuk a látványt, elfogyaszthatjuk magunkkal hozott elemózsiánk. Ha indulnánk, akkor a kilátónak háttal állva balra folytatjuk utunk. A kis ösvényen pár száz métert haladva egy elágazáshoz érünk, ahol jobbra fordulva leérünk a kisamerika barlanglakásokhoz. Sajnálatos, de ezek állapota évről-évre egyre ramatyabb, a korlátokkal körbe vett falhoz életveszélyes közelebb menni.

Kisamerikai barlanglakások
Különös nevét a reformátusok ragasztották rá gúnyból, utalva arra, hogy amíg a falu gazdagabb lakói a világgazdasági válság idején Amerikába vándoroltak ki, addig a szegények tufa-falba ásták lakásaikat, így csak „Kisamerikáig” jutottak.

Innen lefele haladva egy rövid lépcsősoron keresztül lejuthatunk a faluba. A településen kielégíthetjük az esetlegesen zárva talált pincék miatti, a helyi borok iránt érzett vágyunk egy kocsmában, vagy rögtön irányba vehetjük a hegyeket. A faluból jobbra kifele haladunk a műúton, majd kiérve a településről, mielőtt az út elkezdene erősen lejteni, balra fordulunk a mezőgazdasági földterületen keresztül húzódó földútra. Ezen az idefele már megismert erdő és szántó szélében haladó útig gurulunk, ahol balost követően visszajutunk a völgy kezdetéig (NP épülő látogatóközpontjáig).

Újra a völgyben tekerünk, most már komótosan felfele haladva. Lefele, a nagy gurulásban elsuhantunk ugyan mellette, de mászás közben biztos észrevesszük az út bal oldalán kőbe vésett tábláját a Subalyuk barlangnak. Ez Közép-Európa egyik legrégibb ősemberleletének helye. Itt találták meg a Neander-völgyi ősember hazai nyomait, egy felnőtt nő és egy 3 éves gyermek csontjait. A későbbi ásatások során barlangi medve, oroszlán és hiéna csontmaradványai is előkerültek. A barlang nagyméretű, egy juhnyájat is képes befogadni. Az úttól egy meredekebb, de rövid ösvényen juthatunk fel.

Elhaladunk a kőfejtő mellett, majd bentebb érve a lombok árnyéka alatt folytatjuk utunk. Ha jó erőnlétben vagyunk, egy csodálatos völgyre nyíló kilátásért érdemes kitérőt tennünk Ódorvár csúcsára. Két úton juthatunk fel: az egyik izzasztó kihívást rejt magában, a másik lehetőség hosszú tekerést. Előbbi esetében az út bal oldalán, egy kő korlátokkal szegélyezett pici híd előtt induló a kék L-jelzést válasszuk. Fontos, az út első, rövid földutas szakasza után nagyon meredek ösvényként folytatódik utunk a csúcs felé. Nagyjából 40 percnyi vállon cipelős részt kell le tudnunk, mire feljutunk arra a földútra, melyen a másik opció esetén tekernénk fel. Itt balra haladunk tovább, most már nyeregben, a csúcs alatti parkolóig. Itt letámasztjuk lovunk, és gyalogszerrel kapaszkodhatunk fel a környék fölé magasodó sziklákra. A könnyebb, de hosszabb lehetőség esetében a kék L-jelzésen túl haladunk a Hór-völgyben felfele, míg nagyjából egy kilométerre balra nyílik egy betonozott út, zöld kerékpárosjelzéssel. Ez a jelölés újabb egy kilométernyi tekerést követően balra földúton folytatódik. Hármas elágazáshoz érve már nem a jelölésen, a középső úton folytatjuk utunk, melyen az előbbiekben írt csúcs alatti parkolóig tudunk haladni.

Ódorvár
A várról kevés információ maradt fenn, építésének körülményeit és idejét nem ismerjük. A romokat régészeti kutatás máig nem tárta fel, így pontosabb története nem tisztázható. A vár területe viszonylag kicsi, kb. 30x50 m volt, alakja nyújtott L betűre hasonlíthatott. Bástyái és várárka valószínűleg nem volt, sáncainak nyomai épphogy felismerhetőek.

Visszatérve a völgybe kapaszkodunk tovább északnak, egészen Tebe-rétig, ahol táblák is jelzik Répáshutát egy balról becsatlakozó úton. Itt lehetőségünk van döntést hozni, hogy keményebbre vagy könnyebbre fogjuk túránk. Azok, akik már fáradtabbnak érzik magukat, esetleg családostul vannak, maradjanak a völgyben, és a lefele megismert úton tekerjenek fel a parkolóig. Akik pedig még jó erőben vannak, induljanak el a település fele. Az út ezen része még érintetlenebb állapotában van meg, mint a Hór-völgyben, így a terméskövekből kirakott felület kíméletlenül fogja vissza a kerékpárunk és zsibbasztja hátsónk. Bő félórányi, viszonylag meredekebb kapaszkodást követően érünk be a településre, ahol áldásként fogadjuk a betonutat. A központba érve balra tartunk, ahol rögtön a kocsmánál/fogadónál meg is állhatunk egy kis energiapótlásra.

Próbáljunk meg nem túl sokat ücsörögni, mert könnyedén lemerevedhetnek lábaink, már pedig még van előttünk egy kis mászás, ráadásul közvetlen előttünk. Elindulva a kocsmától a kis betonozott út hol meredekebben, hol lankásabban halad felfele, és egyben kifele a faluból. Az út végéhez érve földúttá majd ösvénnyé szűkül a zöld-kerékpáros jelzés. A Lillafüred-Eger műútra már sokan tolva érkeznek, de itt fújhatunk egy nagyot. Balra, Egernek tekerünk tovább. A műút csalóka látványt nyújt, minden tekerés után várjuk, hogy guruljon a kerékpár alattunk, de sajnos szintben haladunk, így nincs lazítás. Fél kmnyi tekerést követően érkezünk meg a jobbra nyíló erdészeti úthoz és János-réti parkolóhoz. Itt ismét kicsit meredekebb szakasz vár ránk, amint tekerünk felfele Nagy-mező irányába. A harmadik hajtűfordító (egyébként balos kanyar) külső oldalában enyhén a növényzetbe beolvadó út indul, mely a zöld kerékpárosjelzés lenne. Kicsit jobban kell figyelni, mert sajnálatos módon a jelölések igen ritkák erre. Az út régen dózerút volt, mára a közepén és a szélein kezdi a természet visszavenni a területet, ezekre figyeljünk oda tekerés közben.

Az út hol szintben, hol picit emelkedőben halad, de főként lefele gurulhatunk rajta. A kör ezen részén eddig minden alkalommal sikerült őzeket és szarvasokat látnunk, így nem árt ha lessük magunk körül az erdőt. Két-három elágazásba is belefutunk, melyben szomorú, de nem egyértelmű a tovább haladás (a kerékpáros jelzések bosszantóan hiányosak erre fele), ezekben általában balra kell haladni tovább. Utunk végül egy hosszabb egybe függő gurulással ér véget, ismét kibukkanva a műútra, amin balra fordulva 500méter múlva elérjük a kiindulási pontunkat.