- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
St. Pölten Alsó-Ausztria tartomány fővárosa. A város azon kívül, hogy igen gazdag kulturális látnivalókban, kerékpáros szemmel is nagyszerű helyen fekszik, ugyanis rengeteg, jól karbantartott kerékpáros útvonal található a környéken. Északi irányba indulva könnyedebb, kevesebb szintet tartalmazó túrákat tehetünk, dél felé véve az irányt pedig nagyon hamar a hegyek között találjuk magunkat, ahol igen komoly kihívásokat is találunk. Az északi részen található „Wein findet Stadt” az egyik legnépszerűbb gravel útvonal a környéken, amely bejárja a város szomszédságában található kis borvidéket, és akár egy sima trekking kerékpárral is teljesíthető.
Ez a túra a st. pölteni vasútállomás elől indul, ahová akár közvetlenül vonattal is érkezhetünk Magyarországról, ugyanis napi több intercity járat is indul ebbe az irányba, melyen kerékpárt is szállíthatunk. Amennyiben nincs saját bringánk, a városban is bérelhetünk, a lehetőségekről infókat a https://www.stpoeltentourismus.at/radverleih oldalon találunk.
Az állomástól jobbra indulva az első néhány száz méteren igencsak résen kell lennünk, ugyanis a város utcáin elég nehéz megtalálni a helyes útvonalat. Itt érdemes a GPS-t folyamatosan kézben, vagy inkább kormányon tartani, hogy ne fussunk plusz köröket az utcák labirintusában. Nagyjából 1 kilométernél elhagyjuk a várost és a jobbunkon található hídon átgurulunk a Traisen folyó túloldalára, ahol végre egyenletes tempót vehetünk fel és a maradéktalanul karban tartott murvás töltésen folytathatjuk utunkat. Jó 15 kilométeren át az út minimálisan lejt, miközben meg sem tudjuk számolni a mesterséges vízlépcsőket, melyeket elhagyunk. Jó tempóban haladunk, konkrét megállásra érdemes hely nem igazán van, de a hely hangulata és a tempós tekerés flow-ja bőven kárpótolja a látnivalók hiányát.
A folyó partját St. Andrä városkájánál hagyjuk el, ahol hangulatos kis utcák és gyönyörű épületek között kanyargunk, hogy aztán hamarosan elérjük a kis borvidék első szőlőtőkéit. Itt már egy-egy kisebb emelkedő ízelítőt ad abból, ami a túra északi „fordulópontján”, a hatalmas szőlőültetvények között vár majd ránk.
A túra 25. kilométerében elérjük Reidling városát, ahol az első nagyobb pihenőnket tartjuk. A közvetlenül az útvonal mellett található Sitzenberg-kastély környéke és a kastély alatt található kis tó kiválóan alkalmas egy kis ejtőzésre. A tó partja parkosított, a nagy fák rengeteg árnyékot biztosítanak a meleg nyári napokon, ha pedig ez nem lenne elég, akár csobbanhatunk is egyet a keleti parton található strandon.
Ha kipihentük magunkat, már indulhatunk is a borvidék központjába, mely már csak néhány kilométerre van innen. Alig negyedóra tekeréssel érjük el az Ahrenberger-Eichberger pincesort, ahol a helyi borászok nagyjából 70 féle borából válogathatunk. A fő vonal az Ausztriában legnagyobb mennyiségben termesztett szőlőfajtára, a zöld veltelinire épül, de természetesen találunk másfajta szőlőből, pl. sárgamuskotályból vagy rizlingből készült borokat is, ahogy a házasított cuveek sem ritkák. A kóstolást nem érdemes túlzásba vinni, ugyanis hamarosan elég komoly mászások következnek, melyeknek érdemes tiszta fejjel nekimenni.
A pincesor után a nagy emelkedők előtt még begurulunk Traismauer városába, amely a túra során szinte az egyetlen hely, ahol vizet és némi kalóriát tudunk vásárolni. Az útvonal mentén, illetve annak közelében több élelmiszer áruházat is találunk, érdemes feltölteni a raktárakat, ugyanis később nem nagyon lesz rá lehetőségünk!
A várost a Reichersdornál előbb egy kisebb majd egy jóval nagyobb emelkedő következik, melyek már elkérik a magukét a lábaktól. Előbbi hegyen, a Parapluibergen szinte végig szőlőtőkék között kanyargunk, a hegytetőn pedig némi kitérővel megállhatunk egy hivatalos kilátóponton is, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a dimbes-dombos vidékre.
A leküzdött szintkülönbség kifizetődik, ugyanis innen gyakorlatilag egészen vissza St. Pöltenig lejtmenetben megyünk. Az első pár kilométerben igazán élvezetes aszfaltos és murvás gurulások várnak ránk, azonban érdemes résen lenni, ugyanis ahogy túl vagyunk az első néhány meredek részen, a táj kezd kilaposodni és a szőlőtőkék helyét szántóföldek veszik át, melyek között nem egyszerű a navigálás. Rajta tartjuk a szemünket a térképen, a nagyobb kereszteződésekben meg is állunk, hogy belőjük a helyes irányt. A folyópartra visszaérve már nem marad több kérdés, kényelmes, levezető tempóban leküzdve az utolsó kilométereket visszaérünk a városba, ahol a számos étterem valamelyikében pótoljuk az elégetett kalóriákat.
