Kemény szépség

Túraútvonal: Felsőtárkány – piros kerékpárosjelzés – Oldal-völgy – zöld kerékpárosjelzésen – zöld négyzetjelzés – sárga kerékpárosjelzés – piros keresztjelzés – piros sávjelzés – piros körjelzés – kék kerékpárosjelzés – Felsőtárkány

A Bükk nyugati kapujából, Felsőtárkány festőien szép környezetéből indul eme kemény, de hangulatos, szép túránk. A hosszúkásan elterülő település keleti végénél található Kőköz szorosan egymás mellett az égnek meredező sziklafalai előtt parkolunk le. A túloldalt forrásból vagy a közkútból fel is tudunk tankolni, amire egy melegebb nyári napon szükségünk is lesz, mert igen sokat fogunk mászni, mire újabb vízfelvételi helyhez érünk.

A parkolóval szemközti oldalon indul a kék sífutójelzés szélesebb ösvénye. Kacskaringózó, szinte végig szintben haladó útvonalon kikerüljük a Miskolc fele tartó forgalmas főutat és az Oldal-völgybetartó kisebb aszfaltozott útra érünk ki. Itt jobbra, felfele indulunk el. Nem túl megerőltető emelkedőn kapaszkodunk felfele, a Völgyfő-házig. Itt végre letérhetünk a betonról és földúton folytatjuk a tekerést, jobbra. Sajnos a jelzések nem túl frissek, és amik még kivehetők, azok is igen ritkásan és eldugva találhatók, ezért kicsit több odafigyelést igényel ez a rész. Miután letértünk az aszfaltozott útról, 50 méterre egy újabb elágazást találunk, melyben jobbra tartva kerekezünk a zöld kerékpárosjelzésen.

Végre hangulatos és csodaszép erdőben csak magunk vagyunk, csak azok a fránya emelkedők állják utunk sorra. Mintha egy több ezer méter magas hegyre küzdenénk épp magunk, meg nem szűnni látszanak a mászások, melyeket csak rövidebb lejtők tesznek változatosabbá és kicsit elviselhetőbbé.

A Vasbánya-tető alatti mászást követően újabb festői kilátásban lesz részünk, amint az erdő lombozata szétnyílik, és az enyhén a hegyoldalától kiálló kövekről a Bükk déli tájában gyönyörködhetünk. Jól esik a szusszanás, miközben isszuk magunkba a látványt. Innen végre folyamatosan lefele vezet utunk. Pár perc alatt érünk a felújított Várkúti turistaházig, és a tőle nem messze, a fák hűsébe takaródzva található Vár-kút forrást - történelme a messzi múltba nyúlik vissza, amikor még ezen a helyen földvár állott. Itt utántölthetjük tartalékunk a friss vízből.

A forrás mellett indul el lefele a zöld négyzetjelzés, melynek felső, rövid szakasza erősen technikás annak meredeksége és kövessége miatt, így a kevésbé tapasztaltak itt szálljanak le. Pár száz méterrel lentebb széles földútra érünk, és a jelzést követve ezen gurulunk le Síkfőkútig. A betonozott úton tovább haladunk lefele a hotelig, ami mögött csodaszép tavacska hívogat egy kis pihenésre minket. Hazánk egyetlen pisztráng-horgász tava ez, melynek sarkában egy 350éves tölgyfa borít hűsítő árnyat, és gyökerei közül kristály tiszta forrás csörgedezik. Mindenféleképpen érdemes egy rövid ideig megpihenni itt, és újult erőre kapni.

Síkfőkút
Noszvajtól északra, a Kánya patak festői szépségű erdővel, hegyekkel koszorúzott völgye, hajdan a természet által, majd mesterségesen is kialakított tavak környéke, a Szent Imre-forrás és a mellé épült turistaház összessége az eredeti Síkfőkút. A környék turisztikai- és pihenést szolgáló körülményei az 1930-as években alakultak ki, az egri turistaegyesület kezdeményezésére, akik nagy gonddal és buzgalommal alakították ki a Kánya patak valamennyi forrását és környékét majd névvel látták el őket.

Ha ismét erőnk teljében érezzük magunk és nyeregbe pattanunk, a tótól enyhén visszafele indulunk el, az aszfaltozott utat követve felfele. Az út hamarosan becsatlakozik az Eger fele tartó főútba, melyet jobbra fordulva követünk. Ez a rész igen forgalmas, sajnos elkerülhetetlen, így legyünk kellő óvatossággal. Majd 2 km-t kell itt tekernünk, melyből az első fele mászás, a vége pedig lejtő, így ne engedjük szabadon a lovat, bármennyire is kínálja. A piros keresztjelzést az út jobbján, erőteljesen visszafele ágazik le a főútból, kissé benőtt, keveset járt földúton. Nem túlzottan meredek, de már van egy kevés emelkedő a lábunkban, így lassan haladunk felfele a dzsungelszerűen körbevevő erdőben.

Bő egy kilométernyit haladunk a jelzésektől mentes úton, amikor elérjük a piros sávjelzést, amin balra tartunk. Széles, néhol földútnyi széles ösvény ez, amin jól lehet haladni. Egy kellemes lejtős rész végén kisebb tisztásra és egy négyes elágazásba érünk. Mondanám, hogy érdemes a piros háromszögjelzésen egyenest felfele tekerni, amin a Nagy-Eged csúcsán álló kilátóhoz érünk fel, de sajnos az utóbbi időben annyira lerobbant az állapota, hogy már tilos felmenni… pedig a tetejéből 360 fokos panoráma nyílik elénk a Bükk déli vonulataira. Emiatt ezt most kihagyjuk, és jobbra, a piros körjelzésen kezdünk egyre csak gyorsulni. A földút rohamléptekben halad lefele, jelzést sajnos nem igen látni mentén. Egy ilyen jelzetlen elágazásba érve, ahol az út enyhén jobbra felfele tart tovább, míg a bal kéznek leágazó tovább lefele halad, ezen utóbbin tekerjünk tovább. Pár száz méterrel később már megtaláljuk a jelzést, és a kék kerékpárosjelzést jobbra.

Lassan kiérünk az erdő árnyékot adó lombjai közül, és egy hatalmas mezős hegyoldalon találjuk magunk. Tovább gurulva beérünk Felsőtárkány újépítésű lakórészébe, ahol már csak a főútra kell kitekernünk, és azon jobbra végig haladni a településen, a kiindulási pontunkig.