- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Korai és kiadós reggelivel indítjuk a napot, hiszen a Paradiesroute útvonal második napján nagyobb szint vár ránk, mint a nyitány során – lévén kis ízelítőnyi szakaszon belekóstolunk a Raab-Őrség-Goricko Naturpark területébe, ami tulajdonképpen az Őrség folytatása, a mai napon számos dombon fogunk kerekezni fel és le, fel és le, majd fel és le.
Jennersdorf (Gyanafalva) házai között, a út melletti bringaúton indulunk el keleti irányba, ismét becsatlakozva a zöld táblácskákkal jelzett útvonalba, majd pár perccel később már a települést körbe vevő földek között gurulunk. Kicsit több mint másfél kilométerrel a Raab (Rába) folyó keresztezése után, még Sankt Martin an der Raab (Rábaszentmárton) település előtt utunk egy római kori temetkezési maradványok szabadtéri bemutatóhelye mellett halad el, ahol érdemes pár percre elidőznünk.
Érdekes látni, hogy már közel 2000 évvel ezelőtt is ez a vidék a termékeny földjével mennyire vonzotta az embereket, így köztük a Rómaiakat is, és mennyire gazdag kultúra élt akkortájt e vidéken. Erről a településre beérve hangos múzeumban kapunk bőségesebb információt, amit az útvonalunk mellett, jól kitáblázva találunk egy kisebb épületben. A belépés ingyenes, csak fülhallgató legyen nálunk, amit a kiállítótérben elhelyezett jackdugókat használva kapcsolódhatunk a magyar nyelven is meghallgatható különböző témakörökhöz.
Kisforgalmú, keskeny betonúton haladunk tovább a dimber-dombos tájon, miközben egy-két 10% meredekségű emelkedő emeli a pulzusunkat, még ha csak rövid szakaszokon is. Miközben hullámvasútszerűen hol fel-, hol lefele gurulunk, meseszép kilátásban pihentethetjük a szemeinket. Ha pillanatra elfeledjük, hogy a határ melyik oldalán tartózkodunk épp, és nem figyelünk a parányi települések utcáin sétáló emberek beszédére, könnyedén az Őrségbe gondolhatjuk magunkat. ÉS nem is tévednénk sokat, hiszen alig egy kilométerre haladunk a magyar határtól – később pedig ugyanígy a szlovéntől.
A Paradiesroute ezen része a térképre tekintve egy hurkot formál, melynek metszeti pontja Jennersdorf határában található. Ezen hurok visszafele vezető része kilaposodik, rövid ideig a Raab (Rába) folyó partján is gurulunk, így a nap első felében megtekert mászások ellenére is könnyedén teljesítjük a nap első 40 kilométerét.
A folyó mentén jutunk el a reggel már használt úthoz, amit most keresztezünk, és keleti irányba tartva bringázunk tovább, a folyó rendkívül széles, mezőgazdasági földekkel teli völgyében. Az útvonal itt betonozott, szinte forgalomtól mentes mezőgazdasági utakat használ, melyek minősége számos hazai autópálya minőségét csillagfényekkel veri.
Mielőtt az osztrák-magyar határhoz érnénk (melynek túloldalán Szentgotthárd található), Mogersdorfban (Nagyfalva) északnak fordulunk és egy combos mászással jutunk át a SchlöBlbergen, mely ugyan 320 m tengerszint feletti magasságával hivatalosan csak egy domb, ezt meg fogjuk kérdőjelezni érzésre. Ezt követően, a túloldalon legurulva, ha csak rövid időre is, ismét találkozunk a Lafnitz (Lapincs) folyóval, amit előző napon szinte 70 kilométeren át követtünk.
Innen ismételten sportosabb módba vált az útvonal. A következő 30 kilométeren keresztül több, 4-12% között változó meredekségű úton kapaszkodunk fel, majd ereszkedünk vissza. Persze továbbra is dombokról beszélünk, így az egybe leküzdendő szintek 100-120 méter körül maximalizálódnak.
A napunk 70. kilométerénél érkezünk meg Güssing (Németújvár) házai közé, a meredek, környezetéből magasan kiálló vulkanikus kúpra épített vár látványa által vezetve. Útvonalunk a vár előtt elfordul jobbra, ám mi mindenképpen engedjünk a csábításnak, és tegyünk egy balos kitérőt a közel ezer éves múlttal rendelkező építményhez, mely igazán impozáns látványt nyújt, hiszen a hatalmas falak, és a történelem fordulatai révén a majd 400 éves kor ellenére is a vár jó állapotban megmaradt.
A felvezető út rendkívül meredek, néhol majd 30%-os, így a feljutás számunkra is felér egy győztes csatával. Ha újra kapunk levegőt, akkor érdemes a főépületben berendezésre került 400 év történetét bemutató kiállítást megtekintenünk (fizetős), melyben átfogó képet kapunk többek között a vár egykori tulajdonosairól, a Batthyányi családról is. Ne hagyjuk ki látogatásunk során az óratornyot sem, ahova izgalmas lépcsőzés árán juthatunk fel, és a jutalmunk a csodás körpanoráma.
Visszatérve a Paradiesroute útvonalára a tájkép erőteljesen változni kezd, és az eddigi kukorica- valamint tökföldek, és erdőkkel borított dombok helyett a Burgenlandra a legtöbb ember fejében jellemzőt látjuk: szőlők és présházak között gurulunk. Ez pedig azt is jelenti, hogy a napunk másik kiemelt programja, a 17 és 18. századbeli heiligenbrunni (Szentkút) présházak és pincék nincsenek már messze!
A zsúpfedésű, mesébe illő, fehérre meszelt házikók között akarva-akaratlanul is lelassít az ember, főleg ha szereti a bort! Mindenképp keressünk egy nyitva levő pincét, és kóstoljuk meg a helyi borokat, különösképpen a világon csak itt készített Uhudler elnevezésű borspecialitást!
Az Uhudler direkttermő szőlőfajtákból (Noah, Othelló, Izabella, Jaquez, Clinton, Ripatella, Hermont) készített gyümölcsös, leginkább eper és labruska ízű, többnyire cuvée bor. Sokáig a feltételezés miatt, miszerint magas metanol tartalma vakságot illetve elbutulást okoz, ezen borfajta tiltott volt. Az új kutatások bebizonyították, hogy bár az oltott fajtákból készült borokhoz képest tényleg magasabb a metanol tartalma, egészségügyi kockázata nincs. Jelenleg ilyen bor készítésére kizárólag Burgenland déli vidékén van lehetőség, az Európai Unió 2030-ig engedélyezte az Uhudler előállítását.
Miután kikóstolgattuk magunkat, de még mielőtt a tovább tekerésre alkalmatlanná válnánk, ha kénytelen-kelletlen is, de ismét nyeregbe pattanunk, mert a napi szakaszunk végéig, Hagensdorfig (Karácsfa) még van 6 km – igaz, az már csak könnyed aszfaltos gurulás.
