- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Biztosan titeket is érdekelt anno az extrém januári hóesés, hogy valójában mégis mekkora hó hullott itt Ausztriában az érintett területeken. Nekünk is megfordult a fejünkben, hogy saját szemünkkel lássuk, hiszen ez egyáltalán nem hétköznapi jelenség - főleg, hogy itthon évek óta nem esett 20-30 cm-nél több hó.
A nagy havazás óta eltelt nagyjából másfél hónap, a havas álmodozás is szinte feledésbe merült, mire mégiscsak jött az alkalom, hogy ellátogathatunk a stájer Ausseerland-Salzkammergut régióba.
Galériáért katt a képre!
Ausseerland Salzkammergut területén belül egy kisebb régió, Stájerország északnyugati részén, Felső-Ausztria határvonala mentén helyezkedik el. Számos hegyi tó hazája és az Alpok északi hegyvonulata fogja közre, úgy mint: a Dachstein, Sarsteinstock, Sandling és a Totes Gebirge.
Ausseerlandot mint a teljes stájer Salzkammergutot is szokás nevezni, különös tekintettel erre az északi részre, amely magában foglalja az Aussee-medence vidékét a Traun folyó felső szakaszán.
A stájer Salzkammergut települései, melyeken jórészt mi is megfordultunk ittlétünk során: Bad Mitterndorf, Bad Aussee, Altaussee és Grundlsee.
Galériáért katt a képre!
Elfogultak vagyunk, hiszen olyan szerencsénk volt az időjárással, hogy szinte egy felhő sem volt az égen, ami a téli szezonban leginkább talán csak márciusra jellemző. Egy szóval hogy-hogynem, a csodás napsütés még 200%-ot rádobott az amúgy is lélegzetelállító hegyvidéki környezetre.
Négy itt töltött napunk igen eseménydúsnak ígérkezett, mint például síelés a Tauplitz és Loser Altaussee síterepeken, hótalpas túra a Blaa Alm fennsíkján és lovasszánozás Bad Mitterndorf szélesen elterülő völgyében.
Külön említést érdemelnek az ízletes stájer ételek és a helyi vendégszeretet, melyek minden hegyi hüttében és eldugott kis autentikus étteremben tetten érhetők. Jó példa erre a Knödl Alm, amely egymagában is kimeríti az előbbieket, ahol egyébként csak és kizárólag gombócot ehetsz, de azt minden mennyiségben!
Kora reggel indultunk Budapestről és jó pár óra autókázás után érkeztünk meg Altaussee-be, a Seevilla Hotelbe, amely 3 éjszakára a szállásunk lesz. A hotel közvetlenül az Altausseer See partján fekszik, csodálatos panorámával a tóra és a felette tornyosuló meredek sziklafalakra. A tó környékét már jól ismerjük a nyári időszakból, amikor a Salzkammergut Trophy-ra érkezünk, ám még télen sohasem láttuk.
Galériáért katt a képre!
Különös érzés a nyári nyüzsgés után a csendes téli fagyos napokba burkolózva látni e vidéket, amelynek megvan a maga sajátos elcsendesedős hangulata. Különösen rátesz erre az érzésvilágra még egy lapáttal, amikor a kora reggeli derengő fényben ködpárát látunk úszni a félig befagyott tó felszínén, amit sejtelmesen törnek át a reggeli napsugarak. Vannak, akiket szaunázás közben ihlet meg ez a pillanat és szinte megbabonázva mezítláb és fürdőköpenyben sétálnak ki a mólóra, hogy még jobban magukba szívhassák a varázslatot.
Miután nyugtáztuk magunkban, hogy a lehető legjobb helyre kerültünk, gyors átöltözést követően máris indulunk a Loser Altaussee síterep tőszomszédságában található Blaa Alm-ra, melyet szintén még nyárról ismerünk. A Blaa Alm egy fennsíkon fekszik, melyet a Loser panorámaúton, a síközpontot elhagyva érhetünk el. Úti célunkhoz közeledve egyre csak nőttek a hófalak az autóút mentén, mígnem a Blaa Alm közelében elérték a több, mint 2 métert! Immár hófolyósón kanyarogtunk az Alm parkolójáig, alig vártuk, hogy végre közelről is szemügyre vehessük ezt a kivételes természeti látványosságot.
Galériáért katt a képre!
A környék akár egy labirintus, amelyből itt-ott kiemelkedik egy háromszög alakú háztető, máskülönben észre sem vennénk, hogy egy ház van ott.
A Blaa Alm menedékház is szinte láthatatlan, hófolyósó terel minket a bejárathoz. A hüttében elköltött finom ebéd után végre kiszabadulhatunk a szabadba és hótalpainkat felcsatolva máris elindulhatunk a téli túraútvonalon, amely a Blaa Alm sífutókörrel azonos íven halad, így a Loser-hegy vonulatának hihetetlen panorámája mellett a sífutók mozgásának látványában is gyönyörködhetünk. A téli túraösvény kb. 2,45 km hosszú szakaszának megtétele után a Loser síközponthoz térünk vissza, ahol a síkölcsönzőben leadjuk hótalpainkat.
Megnézném én is ezt a hótalpas túrát, lássuk az útvonalat!
Galériáért katt a képre!
Nagyon kíváncsiak voltunk, mi a két síterep közötti különbség, hiszen a hegyek magassága, a síterep nagysága csak némiképp tér el egymástól, ennek ellenére mint kiderült, a síelőkön túl teljesen más közönséget vonzanak.
Helyesebben fogalmazva, Tauplitz leginkább "csak" síelőket vonz - de nyugodtan szálljatok vitába, ha szerintetek ez nem így van :) -, mivel a sípályák között jelentősen több az átcsúszás, amelyeknek a lejtése nem mindig éri el pl. egy snowboardos ingerküszöbét, magyarul ha elfogy a lendület, bizony lehet sétálni. Éppen ezért sok helyre húzóköteleket helyeztek ki, hogy az átjutási nehézségeket kiküszöböljék, ennek ellenére mégsem láttunk túl sok boardost a helyszínen.
Egyébként Tauplitzról minden kétséget kizáróan a panoráma magával ragadó, hiszen előttünk tornyosul a vad és nehezen megközelíthető Grimming hegy, sőt az egyik pályáról az a sziklafal is látható, amelyen Heinrich Harrer gyakorolt, sőt ebben az időben - úgy 1938 táján - egy síiskolát is alapított itt Tauplitzon.
Galériáért katt a képre!
Tauplitz-al ellentétben a Loser síterepnek olyan szempontból szerencsésebbek az adottságai, hogy lehetővé teszi hivatalos keretek között a freeride-ot, sőt freeride versenyeket is tartanak itt rendszeresen - mi is belefutottunk egybe - illetve különösen kedvelt a sítúrázók körében, akik akár egyedül vagy csoportosan fókáznak fel a szintén hivatalos, nyilakkal és táblákkal jelölt túrasí útvonalon. A sítúrázóknak 1 nap sítúrázás, parkolással, felvonóhasználat nélkül 5 Euróba, egyszeri felvonóhasználattal és parkolással együtt 21 Euróba kerül. Ha valaki szeretne sítúrázni, de nincs helyismerete, akkor jelentkezhet a helyi síiskolában! A Loserhütte például közkedvelt találkozópontja a sítúrázóknak, mivel felfelé menet pont útba esik, ezért ez a hütte általában mindig tele van, üde színfoltja a síterepnek.
A Loser síterep kiegészül a vele szemben lévő Sandling hegy felvonójával is, ahol két piros és két kék pálya színesíti a kínálatot.
A Loser síterepről egyébként, egész pontosan a Loserhütte teraszáról, csodálatos panoráma nyílik az alant elterülő befagyott Altausseer See-re (akár még a hotelünket is kiszúrhatjuk a tó partján), Altaussee-re és a háttérben emelkedő hegyláncokra, melyek gerince élesen rajzolódik ki a hó alatt. A panoráma abszolút csúcspontja maga a Dachstein, amely a kép középső részét uralja fenségesen.
Galériáért katt a képre!
Amikor magad alatt látod az egész Altaussee medencét és a belőle kiemelkedő hegygerinceket, elakad a lélegzet!
A pillanat olyannyira magával ragadó, hogy akár több órát is képesek lennénk elüldögélni itt, sőt akár megvárni a naplementét, hogy lássuk hogyan bukik le a Dachstein mögé. Ennyit azonban nem várhatunk, vár még egy kör a Sandling hegy oldalán, hogy aztán méltóképpen fejezzük be ezt a remek síelős napot.
A délutánt egy kis láblógatással tetézzük meg a Grimming fürdőben, ahol a kinti melegvizes medencéből lentről nézhetjük ugyanazokat a hegyeket, melyeken az imént síeltünk.
Utolsó napunk is ígért még szerencsére egy kis szórakozást és egy nem várt felfedezést, amelyért önmagában is megéri visszatérni ide.
Galériáért katt a képre!
Lovasszánozásra indultunk a Bad Mitterndorf szomszédságában szélesen elterülő völgybe, amelynek kanyargós kis útjai tökéletes helyszínt biztosítanak erre a kikapcsolódásra. A szikrázó napsütés most is mellénk szegődött, maximális élménnyé varázsolva a fagyos kora reggelt. Az út menti fákon és bokrokon még az éjszaka lefagyott jégkristályokat értük tetten, a fák koronái alatt áthaladva olyan érzést keltve bennünk, mintha egy jégpalota kupolája borulna a fejünk fölé. A nagyjából 1 órás lovasszánozás alkalmas a teljes relaxációra és arra is, hogy kivételesen az édes semmittevés közepette élvezzük a tájat és a minket körülvevő erdőket, hegyeket.
Galériáért katt a képre!
Napunk utolsó fénypontjaként felkerestük az apró Ödensee-t, amelynek partján a régi lebontott hütte helyére egy teljesen új épület került, melyet néven találunk meg mostantól. A hütte belülről elképesztően ötletesen ötvözi a klasszikus alpesi berendezést és a modern bútorokat, a tó felől hatalmas üvegfallal biztosítva a fényes teret, amelytől bent ülve is teljesen a természet részének érezzük magunkat. A hely egyébként igen népszerű a sífutók körében, ugyanis a tavat megkerülve és a völgyben továbbhaladva egy hangulatos sífutó kör, a 13,4 km hosszú Ödensee Loipe áll a sportolók rendelkezésére. Így jövetben-menetben érinthetik a vonzó kis hüttét, amely tökéletesen integrálódva a környezetbe biztosítja a finom ételek és a pihenés non plus ultráját.
Galériáért katt a képre!
A búcsú ekkor már közeleg, utolsó sikolyként még kierőszakolunk 15 perc sétát a ház körül, ami sajnos arra már nem elég, hogy a tavat is megkerüljük, így az utolsó képek elkattintása után élményekkel és energiával feltöltekezve, ám telhetetlen szívvel indulunk el hazafelé. A visszatérés csírája ott motoszkál a fejünkben, talán nem kell egy újabb évet várnunk arra, hogy a további felfedezések hiányát pótoljuk!
Az utazás lehetőségét ezúton köszönjük a Stájer Idegenforgalmi Hivatalnak és az !
