- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A szabadstílusú technika még nincs 30 éves sem. A finn Siitonen és az amerikai Koch nevéhez kötik a technika "feltalálását" és alkalmazását, amely aztán az 1985-ös seefeldi Északi Sí Világbajnokságon robbant be elemi erővel. Ezen a világversenyen az egész svéd csapat ezzel az új technikával verte a világot. A helyszínen a Nemzetközi Sí Szövetség tehetetlen volt, de a világbajnokságot követően rendkívűl bölcs döntést hozott: teret engedett az újítóknak, létrejött a szabadstílus és az új szabályokkal védelme alá vette a klasszikus stílust is. A szövetség azóta is mindent megtesz, hogy mindkét stílus életképes maradjon.
A szabadstílus elnevezés azt jelenti, hogy a szabadstílusban kiírt versenyeken minden sífutótechnika alkalmazható.
Talán a legnehezebb ciklikus sport, mely a test összes főbb izmát igénybe veszi, ráadásul egyszerre. Ennek a ténynek köszönhető, hogy a szabadstílusú technika égeti a legtöbb kalóriát óránként. E fokozott igénybevételnek köszönhetően a sífutók közt mérték az eddigi legmagasabb VO2 maximum értéket: 96-ot!
A VO2 max. megmutatja, hogy maximális terhelés mellett testtömeg kilogrammonként mennyi oxigén elszállítására képes a szervezetünk. Ezt a mérőszámot a mindennapi gyakorlatban az edzettségi szint megállapítására is használják. A szám függ a kortól, nemtől, testtömegtől és az edzettségi szinttől. Összehasonlításképpen egy átlagos felnőtt ember értéke: 30-40, egy jól edzett férfi 55-65, nő 50-60 közötti értéket produkál. A 70-80 közötti számok már kivételesek és kiemelkedőnek minősülnek. Természetesen az érték növelése exponenciálisan nehezedik. Érdekesség, hogy egy átlagos ló 180-as értéket produkál, míg egy szánhúzó kutya 240-et is képes elérni – kérdés: mire is vagyunk büszkék akkor?
No, de visszakanyarodva a sífutáshoz, azon belül a szabadstílusú sífutás technikájához, melynek alapeleme a korcsolyázólépés, amely hasonló a gyorskorcsolyázó technikához. A korcsolyázólépés során sífutó a síket V-alakban tartja, az ellépés (lökés) pedig a sí éléről történik, hasonlóan ahhoz, ahogy a gyorskorcsolyázók lépnek el a korcsolya éléről. A lépések során folyamatos testsúlyáthelyezés történik az egyik lécről a másikra. Miközben a sífutó hajtja magát, a futósík folyamatosan előre csúsznak, ennek köszönhetően ez a stílus sokkal gyorsabb, mint a klasszikus. Ennél a technikánál többnyire párosbotozással gyorsítják a futósí csúszását.
- szimmetrikus minden második lépésre botozás
- aszimmetrikus minden második lépésre botozás
- minden lépésre botozás
- siitonen-lépés
- diagonál botozásos korcsolyázó lépés
- botozás nélküli korcsolyázó lépés
- korcsolyázó kanyarfutás
- korcsolyázó ellépés
- párosbotozás
- belelépéses-párosbotozás
- valamint a lesiklás alapelemei:
- csúszás tojástartásban,
- hóeke,
- ellépés,
- íves kanyarodás,
- fordulás párhuzamos síkkel.
Rossz ritmus: egy helyben álljunk a léceken, és lassan imitálva a mozgást helyezzük testsúlyunkat egyik lécről a másikra, miközben karunkat a lépéssel ellentétesen mozgatjuk – ahogy a klasszikus stílusnál megtanultuk.
Egyensúlyozás: sokaknak ezzel akad problémájuk, melyet nagyon egyszerűen lehet javítani. Egy lécen kell siklani, míg a másik, lécmentes lábunkkal hajtani magunkat előre. Igyekezzünk olyan sokáig csúszni, amíg bírunk.
Karok mozgatása: bot nélkül sífussunk úgy, hogy karjainkkal, ügyelve a ritmusra, eltúlzott, nagy mozdulatokat teszünk. Elöl és hátul is vízszintesig emeljük. Ehhez a gyakorlathoz lassú, nagy lépésekkel haladjunk!
Hátra döntött testsúly: minden lépés utáni siklásnál ugorjunk egy kisebbet. Ezt nem fogjuk tudni megcsinálni, csak akkor, ha a testtartásunk helyes.
Lábujjról történő elrugaszkodás: a hiba alapvetően a rosszul, túlságosan hátulról indított elrugaszkodás problémája, mely egy igen egyszerű módszerrel fejleszthető. Álljunk egy lábon, majd ugorjunk oldalra a másik lábunkra és vissza. Az ellökés így megfelelő lesz és járulékos eredményként az egyensúlyunk is fejlődni fog!
Lábak egymástól távolról indulnak: bot nélkül sífussunk úgy, hogy minden egyes lépésnél összeérintjük a cipőket, mintha csárdást járnánk.
Féloldalas síelés: az egyik lépés hosszabb, mint a másik. Síeljünk körbe-körbe úgy, hogy a gyengébbik oldalunk van kívül. Így csak azzal a lábbal toljuk el magunkat, amelyik a gyengébb. A másik utánlépéssel követi az ívet.
Ezek a gyakorlatok természetesen csak a kezdetet jelentik. Ezen felül rengeteg más problémára is felmerülhet, például a helyes botozás kapcsán, de nyilván e cikk keretei nem engedik meg, hogy könyvszerűen tanulmányozzunk egy-egy hibát és annak a javítását. Ehhez érdemes személyes tanácsot kérni, vagy elmenni egy szervezett oktatásra.
A szabadstílusú sífutópálya voltaképpen nem más, mint egy néhány méter széles, döngölt hóval fedett, nyomnélküli ösvény.
- Ha kedveled a kihívásokat, mert a szabadstílusú sífutás dinamikus, a legnagyobb sebességet kínáló és jó koordinációs képességet kívánó technika.
- Ha tudsz korcsolyázni, mert ez a technika a jégkorcsolyából már ismert mozdulatokra épülve ad lehetőséget a téli táj sportos felfedezésére.
- Ha szereted az erő-állóképességedet próbára tenni, mert a korcsolyázó technikánál nehéz lazsálni.
- Ha többnyire Magyarországon szeretnél sífutni, mert nálunk (sajnos) kevés a jól előkészített klasszikus pálya, szabadstílusban pedig egy jól letaposott széles sétaúton is lehet sífutni.
A cikk elkészítésében a Bozsik Sífutóiskola segített.
