A sítúra esszenciája - Atomic Charter és Drifter teszt

Igazi sítúra és freeride profik vagyunk... lélekben legalábbis mindenképp, de van azért némi tapasztalatunk is az ügyben. Lehet, hogy néhányan felkapják a fejüket, hogy miért szerepel e két stílus egymás mellet, hiszen semmi közük egymáshoz! Szerintünk igenis van, ezért is kértük az Atomic magyarországi forgalmazóját, hogy intézzen 2 nagyágyút nekünk. Meg is kaptuk, így hát neki s vágtunk Obertauern feletti hegyeknek.

Többször sikerült eljutnom vezetett sítúrákra, mind magyarországi, mind osztrák szervezéssel. Mindegyikről sok pozitív dolgot el lehet mondani - a szervezés, helyismeret, szaktudás - mind tökéletes volt, 1 dolgot kivéve, ez pedig a felszerelés. Na nem azt állítom, hogy a termékek nem voltak felkészítve, hanem azt, hogy nem kifejezetten a legújabb technikát vonultatják fel a szervezők. Még az osztrák síkölcsönző is viszonylag régi léccel kínált meg (hál\' istennek azóta változott egy kicsit a kép).

Az alapvető gond ott lehet, hogy a sítúrázás fogalma igen tág, legalábbis szerintem. Lehet ezt úgy űzni, hogy a túra a lényeg. Ebben az esetben a könnyű feljutás miatt az igen könnyű lécek dominálnak, ami - főleg egy kevésbé tapasztalt számára - elkerülhetetlenül a lejutás élvezetének a kárára megy!

De lehet arra is kihegyezni a dolgot, hogy olyan helyekre jussunk el ahova felvonóval nem tudunk, (helikopterre meg nincs pénzünk) hogy aztán lefelé suhanjunk, mint a Reel Rock filmjeinek önjelölt extrém sztárjai.

Én inkább a második táborba tartozom, és a kölcsönzők, szervezők által preferált sítúra lécek inkább az elsőbe.

Álmaimhoz a Drifter és Charter tökéletes társnak ígérkezett. Aki még nem próbálta a sízés ezen változatát, az írja föl a 2013-as teendői közé. Persze az eleje melós: fel kell jutni a hegyre.
Mondjuk lehet ezt is könnyebben - lifttel fel a tetőre, aztán onnan el lehet kolbászolni - vagy lehet ezt úgy, ahogy illik. Völgyben fóka fel, túra a tetőre, onnan pedig szűzhó élmény vissza.

Na ehhez kell több jó társ. A szűzhó adta élmény kiaknázásában összehasonlíthatatlanul hatékonyabbak a rocker lécek. A Drifter és a Charter is rocker technológiát alkalmaz, de természetesen nem a léc teljes hosszában. Míg egy csak porhóra tervezett léc Pl: a Bent Chentel 30-40-30-es értékekkel bír, azaz elöl és hátul 30%-ban rocker, addig a Drifter és a Charter mindössze 15 ill. 20%-ban rocker és csak elöl.

A túra léceknek felfelé is produkálniuk kell, ezért a lényegesen eltérő arány. Képzeld csak el, ha egy meredek emelkedőn, ahol tapadni kell, a léc eleje és vége könnyen felhajolna...Nem jutnál túl messzire...

A többi méret és technológia (magasság, szélesség, könnyített famag...) mind azt a célt szolgálja, hogy úgy tudd élvezni a porhó áldást, hogy ne ess össze, mire a tetőre érsz. Az ilyen léccel nemcsak porhóban, de akár rossz körülmények között – napos, déli hegyoldalon felfelé, majd északi oldalon fagyott, mélyhóban lefelé - is élvezheted a csúszást. Ezt az ultrakönnyű mászólécekről, személyes tapasztalataim alapján nem lehet elmondani!

A lécekhez milyen kötés is járna, mint a 2012-es ISPO díjas Atomic Tracker. A kötés tavaly 3 fő tulajdonsága miatt kapta az elismerő díjat. Az alacsony profilú ház a nagyobb stabilitást teszi lehetővé. A túlméretezett platform, a maximális erőátvitelért és végül az ún. Hike & Switch rendszer az egyszerű kezelhetőségért felelős. Mindezeket úgy alakították ki, hogy a lesiklás élményét maximalizálják. Az 1 napos teszt során felfele mentben is jól teljesített, az átlagos túra kötésekhez képeszt nagy mérete nem volt zavaró. 

És ha a vérprofi sítúrázók nekem nem hisznek olvassák el Monostori Andris barátom, Mountex Adventure vezetőjének véleményét:

A túravezető véleménye

Széles, hatalmas, rocker… és szép!

Még kézhezvétel előtt arról próbáltak meggyőzni, hogy ez a - számomra brutális méretekkel rendelkező, nyilvánvalóan kanadai porhóra gyártott - léc minden hótípuson könnyedén kezelhető jószág. És valóban!

Bár a rövid teszt alkalmával csak kétféle havon sikerült kipróbálni, ezek alapján könnyű elhinni, hogy olyan elefántra pattantunk fel, mellyel akár díjugrató versenyen is indulhatunk. A tél elejei - szinte alap nélküli - 60 cm-es, könnyű szűzhóban puhán felúszva, magabiztosan siklik, manőverezése hihetetlenül könnyed. Kezessége bátorít, ugratókra és egyéb kalandokra buzdít. Már tél elején elhiteti, hogy jól megy a síelés, bármilyen szituációból gond nélkül továbbsiklik, meglepően gyorsan és könnyedén reagál minden irányváltási szándékra. Mi kellhet még?!

Súlya természetesen nagyságrendekkel nagyobb, mint a komoly hegymászásokra szánt síké. Nem túraléc - ez nyilvánvaló - de rövidebb vagy ráérősebb felmenetek után kompromisszumok nélküli csúszással kecsegteti megfáradt gazdáját.

Tehát, bár mostani túralécemet (TRAB Polvere) semmiképp sem tudná – főleg a súlya miatt – nyugdíjazni, második lécnek, élménylécnek szívesen látnám az előszobámban!

Klikk: