- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Elképesztő, de 5 nap alatt ismét rengeteg újabb úti célt és változatos téli programot szedtünk össze Szlovéniában, amelyekre még idén márciusban kerítettünk sort. Tavasz ide vagy oda, még aktívan tudtunk a téli sportokkal foglalkozni, amiket így az idei tél kezdetén is szívesen elevenítünk fel számotokra is.
Kép forrása: www.mozgasvilag.hu
Galériáért katt a képre!
Rogla - a tökéletesen kiépített sí- és sífutó terep
Korábban még nem jártunk Roglán, ezért kézenfekvő volt, hogy egyik úti célunk ide vezessen. Kora reggeli indulással, kicsivel kevesebb, mint 4 órás autóút után meg is érkeztünk és elfoglaltuk szállásunkat a Hotel Naturában. A szálloda Rogla síközpontjának szívében fekszik és remek kiinduló pont a téli sportokhoz, mivel minden létesítmény a közvetlen közelében található.
A sípályákat néhány perces gyaloglással el lehet érni, a sífutó pálya pedig a hotel mellett halad el, lényegében a küszöbről máris a nyomba léphetünk! A napot síeléssel kezdjük, kölcsön felszereléseinket hamar kézhez kapjuk a helyi sí-shopból. A pályák kényelmesen lankásak és szélesek, a környező tájat jól be lehet látni, így a pályarendszert elég hamar ki lehet ezáltal ismerni. Az 1517 m magasan fekvő síterep hava még márciusban is teljesen elfogadható, síelésre és sífutásra is egyaránt alkalmas. A délután folyamán síléceinket sífutó felszerelésre cseréltük. A különböző hosszúságú és nehézségű pályákon bőségesen gyakorolható mind a klasszik, mind a skate technika. Az aktív nap után már vártuk a svédasztalos vacsorát, amely igen széles választékkal kecsegtetett.
Kép forrása: www.mozgasvilag.hu
Galériáért katt a képre!
Betegen a hegyen - avagy amikor már a Strepsils nem segít..
Minden úgy alakult, ahogyan csak a nagy könyvben meg van írva, leszámítva azt, hogy az otthonról hozott torokfájás a nap végére igencsak kezdett elhatalmasodni és a tünetegyüttesből ítélve egyre inkább egy szépen fejlett mandulagyulladásra kezdett hasonlítani. Ha a betegség már az első nap felüti a fejét, fontos, hogy szót ejtsünk erről is, hiszen ez a probléma valószínűleg végigkíséri az egész utazást, arról pedig persze szó sem lehet, hogy hazamenjünk, szóval meg kell gyógyulni valahogy..
Ráléptünk tehát arra az útra, amelyen a szlovén orvosi ellátás várhatóan pozitív oldalát is megtapasztalhatjuk. Természetesen este 6 után Roglán sem találtunk orvost, ezért le kellett autózni a legközelebbi városba az ambulanciára. A mentős központot egy kis kérdezősködés után könnyen megtaláltuk, majd az orvoshoz is elég hamar bejutottunk. Azt azért elmondhatjuk, hogy 5 mentősből, 1 legalább tud valamennyire angolul, így viszonylag egyszerűen tudtukra adtuk, mi a probléma. A közel 39 fokos láz szemlátomást nem rázta meg őket nagyon, a biztosítós papírt komótosan töltögették, mindez széthasadós fejjel évszázadoknak tűnt... Szerencsére a gyógyszertárat az utca másik oldalán hamar megtaláltuk és nemsokkal később már a kezünkben tarthattuk a szlovén csodaszert.
A csoda abban állt, hogy az adott közérzetjavító-lázcsillapító tablettából egy nap 4-et, 3-at vagy 2-őt veszünk e be.. hát, lássuk. Az éjszaka kb. nyugodtan telt, de azért voltak kétségeink, hogy a következő napi programot fogjuk e tudni teljesíteni. Annál is inkább, mivel továbbutaztunk Szlovénia legkedveltebb sífutó központjába, a Bohinji tó közelében található Pokljukába.
Pokljuka, a profi és közkedvelt sífutó központ
Pokljukán a parkolóban várt ránk lelkes vezetőnk, Grega, akit már korábbi túráinkról jó ismerősként üdvözölhettünk. Vidám napnak néztünk hát elébe, ha csökkent tüdőkapacitással is, a csodatabletta hatékonynak bizonyult, így sikerült minden eltervezett programot véghezvinni.
Amíg a központban nemzetközi biatlon verseny folyt, a versenyzők fotózásával és hótalpazással töltöttük az időt, majd később mi is sífutó lécet ragadva, kipróbáltuk a verseny nyomvonalát. Az izgalmas fekvésű, fenyőfák szegélyezte le- fel kanyargó sífutó ösvények még a betegséget is feledtették, a későbbi gyógyulásban pedig valószínűleg a kristálytiszta levegő és a csillogó napsütés is közrejátszhatott. A biatlonozás pedig mindig is vonzott bennünket, így örültünk, hogy ismét lehetőség nyílt egy kis lövöldözésre. Pokljuka egyébként nyüzsgő társasági központ is egyben, a modern főépületben étterem, kávézó, kölcsönző és egy nagy napozóterasznak is beillő lelátó is helyet kapott, ráadásul a vele szemben otthonosan berendezett iglu ház is a látogatók, legfőképp a gyerekek kedvence. Aznapi szállásunk az erdő közepén álló Sport Hotelben volt, amely különleges elhelyezkedése révén közkedvelt mind sportolók, mind a családok körében.
Kranjska Gora - Pokal Vitranc Sí Világkupa
Harmadik napunkon továbbutaztunk Kranjska Gora felé, mivel már szintén régi álmunk volt, hogy feltérképezzük Kranjska Gora környékét. Az köztudott, hogy a Vršič hágóra Kranjska Gorából lehet feljutni, az út észveszejtő 50 db hajtűkanyarán keresztül, illetve hogy a környék olyan csomópontja, ahonnan megannyi természeti látnivaló könnyedén elérhető.
Ahogy megérkeztünk, egyből az évente megrendezésre kerülő Pokal Vitranc AUDI FIS Sí Világkupára siettünk, amelynek keretein belül aznap tartották az óriás műlesiklás versenyszámát. Egy kis szervezkedés után sikerült is elfoglalnunk a sajtósoknak fenntartott pódiumot, ahonnan remek kilátás nyílt a célvonalra, illetve könnyen szemmel tarthattuk a szurkolókat és a backstage területét egyaránt. A közönség lelkes hangulata hamar ránk is átragadt, izgatottan figyeltünk minden egyes lesiklást.
Kép forrása: www.mozgasvilag.hu
A verseny után a Jasna tavat látogattuk meg, amely híres a partján álló hegyi kecske szoborról, a "Zlatorog"-ról, amely a szlovénok aranyszarvú nemzeti szimbóluma. A szobor hátterében impozáns látványt nyújt meredeken magasodó hegycsúcsaival a Júliai Alpok látványa. A tó környéke igazi pihenő övezet, sétaúttal és kellemes padokkal fogadja az erre járókat. A tó egyébként régen fürdőtóként is üzemelt, a partján fürdőházat is építettek, amelyet mára már sajnos lebontottak. A tó gyönyörű tiszta vize és a mögötte feltáruló látvány mindenkit elvarázsol. A Vršič hágó felé elindulva egyébként néhány kanyar után egy emlékhelyet is találunk, az orosz kiskápolnát, amelyet az I. Világháború idején a hágó építése közben elhalálozott orosz hadifoglyok emlékére emeltek.
A Jasna tó után visszatértünk Kranjska Gorába, hogy megnézzük a több, mint 300 éves Liznjek tájházat, amely bemutatja a korabeli emberek életmódját és hétköznapjait. A 17. század második feléből megmaradt házban minden berendezés eredeti, ugyan 1983-ban átesett egy felújításon.
A város környéke egyébként bővelkedik egyedülálló látnivalókban, ilyen pl. az aprócska, smaragdzöld színű Zelenci tó, amely a Sava Dolinka folyó forrása is egyben. A Sava völgyben található kb. 2 m mély tavat mocsaras talaj veszi körbe, amelyet egy fából készült tanösvényen lehet megközelíteni. A tó környéke megannyi védett növény- és állatfaj otthona, amelyeket az ösvényről vagy a kilátóból mi magunk is megfigyelhetünk. A közelben található továbbá Szlovénia egyik legnagyobb síugró sánca, amely nemzetközi versenyeknek gyakorta ad otthont.
A nap végén kellőképpen elfáradva felkerestük szállásunkat, a Hotel Špik-et, amely az egyik legmodernebb szálloda a közelben és egy szép fenyves erdősávval övezett területen helyezkedik el. Ha az ember szerencsés, akkor a szoba teraszáról minden reggel páratlan panorámában gyönyörködhet, ugyanis a kilátás egyenesen a Martuljek hegyláncra nyílik, amely nem kevésbé látványos, mint a Júliai Alpok bármelyik másik hegycsúcsa.
Síelés és jégfalmászás Kranjska Gorán
Negyedik reggelünket klasszikus elfoglaltsággal kezdtük: síeléssel. Ez a fentiek fényében már-már unalmasnak tűnhet, ám a pályákra lépve egyáltalán nem volt az, ugyanis meglepően jó kis pályarendszerrel akadt dolgunk. Március lévén nem találkoztunk már túl sok síelővel, ezért különösen jól esett az, amikor az egyik kis hüttébe belépve üdvrivalgás fogadott minket, mint arra járó, egyedüli síelőket.
Pár órás csúszás után visszaszolgáltattuk kölcsönfelszerelésünket a síközpontban, hogy egy délutáni izgalmasnak ígérkező programra induljunk: jégfalat mászni! A jégfalmászás előtt még beugrottunk egy rövid látogatásra a Szlovén Alpesi Múzeumba, ahol a hegyi élet múltjával és jelenével ismerkedhettünk meg. A kiállításon jónéhány interaktív pult is helyet kapott, amelyek modern és játékos keretek között még a gyerekek figyelmét is aktívan le tudják kötni.
A múzeum után már semmi nem állta utunkat, hogy végre eljussunk a jégfalmászás helyszínére, a Mlačca szurdokba. A szurdok meredek sziklafalán mesterségesen hozzák létre az összefüggő jégfelületet, amely megfelelő viszonyok esetén ideális a jégfalmászásra. Sajnos mi nem fogtuk ki most a legjobb időszakot, mivel enyhén már olvadni kezdett, így a lábunk alatt néha egy-egy nagyobb jégdarab megadta magát és leszakadt. Ezzel együtt felejthetetlen élmény volt küzdeni a jéggel és hogy elsajátítsuk a jégcsákánnyal való mászás helyes technikáját. Persze ehhez egy alkalom nem elég, de belekóstolni mindenképpen érdemes!
Kép forrása: www.mozgasvilag.hu
Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy több esemény már nem is fér ebbe a néhány napba, el kell mondanunk, hogy az izgalmak még nem értek véget. Kranjska Gorából ugyanis Kamnik felé utaztunk tovább, a Kamnik Savinja Alpok területére, ahol úgy hallottuk, hogy remek sítúrázási és hótalpazási lehetőségek kínálkoznak.
Hótalpazás és sítúrázás a Kamnik Savinja Alpokban
Kamnikba érve a turisztikai hivatalban egy gyors eligazítást követően máris indulhattunk Velika Planina felé, amely egy olyan fennsík, ahol a pásztorkodás évszázados múltra tekint vissza és az itt található pásztorfalu sajátos kialakítású, fából épített házacskái csakis itt lelhetőek fel. Az utókor számára kifogástalan állapotban megőrzött pásztorfaluhoz először is felvonóval juthatunk fel, majd az állomástól hótalppal vagy túrasí léccel haladunk tovább.
Ahogy a hóban trappoltunk egyre feljebb, úgy nyílt ki fokozatosan szemünk előtt a táj és rajzolódtak ki a szebbnél szebb hegycsúcsok a környéken. A fennsíkot elérve szinte természetes is, hogy erős széllel találtuk magunkat szemben, amely metsző hidegének erejét a napsütés enyhíteni tudta ugyan, ennek ellenére szemünk mindig valamilyen átmeneti fedezék után kutatott. A szél és a folyamatosan vándorló felhők miatt némelyik pillanat igazán utópisztikusnak tűnt, ám egyik percet sem cseréltük volna el semmiért sem, annyira lenyűgöző volt a látvány.
Visszafelé még sötétedés előtt volt időnk betérni egy menedékházba, ahol egy kicsit meg tudtunk melegedni és néhány helyi finomságot sikerült megkóstolnunk. Hagyományos finomság errefelé a Trnič sajt, amelyet a mai napig itt Velika Planikán készítenek, illetve helyi kolbász és zöldfűszeres túró. Ez így együtt mennyei finomság volt abban a pillanatban, megkoronázására pedig nem annyira hagyományos, ámde annál finomabb forrócsokit kértünk!
Utolsó napunkat egy igazán remek programmal zártuk, így fáradtan, ámde remek élményekkel feltöltődve indultunk vissza Budapestre. A táv innen egyébként már nem olyan sok, kicsivel több, mint 400 km és kb. 4 és fél óra alatt teljesíthető. Ja.. és el ne felejtsük: időközben szerencsére még a mandulagyulladás is tovaszállt!
Az utazás lehetőségét ezúton köszönjük a Slovenian Tourist Boardnak.
