Húsvéti Hochkar

Szezon végi sívarázs Hochkaron

Sokan a hátuk közepére sem kívánják a havas sípályákat, mire eljön a Húsvét pedig, ha tudnák...Nekünk köszönhetően most eláruljuk a szezon végi síelés varázsát.

Hochkar ideális helyszín -bár nem gleccser-, de május elsejéig nyitva, köszönhetően a hóbiztos mikroklímának. Közel is van, hosszú hétvégére ideális. Budapestről kiindulva az M1-es felé száraz autópályán suhanunk majdnem a sípálya aljáig. Az "alpenstrasze" mert itt ilyen is van - az 1480 méteren található sípályához vezető alpesi út-, ilyenkor már száraz, így egy hólánc szerelést már meg is spóroltunk!

Ha hétköznap érkezel, akkor biztos találsz parkolóhelyet is! Hochkaron több parkoló is ki van alakítva egymás alatt, de mi egészen a jegypénztárig gurulunk, ahol találunk egy helyet magunknak. Bár a 3. parkolóban is vannak bőven, a pálya ilyenkor kellemes síelhető, tömegnek nyoma sincs.

Mivel csak 1 napra érkeztünk, már csatolok is, egyből nekiugranék a lejtőknek. Koncentrált készülődésem elmélyedt állapotából, csak az egyik társam billent ki, aki viszont erősen egy forró rumos kakaóra fókuszál. Kisebb alkudozás után megegyezünk, egy mindenki számára elfogadható kompromisszumban. Kipróbáljuk a csúszást és kicsit később a hangulatosabb, feljebb lévő hüttében állunk meg, de akkor már eszünk is. Tuti a biznisz, hamar belemegy a haver.

Hochkar mindig is a kedvenc hosszú hétvégés célpontunk volt. Emlékszem olyan télre, ahol Wieselburgban, már fényreklámon hirdették: 4 méteres a hó! Mindezt akkor, amikor más környező helyeken jeges műhavon, sárfoltos kanyarokban botladoztak a síelők.

A húsvéti hó 4-es alá. Délelőtt kicsit jeges, de délutánra már felolvad és bőszen lehet próbálgatni a frissen kölcsönzött freeride léceinket is. Persze csak óvatosan... A sógorok ezt jobban tudják. Az egyik menő lejtőt le is zárták "prüfung" felkiáltással. A helyi síiskola freeride-szűzhó vizsgáit tartotta épp. Az egyik jelöltre rájöhetett a vizsgadrukk, mert gyönyörűen kivitelezett szaltót produkált, amit még 4x-5x megismételt míg a lejtő alján lelassulva megállt.

Nem nézett ki túl jól...

Kellően átgondolva életcélunkat, visszacsúsztunk a pályára és ott húztuk az íveket, amíg el nem jött a kompromisszum időpontja.

A rumos kakaó mellé, a nap kellemes lezárásaként, elfért még a bécsi szelet és a kávé is...Jövünk máskor is!