Interjú az olimpiai bajnokkal Hír

Franz Klammer Olimpiai bajnok síelő, síikon. Lesiklásban 1975 és 78 között dominálta a Sívilágkupát. Az 1976-os Innsbrucki Olimpián is ebben a számban lett bajnok. Sikerei megihlették a vezetőket is és Bad Kleinkirchemben pályát neveztek el róla. Egy sajtótájékoztató keretein belül próbáltuk a Hegyipsort.com-os barátaink kíváncsiságát kielégíteni.

Kulcsár László: Milyen érzés a róla elnevezett pályán síelni?

Nagyon jó érzés. Persze amikor elkezdtem síelni azon a pályán még nem rólam volt elnevezve. A pálya nagyon élvezetes, a terep változatos, nagyon jól lehet húzni az íveket rajta.

MV.: Gyerekeit, barátait és elviszi a "saját" pályájára?

Mindig. Amikor a korai (Bad Kleinkirchemben évente 4x reggel 7-től 9-ig külön vele lehet síelni) 7 órás síeléseket tartom, mindig kötelezően útba ejtjük ezt a pályát. Ilyenkor mutatom meg nekik, hogyan lehet tök egyenesen végig siklani rajta kanyarok nélkül.

Kulcsár László: Mit szeret jobban: "sima" famag, vagy mindenféle külső "kütyük"?

Egyértelműen a famag. A famagos lécek még mindig a legkorszerűbb, legjobb lécek. Ha szép, stabil íveket akarok carvingolni akkor stabil lécre van szükségem. Ezt még mindig a famagosak tudják igazán jól.

Kulcsár László: Mi a véleménye a minimális léchossz előírásról a GS-ben?

Nem csak léchossz, hanem radius is. Én egyetértek vele. A túlságosan erőteljes radius miatt sok versenyző sérült le úgy, hogy még csak nem is hibázott, nem esett el. A versenyléceknél, ahol mind a hó, a léc, mind a kötés és a bakancs igen erős, igen kemény a nyomás nagyon nagy a térdeken. A "rendszer" legsérülékenyebb eleme a térd maga, ami így könnyen megsérül. A sportolók egészsége a legfontosabb.

MV.: Mit gondol, meddig tudják még a versenyzők növelni a teljesítő képességük határait? Meddig tudnak gyorsulni?

Igazából az átlagsebesség nem nőtt sokat. Amikor megnyertem életem első Világ Kupáját, 111.1 km/h átlagsebességet értem el, most 112.4 a rekord. Ami sokat változott, az a sízők sebessége a kanyarokban. Ezért is értek egyet a korlátozásokkal.

Talpi: Milyen és mennyi edzést végeztek a nyári hó nélküli időszakban? Mikor kezdték ősszel a havas edzéseket ?

A nyári edzések, csakúgy mint a sísport egésze gyökeresen megváltozott. Mi még sok állóképességi edzést végeztünk a nyáron. Sokat futottunk terepen, kevés súlyzózás. Májustól-augusztusig tartott ez az időszak, amikor is véglegesen áttértünk a havas edzésekre.
Az időszakok maradtak, de mostanra az edzések megváltoztak. Manapság sok a súlyzós edzés egy síző programjában, a minél nagyobb izmok növelése a cél, hogy minél nagyobb erőt tudjanak kifejteni a kanyarokban. Egy nem változik soha: Mindig a legjobb nyer.

A havas edzéseket nyáron kezdtük volt, hogy júniusban. Gyakran utaztunk Új-Zélandra vagy Dél-Amerikába, Chilébe sokat. Utána jöttünk az európai gleccserekre.

MV.: A gleccserek visszahúzódása kapcsán ez a folyamat nem változott?

Nem igazán. Most is minden nemzeti csapat fenn van a Mölltal-gleccseren. Tökéletesek a viszonyok. De nekem már túl jegesek. Régen is szerettem a jeges pályákat, de már inkább a puha havat kedvelem.

Szolnoky László: Hogy látja volt versenyzőként és gyakorló oktatóként, vajon egy irányba halad az amatőr síelés technikája a versenyzéssel, vagy az utóbbi időben elkezdtek távolodni egymástól? Gondolok itt például az új GS lécekre, amiket amatőr síző nem tud megsíelni. (mármint úgy, ahogy kell)

Mindig is ez volt a helyzet. A versenylécek mindig is személyre szabott példányok voltak melyeket egy átlag síelőnek nagyon nehéz használni. Még én sem tudom élvezettel használni ezeket. Nagyon kemény, maximálisan teljesítő lécekről van szó. Én is a harmonikus csúszásokat szeretem, ezért én már női GS léceken sízek.

Kép forrása: Austria.info