- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Az Alsó-Ausztriai Hochkar a régió egyik leghóbiztosabb síterepe. Az 1480 – 1770 méter közötti sípályákon mindenki megtalálja a számításait, legyen az kezdő vagy pro síelő. Mi sem bizonyítja ezt a legjobban, hogy a világklasszis síversenyző Kathrine Zettel is itt kezdett el hóekézni és lám, hova fejlődött.
Aki járt már Hochkaron azt tudja (aki nem, az most figyeljen), hogy a sípályán kívüli élet is elég pezsgő, többek közt egymást érik a különböző pieps és lavina kurzusok. A határ viszonylagos közelsége miatt a Magyar freerider síelők és sítúrázók kedvelt helye. A liftek alatti freeride zónák a bátortalanabbaknak kedveznek, de tíz perc túrával már olyan érzése lehet a síelőnek, hogy már nem is Hochkaron van, viszont a biztonságos visszatérés garantált. Ilyen kis sítereptől nem is várná az ember, de abszolút alkalmas freeride verseny megrendezésére.
Ezzel el is érkeztünk írásunk lényegéhez, az OPEN FACES FREERIDE CONTESTHEZ.
Frau Zettelhez hasonlóan a pro freerider Matthias Mayr is ezen a terepen bontogatta a szárnyait, lokál patrióta lévén 2014-ben már Hochkarra is tervezett freeride versenyt.
Az OPEN FACES FREERIDE CONTEST elnevezésű verseny sorozat 2012 januárjában Fieberbrunnban indult útjára és évről-évre egyre több síterep száll be a sorozatba. Hochkarra már második alkalommal terveztek versenyt. Az OPEN FACES azon kívül, hogy remek lehetőség a versenyzéssel csak kacérkodók számára megérezni a rajt pillanatát, még lehetőséget is ad együtt csúszni a „nagy nevekkel”, a fortélyok ellesésére, sőt kvalifikációs pontok szerzésére a FREERIDE WORLD TOUR sorozatra.
Ebben a verseny sorozatban idén először rendeznek versenyt kifejezetten fiatalok számára, ahol könnyített terepen, de már pro verseny körülmények közt indulhatnak a versenyzők. A sorozat szervezőinek nem titkolt célja, hogy ezzel a kezdeményezéssel minél több fiatalt nyerjenek meg a freeride mozgalomnak.
Ebben a szezonban 9 helyszínen lehet a rajt kapuba állni és a legideálisabb vonalvezetéssel, a legnehezebb trükkökkel, a legbiztonságosabb síeléssel nyerni.
A sorozat hochkari állomásán is a klasszikus forgatókönyvet alkalmazták. Pénteken felvezetésnek Matthias Mayr két filmjén esett le az állunk, a kimondhatatlan című „Aotearoa” film Új Zélandon játszódik, sajnos nincs benne se kiskutya, se fedetlen kebel, de annál több elképesztő csúszás. A „THE LIST” rövidfilmet már Európa helyszínen vették fel, ezt sokkal közelebbinek éreztük magunkhoz, gondolván, hogy itt akár mi is csúszhatnánk.
Szombati napra négy ’”attrakciót” terveztek a szervezők, a verseny mellett lehetett sílécet tesztelni, a kiírásban szerepelt még a „csússz együtt Matthiassal” program, plusz az esti PEAK AND BEAT fesztivál.
Péntek este a filmvetítés után már kilátásba helyzeték a szervezők, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt, lehet, hogy törlik a versenyt, sajnos így is lett.
A szombat reggeli racers meetingen be is jelentették, hogy nagy köd és a szakadó hóesés miatt nem tartják meg a versenyt, ez igazán rosszul érintett minket, már pont nyújtottam volna át a nevezési díjat... a fene... majd jövőre.
Nyolc ország, közel nyolcvan versenyzőjének - köztük volt egy hazánk fia is - lett hirtelen nagyon sok szabadideje, egy részük kihasználta a ROSSIGNOL síléctesztet (mi is így tettünk), egy másik részük azonnal elkezdett - többnyire alkohol tartalmú - italokat inni.
Rossignol síléc teszt
Mi a léc tesztel kezdtük, a márkán belül négy féle típust lehetett próbálni a „hetes szériából”, Squad 7, Super 7, Soul 7, Sin 7.
Nyilvánvalóan ezek mind kezeletlen pályára tenyésztett lécek, 98 és 120 mm között volt a közepük, a rádiusz pedig 17 és 30 m között, tehát a Gall kakas minden terepre tud ajánlani lécet. Az időjárás nem engedett, hatalmas köd volt még mindig, kb. úgy lehet elképzelni, hogy egy A4-es nyomtató papírt nézne az ember és nagyon reméli, hogy nem üt el senkit.
A kiadós ebéd után a PEAK and BEAT fesztivál felé vettük az utunkat, ami mostanra leginkább PEAK and BEAST fesztivállá alacsonyodott. Nem is untatom az olvasót a látvány leírásával, mindenki gondoljon vissza fiatal korára és a legdurvább bulit képzelje el maga elé, kb. ilyen volt.
Viszonylag sokáig múlattuk az időt a BEAST fesztiválon, ásványvizet ittunk és szép irodalmi művekkel szórakoztattuk egymást. Este azzal a jóleső érzéssel feküdtünk le, hogy másnapra BIZTOSAN verőfényes napsütés lesz és a mostanra leesett 40 cm-re még esik 20 cm, talán még Matthiashoz is csatlakozhatunk.
Napsütés nem lett, viszont Hochkaron a webkamera szerint a látótávolság csökkent tegnap óta, a reggeli válságstábunk úgy döntött, hogy a kis és a nagy Ötscher felé vesszük az irányt, talán ott jobb a helyzet. Azt gondolom, hogy a fényképeink is tanúsítják rendkívül jól döntöttünk:
a „kis öcsi” lezárt pályáira és az erdőbe esett közel 40 cm friss hótól könnybe lábadt a szemünk, kifulladásig síeltünk a friss hóban.
Zárásként kijelenthető, hogy az Alsó-Ausztriai Hochkar síterepén nívós freeride versenyt lehet szervezni, ha az időjárás úgy akarja. A szervezők mindent megtettek, ami tőlük telhet, de a köd miatt nem hogy a versenyző sem lát semmit, de a bírák sem tudják eldönteni, hogy kié lett volna a legszebb menet.
Jövőre jövünk, esünk-kelünk, vagy a versenyen vagy a bulin.
Te is kipróbálnád, ugye?