- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Nemrég került hozzánk tesztelés céljából a Thule új lavinahátizsákja, az Upslope 25. A Thule a legtöbbek számára inkább tetőbox és kerékpárszállító gyártóként lehet ismert, ám az utóbbi években kőkeményen fejlesztett egyéb területeken is. Ennek egyik eredménye a fent említett hátizsák. Lássuk tehát, hogy muzsikált élesben!
Sajnos az idén egészen december közepéig kellett várni az első igazán nagy hóesésre! Ekkor céloztuk meg Tirolt, hogy bevethessük az új szerzeményt, a Thule Upslope 25 lavinahátizsákot. A háromféle űrtartalommal kapható zsák középső tagja, a tesztelt darab, 25 literes, de létezik még a 20 és a 35 literes változat is. A Thule a Mammut Airbag 3.0-ás lavinalégzsákos lufirendszerével tette kompatibilissé ezt a hátizsáksorozatot. Ennek az airbag rendszernek nagy előnye, hogy teljesen eltávolítható és egy az egyben átköltöztethető akármelyik másik Mammut kompatibilis zsákba, vagy akár ki is hagyható, így a zsák a hétköznapokban is használható. Sajnos a lufirendszert nem kaptuk meg a teszteléshez, pedig kíváncsi lettem volna, ha még a patron és a légzsák is benne van, mennyi hely maradt volna! A rendszer helyigénye elvileg 2 liter.
Bár mint említettem, a rendszert nem kaptuk meg tesztelésre, mégis fontos beszélni róla, ugyanis minden bizonnyal azért vesz valaki ilyen hátizsákot, hogy inkább előbb, mint utóbb felszerelje a biztonságot nagyban növelő légzsákrendszerrel.
Funkcionalitásukat tekintve az összes airbag rendszer hasonló.
Elvisz a lavina, meghúzod a kart, felfújódik a zsák, jó eséllyel fent maradsz és túléled.
A különböző lufikialakításokról, miszerint a légzsáknak mennyire van fizikai protekciós szerepe és milyen pozícióban tart a hó tetején, lehet sokat vitatkozni. A Mammut rendszer egy nagy 150 literes, fejet hátulról körbe ölelő légzsákot fúj fel, ami azonos a többi gyártó ma legnépszerűbbnek számító modelljeivel. A rendszer rendkívül könnyű (alig 1 kg mindennel együtt), és mivel patronos rendszerű, az akkumulátoros rendszerekkel ellentétben nincs rá hatással a külső hőmérséklet (-30 a hivatalos tűréshatár)! Viszont, ami az előnye – mármint a patronos megoldásnak - az egyben a hátránya is, és ez a szállítás. A patronos rendszereket a túlnyomás és némely gyártóknál a robbanóanyagos mechanizmus miatt rendkívül macerás repülőgépen szállítani. Jó hír, hogy a Mammut rendszer nem robbanóanyaggal működik és újratölthető is, így amennyiben a célországban megoldható az újratöltés, üres állapotban gond nélkül szállítható! Bár a teli palack is az IATA (International Air Transport Association) által szabványosított fajtából való (tehát elvileg gond nélkül szállítható) a gyártó mégis kiemeli, hogy így sem tudja garantálni, hogy termékét felengedik a repülőgépre! Itt minden bizonnyal az olyan keleti célországokra gondolnak, mint pl. a freeriderek számára egyre népszerűbb Grúzia, ahol nem fognak hasra esni néhány szabványtól, és ha úgy tartja kedvük (ha a zsák nem is), de a patron bizony marad. Lényeg a lényeg, hogy amennyiben a célországban újra tudsz tölteni, nyugodtan válaszd ezt a rendszert, ugyanis ha a reptéren szívóznak, szépen leengeded a patront és irány a gép!
Bár funkcionálisan nincs nagy jelentősége (a láthatóságot leszámítva, ami mondjuk baleset vagy mentés esetén kifejezetten jól jöhet), de a rikító sárga (vagy zöld?) szín nagyon "begyere"! Persze, ha valaki nem szeretne feltűnést kelteni, választhatja feketében is.
Maga a pakoló rész két nagy és két kisebb oldalsó részből tevődik össze. A külső nagy zseb a lavinafelszerelés számára lett kialakítva, külön hely van a lapát szárának, a szondának és magának a lapátnak. Ha elég íves a lapátod egy kisebb elsősegélycsomag pont befér alá. Igazából az lenne az ideális, ha ebbe a zsebbe semmi más nem kerülne, de így pár nap után az a tapasztalat, hogy a hegytetőn a fókát bizony bele kell erőltetni, mert a többi zsebbe nem fér már bele. A másik nagy zseb egyik oldalán került kialakításra a patron helye, amit nagyon kreatív módon egy fél literes termosszal helyettesítettem, ezzel imitálva a jelenlétét. Így, hogy a napi amúgy sem sok folyadékmennyiségem egyharmada a patron helyére került, egy kompresszált pehelykabi, egy vastagabb kesztyű és a többi lötty fért el a legnagyobb zsebben. Ha nagyon erőlködtem, akkor a firnvast még épp bele tudtam rugdosni, de az már szerintem nem esett jól a cipzárnak.
Apropó cipzár. Nem jöttem még rá miért, de a nagy zsebek cipzárjait a többi táskához képest csak olyan jó kétharmadig lehet kihúzni. Az a tippem, hogy a zsákra tett léccel így némileg stabilabb a tatyó, azonban ezt az előnyt nálam elnyomta az a hátrány, hogy ha nem a táska tetejéről akartam valamit kivenni, akkor az egész tartalmat ki kellett rámolnom ahhoz, hogy az alsó régióhoz hozzáférjek. Talán ezt hivatott kompenzálni a két óriási oldalsó zseb, ahova azokat a cuccokat tehetjük (csoki, szemüveg, napkrém…), amik útközben kellhetnek, így nem kell rendszeresen a nagy zsebben turkálnunk. Ezeket a zsebeket nem érdemes nagyon megtömni, ugyanis egyvalami kivételekor minden mást is kiránthatunk belőlük. Egyikbe a szemüveg és a krém, másikba pár csoki! Nagyobb körfogatú felhasználók - mint amilyen én is vagyok - készüljenek egy kis vállnyújtással a táska használata előtt, ugyanis ezek a zsebek eléggé hátra kerültek és nehéz elérni őket!
Ahogy egy jó airbages hátizsáktól elvárható, a boardot a hagyományos módon hátra, a sílécet pedig csak diagonálban (vagyis hátra keresztbe) lehet felfogatni, így biztosítva, hogy amennyiben mászás közben kapna el a lavina, a lufi gond nélkül ki tudjon nyílni. A jégcsákánynak külön heveder került kialakításra. A zsákon kívül külön sisaktartó kapott helyet, amely remekül alkalmazkodik a használathoz, mivel a sisak hátra és alulra egyaránt rögzíthető vele, és amikor nem használjuk, a tartóheveder egy külön kis zsebben elrejthető. A felfogatás azonban nem a megszokott csatos rendszerrel történik, hanem egy kis horog szerű fémdarabot kell akasztgatni egy előre odavarrt, osztott hevederbe. Ennek a terhelhetősége minden bizonnyal nagyobb a hagyományos műanyag csatokénál, de számomra kesztyűben elég nehezen voltak kezelhetők (márpedig télen, pláne -15-ben nem árt a kesztyű). Az airbag miatt a derékhevedernél is egy átbújtatós fém csattal kell megbarátkoznunk, amivel nekem szintén nem sikerült elsőre kibékülnöm, de valószínűleg csak megszokás kérdése.
Nagyon tetszett, hogy a táska keskeny kialakításának köszönhetően felvonózás közben egyszer sem kellett levennem a hátamról és még csak nem is kellett kényelmetlenül utaznom. Az erős anyagnak köszönhetően valószínűleg rendszeres használat esetén sem fog könnyen kidörzsölődni vagy síléc cipelés közben elszakadni. Csúszás közben rendkívül kényelmes volt, egyáltalán nem mozgott a hátamon. Személy szerint egy gerincvédő protektort még el tudnék képzelni a hátlapba.
A táska vállhevederei a hagyományos módon és határok között állíthatóak. A légzsák kioldó rendszerét csak a bal vállhevederbe lehet csatlakoztatni, itt azonban három különböző magasságba. Ez a legtöbb rider számára kényelmes, ugyanis a legtöbben jobb kézzel nyúlunk keresztbe és húzzuk meg a baloldali kart (persze a legkényelmesebb az, ha egyáltalán nem kell meghúzni). Balkezeseknek, illetve (a Magyarországon érthető módon kis számú) snowmobilosoknak (akik jobb kezüket a végsőkig a gázkaron tartva nyitnak) kevésbé lesz kézreálló. A bal oldali vállhevederben a vizes tasak csöve kapott helyet. A gyártó szerint ez elég jól szigetel ahhoz, hogy ne fagyjon bele a folyadék a csőbe, de azért inkább érdemes biztosra menni és ivás után visszafújni a maradékot a tasakba.
A Thule Upslope 25-ös zsák méretéből adódóan tehát főleg egynapos, könnyebb sítúrákra, freeride-olásra ajánlott. Amennyiben ezeket a túrákat egy kicsit izgalmasabbá tennénk és a kötelet, beülőt, illetve hágóvasat is rendszeresen csatarendbe állítanánk, inkább válasszuk az egyel nagyobb méretet. Ár/érték aránya megfelelő, más hasonló termékekhez képest nincs jelentős különbség, a Thule minőséget pedig igencsak szeretjük.