- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Megcsúsztam a híres síkört, mondhatni kezdőként, így azért tartogatott kihívásokat is, bár nem úgy, mint a legtöbben gondolnák.
A „Sella Ronda kör” elnevezés rögtön olyan mint a „CD lemez”, hiszen a „ronda” eleve a Sella masszívum körüli kört jelenti, csak hát így egyszerűbb fogalmazni. Szóval ez a kör télen, és nyáron is híres. Megcsináltam már országúti bringával és hegyikerékpárral is, így csak a téli teljesítés hiányzott.
Négy hágó, a Passo Campolongo (1875 m), a Passo Pordoi (2239 m), a Passo Sella (2244 m), és a Passo Gardena (2137 m) keretezi be a Sella csoportot, melynek a Sass Pordoi (2950 m) a legmagasabb csúcsa. Mind a négy hágót útba ejtjük sível is. Két irányból is be lehet járni a kört, ami a „zöld” irányba kicsit könnyebben teljesíthető. Nagyjából 40 km a táv és ebből 26-ot teszünk meg a pályákon lefelé, bejárva Arabba, Alta Badia, Val Gardena, és Val di Fassa legszebb részeit.
Magam 3 napos sítudással a hátam mögött indultam neki, bár tény, hogy gyerekkoromat (4-12 évesig) aktívan végigsíeltem, de aztán „kiesett” 30 év. Az utóbbi 4 évben megtanultam snowboardozni, ennek a körnek mégis sível akartam nekivágni, hiszen a board inkább „offpiste” használatra ideális, nem kezelt pályákra. A legtöbb helyen „intermediate” tudást ajánlanak a Sella Rondához. Én azt mondanám, ha stabilan tudsz egész nap piros pályán síelni, akkor a tudással nem lesz gond. Inkább a fizikális részre érdemes rágyúrni, mert azért egész nap talpon leszel még, ha van is lehetőség a lifteken pihenni. Igazán nehéz lecsúszás nincsen a zöld irányban, már ha nem választod a feketéket, ugyanis egy-egy lejtőt néha más-más pályán is beadhatsz. Ellenben kéket sem nagyon találunk csak elvétve.
Komoly erőnléttel, és sítudással akár 3-4 óra alatt is lenyomható, de inkább egész naposra tervezzük, főleg, ha nézelődni, fotózni (lesz mit), és hüttézni is meg akarunk állni. Éppen ezért, - és mivel amúgy is jobb a szépen ratrakolt pályákon csúszni - mi is már 8:40-kor vártuk a lift nyitását a Passo Campolongon. A napot rögtön egy decensebb töréssel rendelkező pirossal indítunk Corvara felé, de szerencsére a combjainkat hosszabb felvonózással pihentethetjük amíg felérünk a Dantercepies menedékházig.
Innen a gyakorlottabb síelők az új fekete pályán is leszáguldhatnak Selva Wolkensteinig, mi inkább maradtunk a piroson. A Sella Ronda jelölés egyébként végig kiváló, alig pár helyen volt szükségünk a térképre, főleg ott, ahol sok lift megy sokfelé és hát liftekből nincsen hiány. Amennyiben snowboarddal csúsznánk, a pálya alján tartsuk meg a lendületünket, mert egy hosszabb átcsúszó következik egészen a Ciampinoi felvonó aljáig. Itt található a „síelős zebra”, ahol a zöld jelzésnél nem gyalogosok, hanem síelők kelnek át a zebrán. Szokatlan élmény.
Az egyik legszebb kilátás a Ciampinoi tetejéről van, a panoráma csodálatos, de a legfelejthetőbb lejtmenet is innen indul Plan de Gralbára, mivel már kora délelőtt buckásra fékeztek mindent a tömegek… A csúcsot látványban viszont innentől éled át, már a Sassolungora menet és lecsúszva a Passo Sella-ra. Itt tartottunk is egy hosszabb szünetet a Sassolungo hármas kőtornyai alatt, egyszerűen kiégtek az elményreceptoraink!
Ezután az 55-ös liftből kiszállva egy hosszú, 1000 m szintet jelentő lejtmenet jön Plan Fracatesig. Amikor meglátod az aluljárót, engedd ki a féket, különben skate-elhetsz fel a felvonó állomásig, boarddal pedig marad a séta. Pedig a Belvedere 2423m-es csúcsa a nap másik csodája, nem csak azzal a piros pályával, ami innen a Passo Pordoi-ra vezet, hanem a panorámájával is. Erre a hegyre vissza kell még térni egyszer megcsúszni az összeset!
Mivel itt (még) bőven időben voltunk, megálltunk az autentikus Ristorante Maria fateraszos éttermében betolni egy kis tiramisut (istenien jó) és egy espresso macchiatot, amit bárhol kiválóan készítenek el ebben az országban. Érdemes bemenni az épületbe és megnézni az eddig ott járt vendégek fotóit, mint pl. Sylvester Stallone-ét. Némi sétával innen érjük el - a Dolomiti Superski bérlettel szintén ingyen használható - felvonót ami a Sass Pordoi 2950m magas csúcsára ránt fel. Olyan betekintést nyerhetsz a Sella masszívum belsejébe (is) és a Piz Boé csúcsára, hogy szem nem maradt szárazon! Sajnos ezzel együtt majdnem két órát dobtunk el, ami majdnem végzetesnek bizonyult, hiszen a szállásunk a Passo Campolongo alatt volt, így nem csak le kellett még csúsznunk Arabbaba, egy hosszú kéken, hanem fel is kellett még jutni a Bec de Roces hüttéhez is, ami három liftet, és két lecsúszást jelentett. Szerencsére a liftzárásba még belefértünk, így síbusz híján sem kellett taxizni horror áron.
Végül happy enddel végződött a nap, és fáradtan, de rengeteg élménnyel tele csúsztunk le a hotelhez. Szerintem mindenkinek egyszer meg kell csinálnia ezt a kört, nem csak a kiváló pályák miatt, hanem a kilátás miatt is. A besíeléséhez szükség lesz a Dolomiti Superski bérletre, de aki erre a környékre jön, annak amúgyis az a célszerű. Mióta körbenéztünk a Sasso Pordoi tetejéről, azóta azt is tudjuk, hogy vissza kell még ide térni. Túrasível is.
