A síturizmus jövője Hír

Takács Viktor

2020/10/13

Globális felmelegedés, koronavírus, mi jöhet még? És túlélhetik-e mindezt a síterepek és az azokat érintő óriási fejlesztések?

Hirdetés

Az év azon időszakában vagyunk, amikor normális esetben már a téli elfoglaltságainkat tervezgetnénk, de sajnos, mint tudjuk, ez az év messze van a normálistól. A téli sportok jövője az utóbbi évtizedekben egyébként is kérdésessé vált, amin a jelenlegi pandémiás helyzet nem sokat segített.

Ebben a cikkben megpróbáltuk összeszedni nektek milyen tényezők hogyan befolyásolják jelenleg a turizmus ezen ágazatának alakulását.

Enyhülő telek, kevesebb havazás

Mint ahogy már több síelős témában íródott cikkünkben is megénekeltük, az immár rendszeressé vált enyhe telek és a kellő mennyiségű természetes hó hiánya igencsak megnehezítik az alacsonyabban fekvő síterepek helyzetét. Ez nekünk, magyaroknak kifejezetten rossz hír, ugyanis az itthoni összes, illetve a környező országokban könnyen, viszonylag rövid utazással elérhető síterepek zöme ebbe a kategóriába tartozik. Szerencsére a technika fejlődésével – nagy teljesítményű, melegben is „életképes havat” gyártó hóágyúk segítségével - ezen síközpontok „halála” részben elkerülhető, de tudunk jó pár síterepről (pl. Hochkar), amely szezonról szezonra küzd a fennmaradással. Ez az amúgy sem rózsás helyzet pedig idéntől ki tudja meddig, hétről hétre változó utazási korlátozásokkal és egyéb, a gondtalan pihenést nehezítő intézkedésekkel van/lesz súlyosbítva.

Felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán túlélhetik ezt a helyzetet a síterepek?

A válasz az, hogy talán igen, talán nem! A végeredmény több dologtól is függ. Abban szinte biztosak lehetünk, hogy az időjárás még jó pár évig nem fog hátraarcot csinálni és 600 m-en stabil mínuszos teleket produkálni. Tehát az eddig is ismert alap probléma meg fog maradni. Amit nem tudunk, az az, hogy a jelenlegi korlátozó intézkedések meddig és milyen formában maradnak majd meg a jövőben. A határzárak a hazai síterepeknek természetesen nem okoznak majd gondot, ugyanis a külföldről hazánkba érkező síelők száma csekély. Sőt, ha maradnak a drasztikus szabályozások, az a magyar síturizmusra akár pozitív hatással is lehet, ugyanis kénytelenek leszünk beérni a hazaival és itthon maradni. Ennek fényében külön öröm, hogy az eplényi síaréna új liftje szezonkezdésre elkészül, így az egyébként is legnagyobb és legmodernebb magyar síterep kapacitása jelentősen nő! Ugyanez a határzáras kérdés a szomszédos (osztrák, szlovák, szlovén) országok határhoz közeli síterepeire azonban meglehetősen nagy csapást mérhet, ugyanis Sthuleck, Donovaly vagy akár Krvavec síelőinek nagy százaléka normál esetben Magyarországról érkezik.

Ám határzár ide vagy oda, az utazó legnagyobb dilemmája a bizonytalanság.

A legtöbben szeretjük vagy egyenesen kénytelenek vagyunk időben lefoglalni az utazásunkat, pl. ha a szabadságigényeket előre le kell adni a munkahelyen. Ez jelenleg gyakorlatilag lehetetlen, ugyanis senki nem tudja, hogy lehet e majd egyáltalán menni és ha igen, milyen feltételekkel. Ebből a szempontból ez a tél biztosan más lesz, mint a többi és a bizonytalanság egészen biztosan negatívan fogja érinteni a turizmust.

A síturizmus jövője-3 — Nem kell tartani a sípáyák lezárásától... csak a határokétól

Ha a határokat újra megnyitnák

Nade akkor lássuk az ígért feltételeket: jelenleg úgy tűnik, hogy amennyiben a magyar kormány feloldaná az immár 10 naposra csökkentett karanténkötelezettséget külföldi utazásból hazatérvén (erről sajnos egyelőre nincs információ), úgy azok az osztrák és szlovák síterepek, melyek voltak olyan bátrak és már most, ősszel közzétettek információkat a várható korlátozásokról, tárt karokkal várnak minket a téli szezonra. Azok számára, akik tudnak otthonról dolgozni vagy nincs családjuk, akiket magukkal rántanának a karanténba még a 10 napos bezárás is vállalható lehet, ám a nagy többség valószínűleg inkább kivár majd. A beígért korlátozásokkal egyébként (szerintünk) teljes mértékben együtt lehet majd élni (és csúszni).

A maszk viselése a közösségi (zárt) terekben lesz csak kötelező és a korábbi híresztelésekkel ellentétben a liftek kapacitását sem fogják korlátozni, tehát a megszokottnál több sorbaállásra sem kell majd számítani. Ischglben pl. minden megváltott jegy mellé ajándék (nem orvosi, hanem menő) maszkot adnak majd ajándékba és több más síterephez hasonlóan (pl. Arlberg régió) minden lehetséges módon próbálják csökkenteni a fizikai érintkezés pl. digitális hütte étlappal és rendeléssel vagy éppen az online jegyvásárlás kiemelt promótálásával. Ezek az intézkedések azonban valószínűleg nem mindenkit győznek majd meg az idei csúszás biztonságosságáról.

A németek például – akik rendkívül nagy százalékban síelnek az északnyugati osztrák régióban – a kölni egyetem tanulmánya szerint továbbra is koronavírus gócpontnak tekintik Tirolt, konkrétan Ischglt, ami a tavasszal induló járvány idején a nagy számú fertőzés miatt elsőnek zárt be az osztrák pályák közül. A sokak szerint legnagyobb kockázatot jelentő apré ski bulikat és szánkóesteket idén minden valószínűség szerint be fogják tiltani, erre utal az osztrák kancellár több nyilatkozata is. A konkrét szabályozást várhatóan később jelentik majd be. A téma kapcsán látni kell, hogy a síelők nagy hányadának ezek a bulik szerves részét képezik a kikapcsolódásnak, így ha azok elmaradnak vagy túlzottan be lesznek korlátozva, az nem lendít majd a utazási kedven és a vendéglátóipari egységek túlélési esélyein sem!

A síturizmus jövője-2 — A hüttepartykról lemondhatunk egy darabig

Lényeg tehát, hogy a síterepek látogatottsága szinte biztosan csökkenni fog vagy a korlátozások miatt vagy éppen azok eltörlése/lazítása végett. Nincs jó megoldás!

Ki fizeti meg a kieső bevételeket?

A bevételkieséseket egyelőre két módon próbálják meg kompenzálni az üzemeltetők, mégpedig úgy, hogy a helyieket kedvezőbb árakkal csábítják szezonbérlet vásárlására, ezzel nagyobb számú állandó kuncsaftot generálva, az alkalmi vendégeknek pedig drágábban adják majd a pár napos sípasszokat (az ilyen jellegű “megkülönböztetés” egyes síterepeknél már az elmúlt években is bevett szokás volt - a Szerk.). A jelenleg elérhető árlisták alapján 10-15 %-os emelésre is számíthatunk napijegy szinten, ami Söldenben már több, mint 60 €-t jelent és ez talán már nem csak a pénztárca kapacitását lépi át, de egy lélektani határt is. Egy szónak is száz a vége, minden bizonnyal tanulságos év elé néznek az üzemeltetők! Az augusztusi statisztikák azt mutatják, hogy a turizmus már közel 90 %-on teljesített az előző év azonos időszakához képest, ami bizakodásra adhat okot az előttünk álló téli szezont illetően.

Na de mit tudnak tenni, ha így sem jön ki a matek? Nem sok mindent! Az egyetlen azonnal működő megoldás a fennmaradásra a költségek csökkentése, melyet akut módon főleg az üzemidők, a kapacitás (liftek bezárása stb.) és az alkalmazottak számának csökkentésével érhetnek el az üzemeltetők. Ez alapvető üzleti lépés, amikor a bevétel nem fedezi a költségeket, ám mindenképpen a szolgáltatás színvonalának csökkenéséhez vezet, ami nem jó irány!

Az amerikai modell

Létezik egy hosszabb távon megvalósítható megoldás is, amin talán érdemes elgondolkozni, mégpedig az amerikai pályaüzemeltetési modell bevezetése. Ez tulajdonképpen a síterületen üzemelő összes bevételt termelő üzlet „megadóztatása”. Ezzel egy síterep bevétele akár 40-50 %-kal is növelhető. Természetesen a koncesszió fogalma Európában sem teljesen ismeretlen, ám kevesebbszer alkalmazzák, mint a tengerentúlon. Elsőre úgy tűnhet, hogy ez célzott támadás a kis üzletek és hütték ellen, azonban megfelelően kidolgozva, mint a fenti példából is látszik, működőképes lehet mindenki számára. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy Amerikában a szolgáltatások árai jelentősen magasabbak, mint Európában (a linkben szereplő Vailban majdnem 2x annyi egy napijegy, mint a nagy tiroli terepeken), így ha az ottani modell átvétele szóba kerül, azon biztos, hogy változtatni kell majd. A jelenlegi európai ügyfélkör pénztárcája kérdéses, hogy elbír-e egy akár kétszeres szorzót!

Felejtsük el a fejlesztéseket?

További költségcsökkentő megoldás lehet a nagyobb beruházások elhalasztása, mellyel át lehet vészelni pár rossz évet, de hosszú távon ez sem jelent megoldást. Szerencsére úgy tűnik, hogy a már ütemezett fejlesztéseket egyelőre kevesen függesztették fel, akik pedig igen, azok nem közölnek erről információkat. A tavalyi kabinos lift átadása után a sokak által kedvelt Planai-on (Schladming-Dachstein) szépen épül a régi 4 személyes liftet váltó új, 8 személyes Larchkogelbahn, melynek átadása decemberre várható. Az idén végre elkészül a svájci-olasz határon a Plateau Rosat a Klein Matterhornnal összekötő lift, mellyel így az olasz oldalról (nyáron) is elérhető lesz a gleccser egész évben síelhető része. Donovaly megkapta az engedély fedett síterület építésére, melynek építése 2022-ben kezdődhet meg és egyelőre nem tervezik ezt elhalasztani. Az „építőipar” tehát nem állt meg, reméljük, hogy ez a jövőben is így marad!

A síturizmus jövője-6 — A giga fejlesztésekről sem kell lemondanunk

Azonban vannak olyan fejlesztések, amelyek a jelenlegi válsághelyzettől függetlenül is igencsak akadoznak. Ilyen például az Ötztal és a Pitztal völgy síterületeinek összekötési terve és a Hinterstoder terület nagyszabású fejlesztésének terve. Mindkét projekt jelentős ellenállásba ütközik a természetvédők részéről, az Ötztal-Pitztal project pedig még a síelők részéről is. Az ellenzők szerint mindkét beruházás olyan mértékű természetkárosítással járna, ami meghaladná az elfogadható szintet. Előbbi összekötési terv ellen maga az osztrák alpesi egyesület (OeAV) is aláírásokat gyűjtött, ugyanis a terület azon kevés érintetlen gleccserterületek egyike, ahol a sítúrázók és alpinisták még átélhetik a „vadon” érzését.

Mi lesz a szállásokkal és a síutakat szervező cégekkel?

A sípályákon kívül természetesen a turizmus más részeit is nehéz helyzetbe kényszeríti a jelenlegi sok oldalról változó helyzet. Az olyan kisvállalkozások, szállások, melyek közvetve függenek a „nagytestvértől”, szintén kénytelenek felkészülni a nehéz időszakra. A hazai Rokonsport idén másik profiljuk, a kerékpár fellendítésén, a kerékpárszezon kitolásán dolgozik, illetve a telet a jégkorcsolya és a hazai síelés, sítúrázás népszerűsítésével próbálják majd túlélni. Elmondásuk szerint egyelőre nincs nagy pánik: „Egy enyhe tél gázabb lenne”! Egyelőre a Sítanoda is bizakodó, szintén nagyobb hangsúlyt fektetnek a hazai programok szervezésére, azonban a külföldi csúszást sem engedik el teljesen. Náluk COVID garanciával lehet a télre utakat foglalni, így akik bizakodóak, kockázatmentesen tervezhetnek velük!

A síturizmus jövője-4 — Téli sport nem csak a sí lehet...

Nem csak síelni lehet télen

A sok rossz mellet van azért jó hírünk is télisportok kedvelőinek. Az IDM-Südtirol turisztikai marketing cég „The future of winter travelling in the Alps” című tanulmánya arra mutat rá, hogy a klasszikus síelés mellett több más téli sport népszerűsége is felívelőben van. A sípályán való csúszkálás legfőbb kihívói a téli túrázás és a szánkózás. Ez különösen jó dolog egy ilyen nehéz időszakban, mint a mostani, ugyanis a szolgáltatások kibővítésével az olyan főleg téli tevékenységekre alapuló vállalkozások, mint a sípályák, „több lábon állva” tudnak életképesek maradni.

A síturizmus jövője-5 — Téli sport nem csak a sí lehet...

További jó hír, hogy egy másik, olasz tanulmány (Provincia Autonoma di Trento, 2015) arra is rámutat, hogy az átlag „télitúrista” életkora jelentősen alacsonyabb (45 év) a nyári túristáénál, ez a korcsoport pedig sokkal inkább kapható mindazon aktív tevékenységekre, amelyek téli körülmények között űzhetőek. Tudni kell azonban, hogy Európában az átlag életkor folyamatosan emelkedik és az ember a kor előre haladtával egyre inkább a szépséget keresi a természetben a „fun” dolgokkal szemben, így a jövő szolgáltatásainak kialakításában erre egyre nagyobb hangsúlyt kell majd fektetniük a vállalkozásoknak. Látható tehát, hogy sok kiaknázatlan lehetősége van még a síterepek üzemeltetőinek, és amennyiben kreatívak maradnak, nem kell félniük a jövőtől.