- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Az osztrák-magyar határ közelében lévő síterepek sok síelő figyelmét elkerülik, ugyanis sokan azt gondolják, hogy a jó síeléshez hatalmas hegyek és száz kilométeres pályarendszerek szükségesek. Persze van az a sítudás és van az a csapat, ahol ez akár igaz is lehet, de ha objektíven nézzük a dolgot, akkor a legtöbb síelőnek az életérzést kivéve semmi szüksége ilyen adottságokkal bíró síterepre, arról nem is beszélve, hogy ezek a helyek messze vannak és az árfekvésük sem túl pénztárcabarát. Az átlag síelőnek tehát nem feltétlenül érdemes órákat utaznia Tirolig vagy még messzebb, itt a határ közelében is nagyon jó lehetőségek vannak egy élményteli téli vakációra.
Az egyik kedvelt síterep, amelyet ajánlunk mindenki figyelmébe, a Hochwechsel 1743 méteres csúcsa alatt fekvő Sankt Corona. A 2014-ben teljes átalakításon átesett sícentrumra Alsó-Ausztria legnagyobb családi síterepeként tekinthetünk, amelyet évről évre folyamatosan fejlesztenek. Mi az átalakítás előtt is sokszor síeltünk itt, így az átalakításkor lebontott az egyszemélyes ülőlift feelingjét kicsit siratjuk, de összességében egy sokkal modernebb síterepet kaptunk, így csak az egyik szemünk sír (a másik pedig ugye nevet). A húzóliftek és varázsszőnyegek mellett tanuláshoz ideális, lankás pályákat találunk, a Burton Riglet Park ugratóin és hullámpályáján pedig azok is kiélhetik magukat, akik a laza csúszkálásnál egy kicsit többre vágynak. Régen ilyen nem volt, csak ezzel a kis fejlesztéssel hatalmasat ugrott a „felhasználási lehetőségek” száma. Az átalakítást követően lett időmérővel ellátott pályaszakasz is, akiknek pedig nem elég egy egész nap a pályán, azok megcélozhatják a péntek és szombat este 16 és 19 óra között elérhető lámpafényes síelést is. Minden attrakcióval együtt St. Corona a kezdők számára lesz ideális választás, aki már megtette az első komolyabb kanyarokat, azoknak inkább a cikk további részében szereplő két síterepet ajánljuk. Természetesen, amennyiben szükséges, a helyszínen lehet bérelni felszerelést és a síiskola oktatói is tárt karokkal várják a tanulni vágyókat. St. Coronán azonban nem csak az alpesi sízés szerelmesei találják meg a számításukat. A síterepen és annak környezetében szívesen látják a túrasízőket és a hótalpazókat is, a szánkópályán pedig azok sem maradnak program nélkül, akiknek egyik említett sportág sem szimpatikus. A dinamikusan árazott jegyek még teljes áron is barátságosak (34 Euró a felnőtt napijegy), azonban, ha időben vásárolunk, ugyanazt a jegyet akár 20%-kal olcsóbban is megkaphatjuk.
A mönichkircheni pálya a környék egyik legnagyobb sípályája. A 13,5 km-es pályarendszer már kellően hosszú ahhoz, hogy „mindentudóvá” tegye a síterületet, ugyanis van elég könnyű, kék pálya a kezdőknek és a pirosokon, illetve a rövidke feketén marad elég kihívás a haladóknak is. Tapasztalatunk alapján egyébként a mönichkircheni oldalon elhelyezkedő piros pályák nem túl nehezek, így aki első pillantásra megijedne a sok piros színtől a térképen, az ne tegye! A teljesen kezdőknek és kevésbé magabiztos haladóknak is bőven van hely ezen a sípályán. A mariensee-i oldal azt nyújtja, amire a színek alapján számít az ember, a kellemesen dinamikus lejtőkőn minden őrültséget meg lehet valósítani. Sajnos ez a rész, főleg az alsó szakasz, délutánra rendszerint buckásodik és jegesedik, így a nagyobb trükköket érdemes a délelőtti órákra időzíteni, ugyanis délután már nem nagyon lesz lehetőség jó videókat lőni. Egyébként mindkét oldalnak van saját parkolója, így lehet előre gondolkodva, tudásszintnek megfelelően útvonalat választani. Ez egy nagy pozitívum, főleg, hogy nap elején és nap végén a vendégsereg két részre oszlik, ezzel csökkentve a szokásos forgalmi dugót is a települése(ke)n. A pályákat 4 személyes ülőliftek, illetve a tanulópályánál üzemelő húzólift szolgálja ki, a teljesen kezdőknek szánt varázsszőnyegeket pedig a mönichkircheni parkoló mellett találjuk. Természetesen itt is van síiskola (magyar oktatókkal) és a völgyállomáson ultramodern, infravörös gyantázógéppel dolgozó síszervíz (és síkölcsönző) is működik, úgyhogy akár cucc és tudás nélkül is meg lehet célozni a helyszínt. Kiemelendő, hogy hétfőn és csütörtökön sítúra napot tartanak (16-19 óráig), így a nem csak az alpesi síelés az, amit ezen a pályán űzhetünk. Az ilyen napoknak egyre nagyobb jelentősége lesz a jövőben, ugyanis a pályákon kívül sajnos évről évre kevesebb a hó, így, ha sítúrázni szeretne az ember, egyre többször fog „rákényszerülni” az ilyen lehetőségekre. Túrázni persze sítalpak nélkül is lehetséges, hivatalos Photopoint & Skimovie útvonalat találunk a térképen, mely a környék legjobb részein kalauzol végig minket. Mönichkirchen tehát egy igazi nagy síterep sok-sok izgalmas pályával, közelségéből adódóan pedig akár egy napos síelésekre is alkalmas, igaz, több napot is simán lehet itt csúszkálni, anélkül, hogy megunnánk a pályákat. St. Coronához hasonlóan a síjegyek árazása itt is dinamikus, így érdemes időben lefoglalni a jegyeket, amivel akár 15%-ot is spórolhatunk.
Ez a síterep nem összekeverendő a Stuhleck-Semmering pályarendszerrel. A Varázshegynek (Zauberberg) is nevezett sípálya is közvetlenül az autópálya mellett fekszik, azonban Magyarország felől egyel hamarabb kell letérni, mintha Stuhleckre mennénk. Mönichkirchenhez hasonló méretű, összesen 14 km pályával bíró síterepről van szó, mely könnyű megközelíthetősége miatt igen népszerű a magyarok (és a bécsiek) körében. Egy 8 és egy 4 személyes ülőliftel juthatunk fel a hegyre, melyek elég tisztességes kapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy ne legyen nagy sorbanállás a völgyben. A síterepen kék és piros pályák közül válogathatunk, melyek sajnos nem túl hosszúak, viszont kellően szélesek ahhoz, hogy élvezetesen lehessen rajtuk síelni. A pálya minőségére nekünk eddig nem volt panaszunk, a hegyen található panorámás éttermet pedig különösen szeretjük, mindenképp ajánljuk, hogy a „kötelező” bécsi szeletet és a gőzgombócot ott fogyassza el az odalátogató. A síközpont egyik nagy különlegessége a 3 km hosszú szánkópálya, melyet nappal és lámpafénynél is használhatunk. Nem mellesleg esténként a sípályákat is (a 7-ből 6-ot) kivilágítják, mégpedig olyan durván, hogy valamikor ezért kapta a hely a Varázshegy nevet. A Zauberberg azóta is Ausztria legnagyobb mértékben kivilágított sípályája, jó időben pedig már a magyar határról is látható! Az esti csúszkálás főszezonban naponta, szezonon kívül pedig csütörtöktől szombating 18 és 21 óra között vehető igénybe. A Hirschenkogel egyébiránt arról is nevezetes, hogy 1995 óta minden évben rendeznek itt világkupa futamot a nők számára, mégpedig óriás műlesiklásban és szlalomban is. A verseny jövője sajnos bizonytalan, így aki teheti, még a 2025/26-os szezonban látogasson ki a rendezvényre, ugyanis ezt követően már lehet, hogy sokkal többet kell majd utaznia egy VK versenyért!
