- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Ha síelés és Ausztria, akkor a völgyet egyébként is ismerőkön kívül aligha jutna eszébe bárkinek is Raurisba menni. Hiszen annyi nagyobb és híresebb síterep van. Aki luxusra és presztízsre vágyik, az menjen Kitzbühelbe vagy St. Antonba. Aki viszont az otthonos miliőt, a tömegturizmus ellentétét keresi, az aligha talál ennél jobb helyet.
A Raurisi-völgy két híres szomszédja, a Gasteinertal és a Fuschertal (Grossglockner Hochalpenstrasse) között nyílik a Magas-Tauern szívében. Zsákutca, ebből a völgyből nem lehet közúton átjutni a főgerinc déli oldalára sem hágón, sem alagúton, éppen ezért itt nincs tranzitforgalom. Ide csak azok jönnek, akiknek itt akad kirándulni-, síelni- vagy másznivalójuk.
A 30 km hosszú völgy a Salzach-völgyből ágazik le déli irányban, Taxenbach településnél. Egy nem túl hosszú, de meredek szerpentin győzi le az első völgylépcsőt Taxenbach felett, majd a hágón (Rauriser Höhe) túljutva néhány kilométer után el is érjük a völgy névadó, és egyben legnagyobb települését. A 3000 lakosú Rauris 950 m magasan fekszik, Budapesttől 575 km, autóval kb. 6 óra.
A különböző leletek alapján a Raurisi-völgyet már a korai római korban is járták, de állandó lakói csak a 12. század környékén építették fel első pásztorkunyhóikat. A település nevét írásos emlék 1122-ben említi először. A völgy fejlődésében meghatározó volt az aranybányászat, mely tevékenységet már 1354-ből származó iratok említenek. A bányászat aranykora a 15-16. századra tehető, de egészen a 19. század végéig művelték. A technológia fejlődésével a 20. század végén ismét felmerült a kitermelés folytatása, de turisztikai és környezetvédelmi okokból a régió hatóságai ehhez már nem járultak hozzá. Éppen ezért talán nem reménytelen egy tállal felszerelkezve elvonulni a völgyfőnél csörgedező patakok felsőbb folyásához, ki tudja, mi rejlik a hordalékban.
A közútkezelő nem aprózta el, a főút elkerüli a városkát, melybe négy különböző helyen is behajthatunk. Nem mintha akkorák lennének a méretei, a főutcát 10 perc alatt végig lehet gyalogolni. Bájos, klasszikus osztrák kisváros, ahol a helyiek mindenkinek köszönnek az utcán (a tízéves kissrácok is), amit illik fogadni. Egy „Grüss Gott” vagy csak röviden „Szgott” tökéletesen megteszi. Megtekintésre feltétlenül érdemes a városháza 500 éves épülete, de a főutca kőházait, boltíves kapuit elnézve sem kell túl sok fantázia, hogy képzeletben visszaröppenjünk néhány száz évet az időben.
Raurist elhagyva a völgyben felfelé a következő nagyobb település Wörth. itt ágazik ki jobbra a Seidlwinkltal, amely a Glocknerstrasséról megközelíthető Hochtor hágóhoz vezet. Ez az évszázadokon keresztül használt kereskedelmi útvonal vezette ide a völgy első lakóit.
Wörth után egy komolyabb emelkedővel a völgy felső felébe jutunk, ahol a magányosan kanyargó utat gazdaságok, tipikus osztrák parasztházak szegélyezik. Ha autóval vagyunk, nem érdemes száguldozni, mert akad néhány jelöletlen, korlát nélküli kanyar, és néhol az út is elég keskeny.
A völgy utolsó települése a kéttucatnyi házból és egy templomból álló Bucheben. Innen tökéletes a rálátás a völgy végét lezáró Schareck örök hóval fedett ormára. Az út még folytatódik, néhány km után elérjük a Bodenhaust, ahonnan viszont már csak 9 euró ellenében mehetünk tovább autóval, és azt is csak tavasztól őszig, a hómentes időszakban (este 18:00 után nyitva a sorompó, akkor már nincs őrzés). A hely érintetlenségét jellemzi, hogy este 7 körül felfelé autózva néztem már farkasszemet az úton keresztben álló pompás agancsú szarvasbikával.
Az aszfaltozott út vége a Parkplatz Lenzanger, 1550 méteren. Innen már nyáron is csak gyalog lehet továbbmenni. Ezt viszont melegen ajánljuk.
A parkolóban elvétve látni külföldi (nem osztrák) rendszámú autót: az 1-2 német, holland, esetleg cseh, vagy magyar autón kívül a többség helyi rendszámú, Salzburg tartományból. Egyrészt tiszteletre méltó a belföldi turizmus ereje, másrészt ebből is sejthető, mennyire nem ismerik a turisták a helyet. Annál jobb nekünk.
A parkolóból félórás sétával jutunk el a Kolm Saigurnhoz. Ahogy kiérünk az erdőből, elénk tárul a fenséges csúcsok látványa. Balra a Schareck északnyugati gerince, szemben a Sonnblick 3106 m magas sziklatömbje, jobbra pedig a Hocharn 3254 m magas, nyáron is hófödte csúcsa zárja a völgyet. A Keleti-Alpok egyik legimpozánsabb völgyfője ez. A völgyzáró fal lábánál található a Naturfreundehaus Kolm Saigurn menedékház. Előtte balra ágazik le (pontosabban fel) egy kisebb út az Ammererhof panzióhoz. Mindkét objektumban kitűnő salzburgi Stiegl sört csapolnak.
De kezdjük kalandozásainkat a völgy névadó településén, Raurisban!
Ideális alaptábor raurisi tartózkodásunk idejére a magyar tulajdonban lévő és magyar személyzettel dolgozó háromcsillagos Hotel Sonnhof. Különlegessége, hogy ebben a szállodában található a völgy legmagasabban fekvő szállodai szobája, mivel a szálloda a falu legmagasabb pontján épült. Teraszáról lélegzetelállító a panoráma, amit személyesen is megerősíthetek, mivel vendéglátóm pontosan ezt a szobát bocsátotta rendelkezésemre. Összesen 34 családi szobával és 2 jól felszerelt, nagy apartmannal várják vendégeiket.
Az egész házat átjárja a vendégszeretet. Úgy alakult, hogy csak nagyon későn, éjfél körül tudtam érkezni, de a recepción kézzel írt köszöntő és útbaigazítás fogadott a szobakulcs mellé.
A büféreggeli bőséges és széles választékot kínál, csakúgy, mint a szintén svédasztalos jelleggel bonyolított vacsora. Házilag készült péksütemények, magyar különlegességek, változatos ételek gazdagítják az osztrák konyhához szokott turistákat. A gyerekekre külön gondolnak ezen a téren is. A reggeli a szálloda hatalmas panorámatetővel ellátott éttermében olyan élmény, hogy az ember legszívesebben egész nap csak reggelizne. Nem lehet a látvánnyal betelni.
Ha lazítani támad kedvünk, a szálloda saját úszómedencéjében csobbanhatunk egy jót, vagy beülhetünk szaunázni. Ha aktívabban töltenénk el egy esetleges esős vagy nagyon havas napot, akkor ott a squash pálya. Bőrünket is barníthatjuk házon belül a szoláriumnak köszönhetően. Ha a gyermekeket nem sikerült lemerítenünk a síeléssel, akkor még ugrálhatnak a kerti játszótéren vagy a beltéri játszószobában is. A hotelben fűtött sí- és bakancstároló is található.
A szálloda szorosan köthető a hazai nyolcezres hegymászás történetéhez, hiszen a néhai Erőss Zsolt rengeteg időt töltött itt, az amputációja utáni rehabilitáció nagy részét a tulajdonosok, Horváth Tibor és Tóth Gábor segítségével végezte. Miután Tibi az Annapurnán életét vesztette, Gábor továbbra is sokat segített Zsoltnak, és a szálloda vezetése is immáron teljes mértékben az ő feladata lett. Sajnos egy évvel később, 2013-ban Zsolt is szeretett hegyei között maradt örökre. Gábor szomorúan, de rendkívül nagy szeretettel és tisztelettel mesélt ezekről az időkről. Ő és családja is annak idején otthoni életüket feladva vágtak neki az ismeretlennek és építettek új egzisztenciát Ausztriában. Ma már elismert vállalkozónak számít a völgyben, de még mindig ellágyul a hangja, ha a természet szépségeiről, a környék hegyeiről kezd el beszélni. A hegyek iránti szeretet egy életre megfertőzi az embert.
A téli utazók számára természetesen a legfontosabb szolgáltatás a síelés. (Bár itt végig síelésről lesz szó, bátran helyettesítsük be mindig a snowboardozást is). A Rauriser Hochalm egy családias síterep, ennek ellenére kicsinek semmiképpen nem nevezhető. 32,5 kilométernyi sípálya várja a legkülönbözőbb tudásszintű síelőket, és ami a legfontosabb, kezdőknek ideális! A felvonóval elérhető legmagasabb pont 2175 méter. A pályák keleti tájolásúak, így bőven a tavaszba nyúlva is gyakran porhó fogadja a síelőket. A pályák túlnyomó része könnyű vagy közepes nehézségű, a legnehezebb, fekete pályán öt kilométernyit csúszhatunk. A gyermekekre gondolva van külön családok számára kialakított pályaszakasz, mókás elemekkel, amelyek a kicsik számára kalandos élménnyé varázsolják a csúszást.
Van egy automata időmérő berendezéssel ellátott szakasz is, ahol összemérhetjük gyorsaságunkat egymással. A funpark sem maradhat ki a kínálatból, persze azért ne egy Absolut Park-szintű freestyle parkot képzeljünk el, de az első trükkök megtanulásához pont ilyen hely passzol.
A felvonó hegyi állomásáról lélegzetelállító panoráma tárul elénk: északon a Hochkönigtől a Dachsteinen át az Alacsony-Tauern, majd a Hochalmspitze-Ankogel vonulat csúcsai, aztán a Mölltalt északról lezáró Schareck, a Rauriser Sonnblick, végül nyugat felé egészen a Großglocknerig számtalan háromezres látható.
A sípálya a szállodától gyalog is csak 500 méterre van, az ingyenes síbuszig 150 métert kell gyalogolni, de ottlétünkkor a hotel is szervezett transzfert a saját parkolójából. Síbérletünkkel nemcsak a síbusz ingyenes, de a völgyben közlekedő távolsági járat (a Postbus) is ingyenes Bucheben és Rauris között, de még Taxenbachból is ingyen jöhetünk fel a sífelszereléssel a Hochalmbahnhoz.
A pályarendszer alja lankás, hatalmas terület áll a kezdő felnőttek és gyermek csoportok rendelkezésére. A szálloda készséggel segít az oktatás megszervezésében. Nekem abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy maga a tulajdonos, Tóth Gábor segítette első esetlen lépéseimet a sílécen. Nála türelmesebb tanárt aligha kívánhatna bárki is!
Talán kevesen tudják, de Rauris szülötte az alpesi sí egykori világklasszisa, a tragikus sorsú Ulrike “Ulli” Maier. Kétszeres világbajnokként, olimpiai esélyesként 1994. január 29-én szenvedett halálos balesetet a Garmisch-Partenkircheni lesiklás edzésén, a legendás Kandahar-pályán. Mindössze 26 éves volt. Rauris templomkertjében helyezték örök nyugalomra. A városka főterén emléktábla őrzi emlékét.
Akik a pályán kívül keresik a kalandokat, számukra szinte korlátlan lehetőségeket kínál a völgy. Akár a szálloda mellett nyíló völgyben, akár bármelyik oldalvölgyben találni nagyszerű túrasí útvonalakat, ahol garantáltan nem találkozunk egy teremtett lélekkel sem. Az igazi csemege azonban a Hüttwinkltal végében, Kolm Saigurn környékén várja a síalpinistákat. Megfelelő hóviszonyok mellett és kellő tapasztalat birtokában télen, de főként kora tavasszal elérhető a 3105 méter magas Sonnblick, de a Hocharn is kedvelt túrasí-cél. A völgy keleti oldalán, a Bad Gastein felé vezető Bockhartscharte környéke is számos lehetőséget kínál. Itt is elmondható, hogy kevés gyakorlattal is megtaláljuk a szintünknek megfelelő programot, ha pedig egy tapasztalt vezetőt fogadunk, biztosan nem lőhetünk mellé. A Hotel Sonnhof tulajdonosa, Tóth Gábor is szívesen kalauzol sítúrákat, de ha netán nem érne rá, biztosan tud titkos tuti tippeket adni, hová érdemes elindulni a túralécekkel. Ha szerencsénk van, részt vehetünk egy igazán különleges programon is: túrasízés a telihold fényénél!
Harminc kilométernyi fektetett sífutó nyom várja a sportág kedvelőit. A pályák 950-1280 méter magasságban vezetnek. Raurisban egy rövidebb, másfél kilométeres kör van, a többi, hosszabb nyomvonal a völgy végében lévő Bodenhaus és Bucheben között fut. Kiadós sportolás után betérhetünk Kathrinhoz a vegyesboltba egy kis házi sütire és kávéra.
A Hochalm lejtőjén, a Kreuzboden pályán minden hétfőn és csütörtökön este holdfényes szánkózást kínálnak, ami annyit tesz, hogy a két kilométer hosszú szánkópályát kivilágítják, és ezen csúszhatunk. Persze nem csak este szánkózhatunk, hanem nappal is, a síliftek nyitvatartási idején belül bármikor igénybe vehető a szánkózás is. A pálya aljában kölcsönözhetünk is.
Az igazán nagy fless azonban a szánkózás lefelé a Mautstraße Kolm Saigurnon. Autónkat a Bodenhausnál hagyva a Naturfreundehaus munkatársa egy terepjáróval vontatott utánfutón szállítja az utasokat fel a menedékházhoz, ahol egy kis szíverősítő elfogyasztása után bérelt szánkóra ülhetünk, és irány vissza a völgybe. Az elején egy frissítő, 15-20 perces séta a völgykatlanban a havas hegyóriások között, majd az erdőbe érve elkezd lejteni az út, és innen már csúszhatunk is. Csak arra kell figyelni, hogy autó jöhet szembe. Némi szánkós gyakorlat nem árt. Négy kilométernyi száguldás, melynek során 320 méternyi szintet veszítünk. Ezt nagyjából úgy lehet elképzelni, mintha a Normafáról az Istenhegyi úton végigcsúszhatnánk a Déli pályaudvarig.
A völgyben harminc kilométernyi előkészített túraösvény vár bennünket télen is, akár a legnagyobb havazás után is. Ha az ösvényről elkalandoznánk, béreljünk hótalpat, azzal a mély hóban is van esélyünk haladni. Van kijelölt hótalpas útvonal a Bodenhaus (1280 m) és Kolm Saigurn (1600 m) között (kb. 8 km, 370 m szintemelkedés). Télen is varázslatos látványt nyújt a Raurisi Őserdő (Rauriser Uhrwald). Turistautakon kívülre, meredekebb lejtőkre azonban csak megfelelő lavinajártassági ismeretek birtokában, vagy vezetővel merészkedjünk! A nemzeti park rangere hetente két alkalommal tart vezetett hótalpas túrát. A völgyi buszjárat ebben az esetben is ingyenesen vehető igénybe. Csakúgy, mint a túrasízés esetében, hótalpasok számára is szerveznek telihold-túrákat.
A Naturfreundehaus Kolm Saigurn ismert jégmászó hely a Keleti-Alpokban. Rendszeresen gyakorlatoznak itt a salzburgi hegyimentők. A ház mellett egy mesterséges tornyon is edzhetünk, így akár kezdőként is kipróbálhatjuk ezt a sportot, de a ház felett tornyosuló, közel függőleges sziklafalakon minden télen szuper, természetes jegek képződnek.
Az éjszakai fények mindig különleges hangulatot tudnak varázsolni. Ennek jegyében vehetünk részt fáklyás felvonuláson, ahol a helyi turisztikai hivatal vezetője séta keretében mutatja be Raurist.
Aki az abszolút kényelmet preferálja az lovasszánon is bejárhatja a völgyet. A szolgáltatás decembertől februárig elérhető.
A városháza épülettömbjének északi oldalán olyan automatát találunk, ahol biokolbásztól a helyi tejig több tucat féle helyi háztáji terméket lehet vásárolni az utcán.
A raurisiak büszkék hagyományaikra, ezért gyakran rendeznek különböző népszokásokhoz köthető összejöveteleket. Gyakoriak a néptánc vagy népzenei jellegű rendezvények. Ezekről érdemes megkérdezni házigazdánkat.
A javasolt útvonal: M1 autópálya Győrig – M85 - Sopron – A2 autópálya Graz irányába a Seebenstein kereszteződésig, ott jobbra S6-os Semmering/ Mürzzuschlag/Bruck an der Mur felé. St. Michaelnél a Salzburg irányt kell követni (A9), és Liezennél kell elhagyni az autópályát. Innen a 320-as főúton Schladmingon át Radstadtba, majd onnan a 99-esen az A10-es autópálya és Salzburg irányába. Az A10-ről alig 10 km után Bischofshofennél kell kihajtani a 311-es főútra Bischofshofen/St Johann im Pongau/Zell am See felé. A Gasteinertal bejárata után a következő nagyobb település Taxenbach, a városka végén van jobbra a leágazás a Raurisi-völgy felé (a völgy természetesen tőlünk balra van).
Webkamera Sonnblick
Webkamera Raurisi-völgy
Webkamera Kolm Saigurn
Webkamera Rauris
Ne legyen rá szükség, de a raurisi hegyimentők telefonszáma: +43 66 4434 9954 vagy +43 6544 6478
