Grosser Bösenstein sítúra

Takács Viktor

A Grosser Bösenstein sítúra hossza 7.5 Km. Az útvonal szintemelkedése 773 m, szintideje 5 Óra, nehézsége Közepes. Az útvonal Ausztria területén található.

Hirdetés

Az egyik legkönnyebb, leghóbiztosabb csúcs

Ha a magyar sítúrázó valami komolyabb menetre vágyik, akkor szinte biztosan nem elég egy napot rászánnia arra, hogy ne az éjszakai pihenés kárára történjen a nagy megmérettetés. Ergo, ha nagyot akarunk menni, nem akarunk hajnalban kelni és éjjel hazaérni, illetve a kalandot nem szeretnénk függővé tenni a határmenti hegységek mára elég bizonytalanná vált hóellátásától, akkor az Alacsony-Tátra, a Rax-Schneeberg csoport, de még sokszor Mürzstegi-Alpok is kiesik a pixisből. Az első igazi hegyeket Stájerországban és a Magas-Tátrában találjuk. A Magas-Tátra főleg a budapestieknek és a keleti országrészben élőknek ideális célpont, Ausztriát pedig a nyugatiaknak érdemes célba vennie. Steiermark tartomány már bővelkedik a jobbnál jobb (és magasabban fekvő) sítúra útvonalakban, melyek közül az egyik (technikailag) legkönnyebb, leghóbiztosabb és ez által legpopulárisabb cél a Grosser Bösenstein csúcsa.

Edelraute hütte

A túra kiindulópontját, az Edelraute hüttét legegyszerűbben az S6-os autópálya felől a Triebentalon keresztül lehet megközelíteni. A Hohentauerni sípálya után jobbra kanyarodva a hütte nevét viselő fizetős úton (melynek ára 8€) jó negyedórát kanyarogva érjük el a hütte alatti parkolót. A hólánc vagy az összkerékhajtás még a tavaszi, máshol már hómentes időszakban is kötelező felszerelés, ugyanis az utat sokszor még ilyenkor is vastag hó és jégréteg borítja. Stabil hóviszonyok esetén lehetne akár a faluból is indulni, de a sportértéken kívül sokat nem nyerünk vele, a lesiklás a sűrű erdőben nem tesz hozzá sokat az élményhez. Legtöbbször már a parkolóban fel lehet csatolni a lécet, ahonnan a hüttéig vezető út bal oldalán indulva néhány perc alatt a háznál találjuk magunkat, melyet szintén balról kerülve indulunk el a Bösenstein csúcsa(i) felé.

Tavak között

Kezdetben egy szellős fenyőerdőben cikcakkozunk felfelé, majd megérkezünk egy tó, a rendszerint befagyott Grosser Scheibelsee partjára. A tó kistestvére egyébként közvetlenül az Edelraute hütte mellett található, a felette magasodó Hauseck csúcskeresztje nyáron nagyon népszerű a kirándulók körében. Utunk a jobb parton vezet tovább. A tavat elhagyva kezdődik az első igazi kaptató. Először még az eddigiekhez hasonló, ritkás erdőben, majd némileg balra tartva már egy lefelé szuperül síelhető kuloárban mászunk felfelé. Itt kezd kinyílni a völgy és csodálatos panoráma tárul elénk a környező hegyekre. A koluár tetején a sík részen érdemes egy kis pihenőt tartani, ugyanis innentől egyre szelesebbé válik az útvonal.

A völgykatlan és a csúcsok

A pihenő után jobbra tartva egy kis kaptató után hosszú, jelentős szintemelkedés nélküli traverzálás következik, melynek végén jobbra fent megpillantjuk a túra célját, a Grosser Bösenstein csúcsát. Ha meredeken balra feltekintünk, a Kleiner Bösenstein felé is láthatunk túrázókat. Ez a csúcs mintegy 50 méterrel alacsonyabb a nagynál, azonban csúcs alatti kaptató hasonló meredekség mellett sokkal hosszabb, mint a nagytestvér felé vezető mászás, így ez csak haladó túrázóknak és nagyon jó síelőknek ajánlott. Tovább haladva pillanatok alatt az Elendscharte meredek „fala” alatt találjuk magunkat, mely a túra legnagyobb kihívása mind felfelé, mind pedig lefelé. Az átlagban nagyjából 30-35°-os mászás kb. 70 méter szintkülönbséget tesz ki, így néhány meredek kanyarral túl lehetünk rajta. Aki nem magabiztos az ilyen meredekségben sokszor macerás fordulókban, az akár a hátára is veheti a lécet és gyalog is megteheti a gerincig hátralevő métereket. A schartéból a csúcsig visszamaradt kb. 100 méternyi szintet elegendő hó esetén a gerinc jobb oldalán sível is megtehetjük, vagy válaszhatjuk a gyalogos verziót is. Ez a szakasz lefelé nem ad sok síélményt, így nem ideális körülmények között nem vesztünk semmit, ha ledepózzuk a léceket a hágóban.

A csúcs és a lesiklás

A kötelező csúcsoki és fotó után ki lécen, ki pedig lábon visszaereszkedik a hágóba és már kezdődhet is a freeride lefelé. Az első néhány kanyar igencsak meredek, azonban ezt követően igazi örömsízés vár ránk. A javasolt útvonal lefelé gyakorlatilag a nyom vonalán vezet, ám aki keresi a kihívásokat az a csúcs keleti gerince alatt is végig traverzálhat a nyáron egyébként jelzett ösvényen, így hosszabb és meredekebb kuloárokban tud visszacsúszni a házhoz. A hüttében a klasszikus osztrák hüttekajákkal tudjuk pótolni az elégetett kalóriákat, melyeket persze néhány sörrel is illik leölblíteni.