- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Rakonczay Gábor ismét olyasmire vállalkozik, amelyet korábban soha, senki nem vitt még véghez: egy állótutaj, egy SUP hátán próbálja meg átevezni az Atlanti-óceánt. A speciális tutaj nagyobb és felszereltebb egy hagyományos SUP-nál, de nincs kabinja, így sehová nem lehet menekülni, ha tenger teljes erejével lecsap rá. Ez volt Gábor célja: megtapasztalni a természetet teljes valójában.
Rakonczay Gábor 2020 januárjában indult neki először a Kanári-szigetekről, de három és fél nap után vissza kellett fordulnia, miután súlyosan megsérült a tutaj tőkesúlya. Egy teljes évet várt rá, hogy újra próbálkozhasson. A tutajt kijavította, néhány apróságot újragondolt. A tervről egy percre sem mondott le, bár jobban érzi már a vállalkozás súlyát, mint egy évvel korábban.
Gáborral még indulása előtt beszéltünk. Elmesélte, hogy a tutaj teljes rakományával együtt minteg 80 kg-mal lett könyebb, miután optimalizálta az élelmiszerkészletet, illetve az energiaellátást. A tavalyi tapasztalatok alapján az első két nap nagyon nehéz, mert hozzá kell szoknia a szűk élettérhez, a becsapódó hullámokhoz, ki kell alakítania a rutnit, hogy hogyan tud például aludni. Ezen kívül várhatóan az első két-három hét lesz nehezebb, amíg a szigetcsoporttól el nem távolodik, mert időjárásilag ez még a szigetek által zavart zóna, illetve elég hideg is van még. A víz egyébként 16 fokos most.
A SUP, azaz a Stand Up Paddling a szörfdeszkához hasonló eszközön állva történő evezési forma, az utóbbi évtizedben lett ismert és népszerűsége rohamosan nő. A mozgásforma több ezer éves, de a ma ismert SUP elődje a múlt századra datálódik, a Hawaii-szigeteken használták először. Szörf helyett, amikor nem volt elég nagy a hullám, majd külön sportággá nőtte ki magát, amelyben ma már versenyeket is rendeznek. De van túrázós-kirándulós, síkvízi válfaja is. Sőt, létezik SUP-jóga.
Nem Gábor az első, akinek eszébe jutott, hogy ezen a módon induljon óceán-átkelésre. Eddig két átkelésről és egy próbálkozásról tudunk, de mindannyian olyan tengeri evezős hajót építettek hozzá, amelynek volt kabinja. Teljesült tehát az állva evezés kritériuma, ugyanakkor viharban volt hová behúzódni. Gábor azonban szeretné megtapasztalni, milyen az, amikor ő és a természet szemtől szemben áll, ezért olyan tutajt tervezett, amelynek nincs kabinja.
Rakonczay Gábort óceán-átkelőként ismerte meg a nagyközönség. Különböző vízi alkalmatosságokon eddig hatszor szelte át az Atlanti-óceánt. Ezek közül kettő Guinness-rekord, és ő volt az első a világon, aki szólóban, utánpótlás és külső segítség nélkül, kenuval evezte át az óceánt. Biztosan tudja tehát, hogy mi vár rá, mégis lehetségesnek tartja, hogy egy ilyen minimál eszközzel is át tud kelni az óceánon. Sőt, konkrétan az adta az ötletet, hogy mi lehet a legegyszerűbb eszköz, amivel ez vállalható.
2016-ban a francia Nicolas Jarossay vágott először neki a távnak, de az első napon eltört a hajója kormánylapátja. Egy évvel később az ismert dél-afrikai szörfös, Chris Bertish evezett át a marokkói Agadirból Antiguára (6500 km 93 nap alatt). Ez volt az első SUP-ként emlegetett óceán-átkelés. Hasonló utazást tett idén Antonio de la Rosa, aki Kaliforniából a Hawaii-szigetekre evezett. Ezt is SUP-átkelésként emlegetik, és abban a tekintetben kétségkívül megfelelnek a kritériumnak, hogy állva eveztek. Ugyanakkor mindkettejük vízi járműve gyakorlatilag óceáni evezős hajó volt, kabinnal felszerelve.
Rakonczay Gábor tutaja sem hasonlít az általunk ismert SUP deszkákra. Olyannal nem is lehetne nekivágni az óceánnak.
Gábor tutaja azonban egy rettentően fontos dologban eltér az elődökétől: teljesen lapos, így kabinja sincs. A tutaj teste üreges, hogy legyen tárolóhely az élelmiszernek, némi víznek, felszerelésnek, de ha vihar van, itt nincs hová bújni. Ahogy Gábor fogalmaz, ezen a tutajon máshogy éli meg az ember a vihart, itt a négyméteres hullámok is félelmetesek tudnak lenni.
A tutajt saját tervei alapján saját kézzel építette. Kompozit anyagból készült. Van benne kellő számú, vízhatlan tárolórekesz. A „fedélzeten” egy mélyedés képezi azt a helyet, ahol két hónapot fog eltölteni. Itt fog evezni, enni, aludni. Egy életmentő, rugalmas kötéllel csatolja magát a tutajhoz, ami biztosítja, hogy vízbe esés esetén se sodródjon el. A borulás esélyét csökkentendő, a tutaj kapott tőkesúlyt is.
Gábor nem a legrövidebb, hanem a legbiztonságosabb útvonalat választotta. A Kanári-szigetekről indul, a cél pedig a Karib-szigetek. A rajt tervezett napja január 20.-a. A táv várhatóan 5200 km. Ezt a hajósok egymás között „mezítlábas” útvonalnak is nevezik, hiszen itt pusztán az áramlatok segítségével is el lehet jutni Amerikába, más kérdés, hogy eltartana 8-10 hónapig. Ebben az időszakban van a legkevesebb vihar, és mindenképp meg kell érkeznie a hurrikánszezon kezdete előtt.
A korábbi útjaitól eltérően Gábort most a legmodernebb telekommunikációs eszközök segítik, mindenből van tartalék, így három különböző módon tud segítséget hívni, ha arra szükség van. Persze a segítség az óceán közepén ritkán érkezik órákon belül, inkább napokra kell számítani. Ha nagyon nagy a baj, arra az esetre lesz Gábornál egy felfújható mentőtutaj. Útját GPS nyomkövetővel végig követhetjük majd, és várhatóan naponta küld üzenetet, fotót.
Lesz pár nap vihar biztosan, a többi meg tömény élvezet. De biztosan lesz néhány izgulós rész, amikor éppen bárhol lennék, csak ott nem.
A kaland már most hétvégén elkezdődik, amikor a csapat szombat hajnalban a trélerrel elindul a spanyol tengerpart felé. Cadizból január 14-én hajóznak ki, majd 16-án érkeznek a Kanári-szigetekre. Onnan várhatóan 20-án vág neki az óceánnak. Immáron hetedszer.
(Katt a képre a galériáért!)
