Bázis 1 - hol fent, hol lent

Miután a foghíjas decemberi edzések alapján némiképp számot adtam magamról Nándinak (Ő az az edző, akinek hagyom, hogy sanyargasson), belevetettük magunkat a januári "Base 1" szakaszba.

Az aktuális heti edzésmennyiséggel minden hét elején szembesülök, így

általában egy laza sokkal indul a hétfő.
 

A sokkot aztán felváltja a tervezés, igyekszem kitalálni, hogy hogyan szervezzem a hetemet az edzések köré. Persze Nándi eleve úgy állítja össze a programomat, hogy figyelembe veszi a december elején megbeszélt rutinjaimat; vagyis beépíti az edzésbe, hogy naponta 21 km-t tekerek a munkába, aztán ugyanennyit vissza, vagy ugyanezt futva is teljesíteni tudom. Mivel meló után már inkább családozni szeretnék, az ébresztőm ritkán szólal meg 4:00-nál későbbi időpontban.

Feleségemmel már ráálltunk arra, hogy az esti altatás nem csak a gyerekeknek szól, hanem nekünk is. Vicces este fél 9-9 felé jó esetben már ágyban lenni, de így tudjuk azt elérni, hogy a következő nap ne mosottkaka állapotban teljen. Már nézegetem a wellness-hétvégéket augusztusra, hogy bepótoljuk a kimaradt esti romantikázásokat :)

Úszás

A címben említett egyszer fent, másszor lent az úszásra igaz leginkább. A keddi közös edzés a többi triatlon-tanonccal mindig tartogat meglepetéseket. Általában a nagymenők lábvizén úszok, velük egy sávban, de a 4-4500 méteres edzések nagy részén az élboly végén fincsizek, vagy próbálok meg nem leszakadni. Volt ugyan egy alkalom, amikor a csapat vezérürüje (vagyis az általában legjobban úszó kolléga) nem jött edzésre és akkor egész jót domborítottam. Már majdem úgy éreztem, hogy lehetek jó úszó, csak aztán egy hét múlva a 400-as menetekben olyat műveltem, hogy Nándi áttessékelt a másik sávba bója-lábgumis úszástanulásra, mert kiderült, hogy vannak hiányosságok.

Majd jött a felmérő 100- és 400 méteres távon, ahol mindenki megelepetésére (de a sajátoméra leginkább) én úsztam a legjobb időket (1:15 százon és 5:46 négyszázon).

Kép forrása: Mozgásvilág.hu

Édes kicsi kínzóeszközök

Aztán Nándi helyre tette a dolgokat

Az időeredményem persze jónak mondható, ez oké, viszont: a 400 és a 100 méter tempója között 14%-os eltérés van, aminek optimális esetben 5-10% között kéne lennie. Ez azt mutatja, hogy az állóképességem nincs a toppon, mert hiába van meg a sebesség, ha nem tudom sokáig tartani - ez látszik meg a hosszú edzéseken is. Aztán a technikámon sem ártana javítani, mert a tempószámom messze a legnagyobb a többiekhez képest, viszont rövid és nem elég gazdaságos a víz alatti munkám sem. Túl sok izmot használok úszás közben, ezért is sikítok folyton levegőért és a nem kiegyensúlyozott húzások miatt a seggem úgy jár, mint a kacsáé. Ezért van szükség rá, hogy kikapcsoljuk a lábamat a bójával, mert, ha a valagammal nem tudok egyensúlyozni, akkor kénytelen vagyok karból tenni ezt. Ha minden jól megy és ráérzek a mozgásra, akkor egy órán belül kell a depóhoz érnem Gyékényesen - legalábbis Nándi ezt irányozta elő nekem.

Kerékpár

Ezen a téren egyelőre szintentartó alapozás folyik csak. Pedálfordulat-mérőm nincs, de hosszú E1-es zónában tekeréseket tudok tartani. Ez mondjuk rohadt unalmas, mert a hét közbeni napi kétszer egy órák mellett hétvégén 3-4 órás bringázás a menü, amik alatt cefetmód szoktam unatkozni. Görgőm nincs és nem is szeretnék. Ha a szabadban tekerést így unom, a szobában már az ereimet vagdosnám. Elindítottam viszont az egyszemélyes "megismerem a környéket, ahol élek" mozgalmat és izgalmas útvonalakat keresek, hogy bírjam életkedvvel.

Futás

Lépésszám és új szerzemények

Nándi megállapítása szerint a futás közbeni állóképességem stabil, legalábbis az alapján, hogy a meló utáni 21 kilométeres hazafutás után másnap reggel simán megy a 21 kilométeres melóba futás is. Ezen a téren azt kell erősíteni, hogy kerékpározás után, vagyis fáradtan is tudjam tartani ezt a jó formámat. A január első felében még TomTom Cardio Runner órával futottam, a tesztidőszak után váltottam a Suunto Ambit 2 R-re, ami a lépésszámot is jelzi és ebből bizony kiderült, hogy szaporáznom kéne a lépéseket.

Az látszik, hogy lassabb tempóknál hosszú, kevés lépéssel oldom meg a haladást. 5:30-6:00-ás tempó mellett 85-90-es lépésszám lenne a nyerő, ez jelenleg nekem csak 83-84. Nem tűnik nagynak az eltérés, de ha sikerülne ezt az 5%-os növelést elérni, csökkenthetném a sérülés kockázatát, illetve - mivel 180 km tekerés után a fáradt combommal nem fogom annyira emelni a lábamat - tudnom kell gyors lépésekkel is futni, hogy tarthassak egy 5:30-as versenytempót.

Gondolom nem vagyok azzal egyedül, hogy imádok új sportcuccokra szert tenni. Az idénre beújítottam egy új futócipőt, a minimalista (4 mm-es sarokcsillapítású) Minimus mellett egy zéró csillapításos, 141 grammos inov-8 Road-X-Treme 138 szösszenetben szaladgálok. Az érzés, hogy szinte semmi nincs a lábamon, nálam elsőrangú szempont. Egy hajnali sötétben futás közben már sikerült is összekoszolnom, mert

elestem egy fűszálban, mint János bácsi a csatában, de én legalább túléltem.

Lehetnének már hosszabbak a nappalok, akkor látnék is a hajnali edzéseken :)

Kép forrása: Mozgásvilág.hu

Ez lesz az idei lábravalóm

Hányadán állok?

Általánosságban a keringésem és az állóképességem rendben van, a fentebb említett úszó-technikát és a futásos hiányosságokat fejlesztenem kell. És itt jön az érdekesség, amivel Nándi bejefezte az értékelést:

11 órán belülre várlak stabilan Nagyatádon!
 

Az eddig eredményeim alapján a célom 11:30-on belüli idő volt. Az a tény, hogy az elmúlt két hónapban már többet edzettem, mint az előző két hosszútávú triatlonomra összesen, bennem is elhintett egy olyan gondolatmagot, hogy talán egy 10-essel kezdődő eredmény is benne van ebben.

Tudom, hogy február elején nem kéne még ezzel foglalkoznom, de akaratlanul is mindig számolgatom, hogy az adott edzés-eredményem milyen összidőt enged következtetni és többnyire nem tűnik lehetetlennek. Na mindegy, nem is akarok most ezzel többet foglalkozni, csak gondoltam elárulom, hogy ilyen jellegű gondolataim is vannak.

Alapesetben inkább magamnak való sportolónak tartom magam, szeretek egyénileg edzeni, de azért mindig jó érzés hasonszőrűekkel találkozni a közös edzéseken. Azon kívül, hogy Nándi tervezett edzésprogrammal lát el, nagyon sokat segítenek azok az értékelések, amiket a tényleges teljesítményeim alapján hoz össze.

A legjobb benne az, hogy nem kell gondolkoznom. Megkapom az edzéstervet, amit végre kell hajtanom és kész,

rajtam csak a többi múlik.
 

Erdélyi Nándi, az ENSPORT sportszolgáltató fővezére (a továbbiakban csak Nándi, vagy edzőbá\') és a főnököm (az az isten) lepaktáltak, hogy rajtam fogják kipróbálni Nándi edzői tehetségét és majd én jól beszámolok róla. A beszámolók alapján pedig mindenki eldöntheti (és számomra is világos lesz), hogy megéri-e, illetve miért éri meg szakértő segítségével készülni (nem csak hosszú távú versenyekre).
 
 
ENSPORT