- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Nem vagyok triatlonista, de szeretem a kihívásokat.
Nincs neoprén úszóruhám és nem tudok előre becsatolt cipőbe tekerés közben beugrani
de mostanában mégis - csupán a határaim feszegetése miatt - a hosszú távú triatlonversenyekre fókuszálok. Ezért, amikor kiderült, hogy itthon is szerveznek az eredeti IRONMAN márka által fémjelzett 70.3-as versenyt, a nyálelválasztásom azon nyomban elindult és idén már ott melegítettem a Kopaszi-gátnál.
Engem nem nehéz repiajándékokkal lekenyerezni, de szerintem a legtöbb triatlonista szívesen veszi az IRONMAN dedikált chiptartót, úszósapkát és hátizsákot, ami alapból jár a nevezés mellé (a célbaérés után járó finisher pólóról már nem is beszélve) és persze jól esett az indulók nevéből kirakott óriási IRONMAN logón megtalálni a sajátomat (a shopban akár pólót is vehettem volna ezzel az összeállítással).
A szervezőket alaposan megszívatta az előző napok égszakadás-földindulása, aminek a nyomait még péntek-szombaton is lehetett tapasztalni némi latyak és sár formájában. A verseny előtti napon - bár senkit nem ellenőriztek - kötelező fejtágítást tartottak a részletekről (depózás, szabályok, büntetések, stb.), amit tényleg érdemes végighallgatni, mert ezen a versenyen komolyan veszik az olyan szabályokat pl. minthogy nincs a bringa mellett öltözködés, vagy hogy még a szurkolóid se fussanak melletted 10 méternél többet, mert a már külső segítségnek minősül és bünti jár érte.
A bringákat már előző este be kellett depózni, de mindegyik járgányt külön fóliával takartak le a szervezők és biztosítottak róla, hogy senki illetéktelent nem engednek a bringák közelébe, amik összértékét még csak megbecsülni sem merem - elég hozzá annyi, hogy a közel félmillás Trek Émondámmal (amiért ezúton is köszi a hazai forgalmazónak) közel sem tartoztam a legjobban eleresztettek közé.
Mindenesetre érdekes érzés volt otthagyni verseny előtti éjszakára a bringámat egy vadidegen helyen és nem az ágyam mellett, kezemet a vázra helyezve őrizni.
Kép forrása: Házi Bernadett - Mozgásvilág.hu
A saját teljesítményemmel most nem is akarok untatni senkit, azt amúgy csak amolyan átlagosra értékelem, mert a júniusi Balatonman óta nagyon leeresztettem.
Az úszópálya egy körös volt, három kanyarral. A víz hőmérséklete és hullámzása is tejesen rendben volt, tökéletes úszókörülmény még neoprén nélkül is. Múltbéli hibáimból és Kropkó Péter tanácsaiból okulva faszán bemelegítettem, így holtpont nélkül, azonnal üzemi hőmérsékleten működtem. Balatoni partviszonyok után szokatlanul sokára tudtam csak kiszállásnál letenni a lábam, pedig már úgy éreztem, hogy a parti nézők között csapkodok.
A kerékpáros pálya versenyzői és turisztikai szempontból is pöpec. Többnyire a budai- és pesti alsó rakpartokon tekertünk, ahol mondjuk a szél mindig szemből fújt, akár északra, akár délre tartottunk. Kis emelkedős kitérő a Budai várban van csak, illetve kis változatosságot ad még a Lánchíd és a Roosevelt tér is. Egy kevés rakparti részt még lecsíptem volna mondjuk egy "Andrássy úton keresztül Hősök terét megkerülésért" cserébe, de nyilván annak kellemetlen anyagi és városbénító hatásai lettek volna.
Kép forrása: Házi Bernadett - Mozgásvilág.hu
Fúú, de nehezen indult a futás - ezt mondjuk csak saját magamnak köszönhettem, de a víz-red bull-iso frissítő kombó megtette a maga pozitív hatását és egyre inkább egy jóféle futóbuli közepén találtam magam. Apróság talán, de elképesztő extrát adott, ahogy a frissítőnél csatárláncot alkotó lányok és fiúk (de persze főleg a lányok) "Hajrá Ádám", "Ezaz Ádám" és "Gyerünk Ádám"-okkal buzdítottak, mint ahogy az is jól esett, hogy a célban Kropkó Péter személyesen és szintén névre szólóan gratulált minden célbaérkezőnek, baráti kézfogás mellett.
Kép forrása: Házi Bernadett - Mozgásvilág.hu
Összefoglalva azt mondhatom, hogy nagyon jót versenyezhettem, számottevő utazás- és külön szállásfoglalástól mentesen a saját városomban, a nemzetközi sportolói elittel közös versenypályán, a nemzetközi mércével is kiemelkedő brand, a legendás IRONMAN versenyén.
