- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Gondolkoztál már azon, hogy vajon milyen emberek indulnak el triatlon versenyen? Esetleg Te is kacérkodsz a gondolattal, de azt gondolod, hogy nem vagy elég rátermett hozzá?
Nos, ott lesz az idei verseny mezőnyében két közismert személy is, akik a triatlonsportot illetően ugyanolyan átlagosak, mint legtöbbünk. Az ő történetük már elkezdődött...
A sport egész életemben meghatározó szerepet játszott. Kosaraztam a BVSC-ben, pingpongoztam nyolc évig, aztán jött a fallabda, majg a tenisz. A triatlonnal a múlt évben kerültem közelebbi kapcsolatba az IRONMAN 70.3 Budapest versenyen, ám akkor még csak külső szemlélőként. A versenyen egyik barátom, Nyári László, a Triacto társtulajdonosa is indult. Megtetszett a triatlon hangulata, de egészen addig nem foglalkoztatott komolyan a dolog, amíg egy szép tavaszi napon László fel nem ajánlotta, hogy segít felkészülni az 5i50 Budapestre. Persze csak akkor, hogy tényleg érdekel.
Futni hobbi szinten mindig is szerettem, a félmaraton nemrég megvolt már, viszont az úszás és a biciklizés sosem tartozott a kedvenceim közé... most már kezdem ezeket is megszokni.
Volt pár sikertelen próbálkozásom, ami elvette a kedvemet a mozgástól. Az Úttörő Olimpián például volt kislabda-dobás, aminél majdnem kiszakadt a karom, de ez is csak a harminchetedik helyre volt elég. Aztán fociztam is, volt egy meccsünk... tizenöt-nullra vesztettünk. Inkább a zenéhez fordultam, ott jobban tudtam érvényesülni.
Harminc évesen aztán fordult a világ. Riportot készítettem egy négyszeres világbajnok kung-fu mesterrel, ami annyira inspiráló volt, hogy lementem egy edzésre. Előtte sohasem verekedtem, egyszerűen érdekelt, hogy milyen az, amikor az ember belekerül egy ilyen helyzetbe. Megtetszett, ott is ragadtam tíz évre. Első versenyemen rögtön összesorsoltak egy többszörös magyar bajnokkal - ki is kaptam nyilván -, de nagyon jó küzdelem volt. Éreztem, hogy ebben jó tudnék lenni és nem adtam fel. Sajnáltam, hogy ilyen későn kezdtem csak el, mert valószínűleg jó harcos lehettem volna. Emellett nekem is megvolt a rendszeres futás, hogy megőrizzem az alakomat.
Kilenc éves korom óta egyes típusú cukorbetegségem van, emiatt gyakorlatilag mozgásra vagyok kárhoztatva. Ami miatt belevágtam a triatlonozásba, az leginkább a küldetéstudatom. Csináltam egy D+ Generation nevű alapítványt, amivel a diabéteszes sorstársaimnak szeretnék segítséget nyújtani táplálkozási tanácsokkal és sportprogramokkal, hogy hozzám hasonlóan ők is teljes életet élhessenek. Őket szeretném inspirálni, példát mutatni nekik és azzal leszek előttük hiteles, ha nem csak regélek, hanem megélek is. Negyvenkét éves vagyok, a korom miatt adta magát, hogy nekivágjak egy maratonnak.
Egy barátom javasolta, hogy keressem meg a Triactót, akiknek tetszett a tervem és meg is kérdezték, hogy nem lenne-e kedvem a futás mellett úszni és biciklizni. Gyerekkoromban sokat úszkáltam, lubickoltam, voltam több biciklitúrán is, egyszer ezer kilométert tekertünk az Alföldön, csak ezek kábé huszonöt évvel ezelőtt voltak. De a maratonra való felkészüléshez jónak tűnt ez az olimpiai táv, szóval úgy döntöttem, hogy belevágok.
A srácok edzettségi állapotával három hónap alatt minden további nélkül fel lehet készülni egy olimpiai távú triatlon versenyre. Heti négy közös edzéssel már elérhető lenne az a felkészültségi szint, ami a táv teljesítéséhez kell, csak ezt a sűrű munkabeosztás miatt nehéz megvalósítani.
Az edzéstervek mellett fizikai állapotfelméréssel és a felkészülés ideje alatti folyamatos kontrollal fejlesztjük a technikájukat, illetve étkezési tanácsokat is adunk. A Bikefun Hungary Kft. jóvoltából a srácok kaptak egy-egy Merida Reacto 4000 típusú országúti kerékpárt is a felkészülési időszakra és a versenyre. Gyakoroljuk a depózást is.
HL: Még csak uszodában gyakoroltam, de ismerőseimtől kaptam azt a "jó tanácsot", hogy ne igyak verseny előtt, mert az áramlás miatt úgyis fogok eleget kortyolni.
KÁ: Érdekes, hogy régen mennyire szerettem biciklizni és mennyire megterhelő most ezeken a profi kerékpárokon. Nagyon nem jó ülni rajta, lehet, hogy állva kéne teljesíteni a távot. Külön egyáltalán nem sok a három részszakasz, de együtt... Az autószerelőknél szokták kiírni, hogy "gyorsan, olcsón és jót dolgozunk, ön ebből kettőt választhat" - kicsit ilyennek érzem ezt az olimpiai távot is. Kettő bőven elég lenne ezekből. Akár most is nekivágnék és letudnám, ha csak bármelyik kettő lenne a háromból.
Ugyan ez nem versenyszám, de a felkészülésben kiemelkedő szerepet játszik.
HL: Ugyan a kislányom még nem szólt egy rossz szót sem emiatt, bár még egyáltalán nem tud beszélni. A feleségem megérti, hogyha menni kell, akkor menni kell, próbálom őt is bevonni ebbe.
KÁ: Nehéz ez, mert az időt valahonnan el kell venni. A zenélés vagy a munkám miatt a családomtól kieső időt az alvásigényem lefaragásával eddig tudtam pótolni, de a sport rákényszerít a pihenésre és ezt a családom nem viseli jól. Túlvállaltam magam erre az évre, de itt is igaz az a mondás, hogy mindenből annyit tudsz kivenni, amennyit beleraksz.
KÁ: Alapvetően nem vesszük annyira komolyan ezt a versenyt, mint a profik. Mi erre nem versenysportként tekintünk, csak végig akarjuk cisnálni és a lehetőségekhez képest jól érezni magunkat. Szerintem egy ilyen versenyen
mindenkinek csak a saját korlátait kellene megugrania és nem a többieket legyőznie.