9 nap Erdélyben - IX. rész Hír

<

Utolsó napra ébredtünk, ráadásul egy olyan helyen, ahol kétszer kel fel a nap (először a Székelykő bal lábánál, majd röviddel utána eltűnik mögötte, míg kb 1 órával később felette tűnik ki újra). Csodálatosan ragyogó, és meleg idő ígérkezik. A bőséges reggelit követően Janiék úgy döntenek, hogy nem tartanak velünk a hegytetőre, Pedál miatt is elindulnak haza hamarabb (menthetetlenül emigrálásra ítéltetett), így búcsúzkodunk.

Fél 10körül lehet otthoni idő szerint, amikor a maradék csapat kevésbé fáradt része bandukolni kezd felfele a Székelykőre. A tűző napon hamar patakokban kezd folyni rajtunk az izzadság. Árnyék nem igazán van erre, csak füves kaszáló, abban pedig hűst nem lelünk. Már a köves, sziklás részen tartunk, amikor összefutunk Szabolccsal, a Forrás Borozó tulajdonosával. Persze Ő már lefele tart. Váltunk pár szót, amiből ismét meg tudunk pár új információt a helyről, és vmi összeesküvés-elméletet a gyógyszergyárak és wc-gyártók közt... Nagyon bírom az öreget.

Ki is fújtuk magunk ez alatt, így búcsúzunk, haladnunk kell felfele. A nyereg alatt fél órával érjük el a forrást. Felfrissítjük magunk a hűs vízben, miközben az apró színes folttá zsugorodott falu látványában gyönyörködünk. A vártetőt célozzuk meg, így innen balra tartunk. Még egy utolsó kaptató, majd a laposabb füves tetőn találjuk magunk. A széléig bandukolunk, ahonnan a tarka szőnyegen pihentetjük szemünk, nem lehet betelni vele.

Az utolsó utáni percekig húzzuk a visszautat, így kicsit nagyobb léptekben indulunk el. Ha lenne nagy könyv Torockóról, és abban lenne egy fejezet Székelykőről, akkor tutira szerepelne benne az is, hogy a falu felöli oldalt, a hasadékban csak felfele mássz, lefele vagy a keleti, vagy a szentgyörgyi oldalon gyere le. No, de mivel ilyen könyv nincs, és egyébként is sietünk, mi ugyanott indulunk neki, mint ahol feljöttünk. A fejnagyságú de főleg mozgékony köveken, a meredek oldalban nem egy leányálom ereszkedni, annyi szent.

Akármennyire is halogatjuk, végül nem marad hátra, mint bepakolni az autókba, és beirányozni a határt. Véget ért ez a 9 csodálatos nap…

Mivel is lehetne zárni ezt a hosszú, élményekben gazdag, meseszép túra beszámolót? Summázom a számokat, azaz közel 2050km autókázás, közel 60km gyalog túrázás, 10 romániai megye érintése, 4 szállás… és újra elkezdem nézegetni a képeket egy kellemes lounge zene és egy pohár vörösbor mellett…

A túráról készült összes fotót és sok más túrabeszámolót a www.paraferee.hu oldalon találsz!