9 nap Erdélyben - V. rész Hír

<

Immáron az ötödik nap virrad fel a túrán. Lassan kevesebb előttünk, mint mögöttünk… Mai napon megint autókázunk (mély lélegzet, lassan kifúj… na még egyszer: autókázunk), és egyben átköltözünk Parajdra. Csíkszereda érintésével haladunk, a Hargita déli szélén át. Meseszép erdők, zöld rétek hullámoznak körülöttünk. Felérünk a gerincre és az eddigi párás, felhős időt mintha elvágták volna, egy kattintással napsütést és kellemes meleget kapunk. A társaság hangulata is egyből kellemes.

Székelyudvarhely előtt érintjük Satu-Mare falvát, ami nem egyenlő Satu Mare-val (érzed a különbséget), mely kis falu a legtöbb székelykaput birtokolja, és az itt található kapuk közül számos védett már. Sajnos idő hiányában csak menetközben ámuljuk a változatos faragású, színű és állagú famunkákat.

Az idillből egy Dacia ránt vissza az utakra… Kezdem azt hinni, hogy itt minden autós a jogosítvány megszerzése előtt egy Jedi képzésen is átesik, a kis lebegő lézert köpködő gömbbel, mert folyamatosan úgy előznek ránk, hogy totál beláthatatlan az út előttünk… vagy egyszerűen csak tegnap is jártak erre, és akkor sem jött szembe senki…

Beérünk Segesvárra. Nagy város, nagy forgalommal, de szerencsénkre nem kell kanyarogni, csak az utat követni. Az óváros világítótoronyként magasodik a város fölé. Parkolunk a lehető leghamarabb, mielőtt nagyon a szűk utcákra tévednénk. Jobb itt gyalogszerrel.

Segesvár A város Marosvásárhelytől délre, a Nagy-Küküllő völgyszorulatában fekszik. A Világörökség részét képező segesvári vár falain belül találjuk Erdély legfestőibb középkori várnegyedét. Meredek lejtésű hegyek, erdővel borított domboldalak ölelik a környezetéből szigetként kiemelkedő várat, mely lenyűgöző látványt nyújt. Segesvár a középkorban egyike volt Erdély legfontosabb városainak, mind gazdasági, mind egyházi szempontból.

Az ódon, szűk kis utcák közt felrémlik bennünk egy-egy régi drakula film jelenete, amiket szinte itt is forgathattak volna (sőt, úgy tudom talán forgattak is). Szerencsére az utóbbi időkben, a polgármesternek is köszönhetően, visszaszorulóban van az amúgy teljes mértékben alaptalan Drakula-mizéria. Ráadásul a városnak annyi köze van csak a Tepes-családhoz, hogy Vlad Tepes (akiről később Drakulát mintázták) édesapja pár évig itt húzódott meg, feltehetőleg menekülés közben. Ráadásul a fater normális volt, ellentétben a gyerkőccel, aki ha ma élne a Fűrész c. film főszereplőjének megformázója lehetne. A főként Szászok lakta város gazdagságának jeleit lépten nyomon megpillanthatjuk. 3órát adunk magunknak, hogy amennyit csak tudunk körbe járjunk az óvárosból, majd indulunk is tovább, van még előttünk pár kilométer…

Félúton Segesvár és Parajd között aztán lefordulunk a főútról, előbb viszonylag elfogadhatóan kátyús kis útra, majd az is elfogy alólunk és kavicsos földúton porzunk egy hatalmas víztározó felé. Bözödújfalut, pontosabban annak emlékét keressük. Szinte már-már megkerüljük a vízfelületet, mely körül számos nyaraló nőtt ki a domboldalakon az utóbbi években. Később tudjuk meg, hogy mind román tulajdonú, ide magyar nem nagyon jön, csak emlékezni. Látva a tóban önfeledt fürdőzőket, és tudva a hely történetét borzongás és ellenszenv uralkodik el rajtunk.

Bözödújfalu A falu a Ceauşescu-rezsim által elkövetett erdélyi falurombolás áldozata lett. 1988-ban a falut elárasztották vízzel egy új víztározó építésekor, mely védőgát építésével elkerülhető lett volna.

Az egyik magasabb pontról már látszik az elárasztott falu egyik templomtornya, mely még kiáll a vízből, de évről-évre rosszabb állapotban van. Pár perccel később érünk el a vízből kimenekített házfalából kialakított emlékfalhoz, melyen egymás alatt felsorakoztatva olvassuk a falu egykori lakóinak nevét. Szomorúsággal és értetlenséggel telt a levegő, mely szinte szürkének látszik a lemenő nap fényében.

Kicsit bentebb sétálunk a falu fele. Egy cigány férfi csatlakozik hozzánk, mondván pár lei-ért mesél a falu történetéről, hisz az Ő apja is itt lakott. Bár a fedőtörténet eredetiségével kétségeink támadnak, hagyjuk, vezessen minket.

Jó fél óráig mesél, néha duplán, vagy triplán elmondva ugyanazt, miközben álldogálunk a parton, pár méterre a vízben félig összedőlt templomtól, és a vízben sejlő házak maradványaitól. Pár lei-jel jutalmazzuk az idegenvezetést, majd visszasétálunk az autókhoz, hogy folytassuk utunk.

Parajd A Sóvidék központja, a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányahelye, Szovátától 8 km-re található. A településnek már a rómaiak korában is működtek sóbányái. Napjainkban a bánya egyik felhagyott szintjére napi rendszerességgel több ezren keresik fel gyógyulást keresve, mivel a sóbánya klímája rendkívül kedvező hatású a légúti megbetegedésekben, allergiában, asztmában szenvedők részére. A faluban csak a rendőr román, és sokan nem is tudnak csak magyarul.

Parajd... erre minden a sóról szól. Nem mellékesen az itt lakók szinte 100%-a így-vagy-úgy belőle él.

Szállásunk apró probléma támad, mivel 1 fővel kevesebbre van ágyunk… el sem hittem volna, ha egy ekkora túrát ilyen jellegű probléma nélkül megúszunk. A gond gyorsan megoldódik egy pótággyal, úgy hogy irány az étterem. A vacsoránál aztán társaságunk akad, egy pöttöm koszos fehér kiskutya személyében. Pár jó falat után Lindáék lábához kucorodva elalszik… szinte látni jövőjét. Az éjjelt már a faházak tövében tölti.

Hatodik nap>> 

www.paraferee.hu