Bakancslista bakancsosoknak Hír

Az újévi fogadalmakat vagy megtartjuk vagy nem, a tapasztalat szerint igen magas a nemek aránya a társadalomban. Akkor mégis mit tegyünk? Ne fogadjunk meg semmit? 

Tűzzünk ki célokat, és azokat feltétlenül írjuk is le, vagy éppen be, a naptárba!

A végébe is, és a hónapok közé is, hogy megjelöljük az idejét, mikor fogjuk elérni őket. (Szándékosan nem írtunk határidőt, az olyan rosszul hangzik, és inkább kapni szoktuk őket a munkahelyünkön.)

Ha célok, akkor bakancslista, egy bakancslista pedig semmi máshoz nem passzol jobban, mint a túrázáshoz. A saját bakancslistánkon persze nyilván megjelölhetünk konkrét helyeket is, ahová el akarunk jutni, de készíthetünk másfélét is. Ilyen a miénk is, hogy ötleket adjon, inspiráljon. Tessék választani vagy jobbat kitalálni!

Végigjárok egy többnapos túraútvonalat

Közösségi élménynek is első osztályú, a választék pedig osztályon felüli, már Európában is, elérhető helyeken. Miközben a mi kéktúránk közülük a leginkább elérhető földrajzilag, a maga 1100 kilométeréhez kell idő bőven, alighanem több évnyi szabadság. Az ausztriai Lechweg 125 kilométere ebből a szempontból jobban hangzik, a Dolomitok Alta Via 1-e 150 kilométere szintén kitűzhető cél 2019-re. A korzikai GR20 az előzőeknél is káprázatosabb (180 km), a skócia West Highland Waynél (155 km) pedig egyelőre nem mennénk messzebb.

Feljutok az összes magyarországi hegység tetejére

Micsoda szerencse, hogy nincsenek már magashegységeink... Ezzel szemben szebbnél szebb hegyek kínálják magukat amolyan barátságos hódításra, a kilátás pedig a legtöbb helyről tökéletes. A Kékes, a Csóványos vagy éppen a Pilis-tető télen a Magas-Tátra látványával kecsegtet, az Írott-kő a Schneebergével, nyáron is. A Kőris-hegy inkább sétaélmény egy szerelmes vasárnap délutánra, míg a Nagy Milic és az Istállós-kő akár a tiszta sport kategóriája is lehet, hiszen a végén a kilátás elmarad. Helyette olyan kilátásokkal kárpótolhatjuk magunkat, mint a János-hegyé, vagy a Nagy-Gerecséé. Akár néhány hétvége is simán elég lehet ahhoz, hogy az összes magyarországi hegység tetejére feljussunk, természetesen gyalog.

Megdöntöm a magassági rekordomat, vagy...

Vagy feljutok 1000, 2000, 3000, 4000, 5000 méter fölé, ha még nem voltam.

Ha nemrég kezdtem a túrát, és csak repülővel jártam eddig 1000 méter fölött, akkor irány a Mátra. Ott ráadásul 2018-ban felújították a Kékes-tető kilátóját, szóval az 1014-re is még rápakolhatunk néhányat.

Ha 2000 méter, akkor mindenek előtt Alacsony-Tátra. Akár egynapos útba is könnyen belefér, az autót a Chopok (2024 m) déli parkolójában hagyjuk, és bár nagyon csábít a felvonó, mellette felgyalogolunk. Ha még többet akarunk látni, a gerinctúra talán legszebb szakaszán átmehetünk a hegység legmagasabb csúcsára, a Gyömbérre (2043 m), és egy körtúra keretében (a Chopok alatti vendéglátóipari egységben a kihagyhatatlan kofolával megbolondítva) visszaereszkedünk a parkolóba.

Ha 3000 méter, akkor már Alpok. De még jó a szomszéd, az Osztrák-Alpok, egy pici jóindulattal a tiszteletbeli háromezres, a 2995 méteres Dachstein is. Az üdülőparadicsomnak számító Schladminggal szemben magasodó kultikus hegy önmagában is bakancslistás lehet.

Ha 4000 méter, akkor még mindig Alpok, de már az Olaszország, Franciaország Svájc-trióra korlátozódnak a lehetőségek Európában. E három országban hihetetlen mennyiségű, összesen 82 négyezres hegy csábítja magához a hegymászókat, szóval itt már kezdünk kilépni a túrázás keretei közül. De míg a csúcsok egy része a hegymászóktól is komoly tudást követel, más részük alapos előkészülettel és felkészült vezetővel átlagember számára is elérhető.

Ha 5000 méter, akkor már nem Európa. Nem sorolnánk fel az összes legalább ötezres hegységet, csupán egy opcióra hívnánk fel a figyelmet, amihez hegymászó tudás nem kell. Aki járt a Himalájában a nyolcezres Annapurna körüli gyalogtúrán, arról számol be, hogy átlagemberként is teljesíthető. Persze a kitartás mellett ismernünk kell a korlátainkat és akkor haza fogunk innen jönni.
Itt, 5000 méter körül be is fejeznénk a magassági rekordok döntögetéséről szóló eszmefuttatást, a többit meghagyjuk a hegymászóknak.

Végigjárok egy gerinctúrát

A túrázás, a sportolás és a panorámaút lehető legjobb összekapcsolása. Ha itthon, akkor javasolhatunk egy Mátra–Bükk-túrát, ebben a sorrendben, Pásztótól Lillafüredig. Azért ajánljuk ezt a sorrendet, mert a nagyon szerethető Mátra után is különleges élmény a sokkal vadregényesebb Bükk, amelyben időnként átjárja az érzés az embert, hogy a Kárpátokban jár, és megérinti a magashegység hangulata. 

Ha itthon is, meg nem is, akkor Zemplén is, meg nem is. Valójában ugyanis az Eperjes-Tokaji hegységben járunk, amiről a sokan el sem tudják képzelni, hogy tényleg Eperjestől Tokajig húzódik. Eljutni egyik városból a másik a hegyeken át: e sorok írójának bakancslistáján ez előkelő helyen szerepel. És alighanem az ellenkező irányt választjuk majd.

Meg is érkeztünk a Felvidékre, a legszebb gerinctúrák földjére. Közöttük is a klasszikus az Alacsony-Tátráé, amely a fenséges fenyőerdői fölött könnyen járható gerincével hív, hogy aztán a Király-hegyen (már ha kelet felé haladunk), alászálljunk a Káposztafalvi-karszt felé, a Magas-Tátrában gyönyörködve.

Részt veszek végre egy szurdoktúrán

Folytassuk akkor ott, ahol az előbb abbahagytuk. Ha már itt van a közelünkben, néhány órára az északi határunktól ez a Káposztafalvi-karsztnak (vagy ha ízlésünk úgy kívánja, Szlovák Paradicsomnak) nevezett csoda, hát egyszer az életben járjuk be a szurdokait. A híres Hernád-áttörés ehhez csak a bemelegítés. Azért persze az is felejthetetlen.

A belemelegítéshez a bemelegítés lehet mondjuk az időnként agyonzsúfolt Rám-szakadék, vagyis a legkalandosabb hazai szurdok. Ha ahhoz is be akarunk melegíteni, akkor ott vannak a Pilis egyéb járatai (a pilisszentkereszti Dera-patak völgye és a Holdvilág-árok), vagy majdnem az egész Bakony, ami szinte nem is áll másból. Ez persze már nem annyira a kaland, inkább a relaxáló séta kategóriája, élén a Cuha-patak völgyével, vagy a Gaja-patak szurdokával.

Ha a Kárpátok mellett/helyett az Alpokban keresünk szurdoktúrát, a legkézenfekvőbb a közeli Medveszurdok, ami Magyarországról szintén megoldható egy napon belül.

Bakancs nélkül a bakancslistán

Ez lehet mezítláb is, ha valakinek ilyen vágyai vannak, de most nem erre gondoltunk elsősorban. Hanem arra, hogy megannyi, nem is feltétlenül könnyű túraútvonal más eszközökkel is bejárható, ilyen a mountain bike és a síléc. Megint átváltunk szubjektívbe, mert annál szebbet még nem láttunk, mint amilyen a Magas-Tátra télen, és annál előrébb semmi sincs e sorok írójának bakancslistáján, mint egy sítúra a Magas-Tátrában. Az pedig egészen földhöz vágó élmény, hogy amikor téli időszakban, mondjuk valahol a Kis-Tarpataki-völgyben, útban a kétezer méter fölött található legendás Téry menedékház felé egyszercsak elszáguldoznak mellettünk túraléceken, hegynek fölfelé. Na ilyenkor elcserélnénk a túrabakancsunkat a síre.

Végigjárok egy zarándoktúrát

Ez az, ami kezdi elveszíteni eredeti értelmét, de akár vissza is nyerheti még. A spanyolországi El Camino egyenesen a divat kategóriája lett, néhányan azzal büszkélkednek, hányszor végigjárták, csak azt nem tudják, miért.

Ez persze már egy másik történet. Az igazi zarándoklat, a maga testi-lelki valóságában, ad olyan megtapasztalást, amellyel gazdagabbá válunk. Arról nem is beszélve, hogy felhívhatjuk mások figyelmét valamire, ami nekünk fontos és szent, az út küzdelmét pedig felajánlhatjuk valakiért, valamiért. Ahogyan anno Bencsik János, Tatabánya polgármestere gyalogolt el Csíksomlyóra, hagyományt teremtve.

Az út mindenkit vár, csak el kell indulni. És haza is kell érkezni.