- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A hatalmas hegyek falai között meghúzódó természetes, majd 8 kilométer hosszú tó varázslatos kisugárzással rendelkezik. A partján álló fa hajóházak, a település festett és fafaragásokkal díszített házacskái mesébe illőek. Vize olyannyira tiszta, hogy ivóvíznek minősítették! De nem csak látványa ismert messze földön, hanem visszhangja is… Szerencsére 5-6 órás autókázásra fekszik tőlünk (Budapestről kb 600 km), így egész gyorsan elérhető.
A kora reggeli órában csak a lépteink hangja tölti be, a még üres utcát, ahogy a parkolóból a kikötő felé lépdelünk. Pár üzletből már kezdik kipakolni a portékákat, de a legtöbb sötétben várja a kezdést. Turistáknak semmi nyoma. A környező hegyeket komótosan fonja körbe egy vaskos, szürke felhő – erősen reménykedünk benne, hogy az előrejelzések ellenére nem lesz belőle nagy zuhé, és megússzuk égi áldás nélkül.
Kép forrása: Paraferee - Mozgásvilág.hu
A kikötőben a nap első hajója ringatózik álmosan. Utasai túlnyomó részt azokból áll, akik dolgozni indulnak vele a másik két kikötőbe. Megvásároljuk a jegyeket, és csatlakozunk hozzájuk. Miközben várjuk, hogy útnak induljon velünk a hajó, vezetőnk a térképen mutatja a napi programunk.
Mikor felnézünk, már távolodik a part. Csak finom ringás jelzi, hogy elindultunk, ugyanis közel 100 éve csak elektromos meghajtású hajók közlekedhetnek itt. Így 4 tonnányi akkumulátoron ülünk, és szinte hangtalanul siklunk a hatalmas, hosszúkás smaragd felületen. Körbe hatalmas és meredek sziklafalak, melyeken fenyvesek próbálnak minél nagyobb területen megkapaszkodni. Jobbunkon, épp csak egy pillanatra megmutatja magát a felhők közül a Watzmann, mely a harmadik legmagasabb németországi csúcs a maga 2713 méteres magasságával. Lélegzetelállító látványa van, de mi mégis az előtte magasba tornyosuló tömböt fürkésszük, melyre hamarosan fel fogunk mászni.
Közben a hajónk rövid szünetre megáll egy nagyobb sziklafal mellett, az Echowandnál. Ez a híres visszhangfal, ahol fantasztikus hangjátékban lehet részünk: a kapitány rövid trombita szólamokat enged útjára a fal felé… majd három-négyszer halljuk vissza, már-már kristálytisztán.
A közel 20 perces hajókázásunk a St. Bartholoma kápolnánál levő kikötőnél ér végett. Az aznap ott dolgozó jegyárussal és boltosokkal szállunk partra, majd a hajó megy tovább. Mi felszerelés igazítás után rögtön neki is indulunk túránknak, mivel a legfrissebb előrejelzések délutánra jósolták a nagy esőt.
Nagyjából negyed óra után hagyjuk el a tavat és ezzel hosszú időre búcsút intünk a lapos, sík résznek. Az erdőben nyálkás, csúszós köveken lépdelve, a meredek ösvényen gyorsan sok szintet mászunk felfele. A közel 100%-os páratartalomban és a felhők miatt nyomott melegben izzadunk, mint a ló. Több mint egy órája mászhatunk, amikor egyre többször nyílik kilátás vissza, a tóra. De előre tekintve, előre és erősen felfele, még mindig egy nagyon magas sziklafal állja utunk. El sem tudom képzelni, hogy jutunk a túloldalára.
Kép forrása: Paraferee - Mozgásvilág.hu
Aztán az ösvény sűrű kanyarokkal feljut a csupasz szikla aljába, ahol „A” illetve „B” szintű klettersteig vár ránk – beülő és egyéb biztosítás nélkül is teljesíthető vasalt útszakaszok. Jobbunkon a mélyben, az időközben kisütő nap fényében smaragdzölden ragyogó tó, rajta szinte egymást érink a hajók, balunkon pedig több tíz méteres sziklafal. Igen izgalmas és csodálatos ez a szakasz.
Végül laposodni kezd az ösvény, és a fák is visszaveszik a terület feletti uralmat, mi pedig egy nyeregben találjuk magunk, ahol tábla jelzi, hogy balra turistaház, jobbra pedig 5 perces sétára panoráma vár minket. Természetesen az utóbbit választjuk, és kisétálunk a kilátóhelyhez egy fotóért.
Kép forrása: Paraferee - Mozgásvilág.hu
A turistaházat innen negyedórányira érjük el, épp időben, mert az újra fölénk gyűlt felhőkből esni kezd az eső. A fedett teraszról persze nem olyan rossz látvány ez, csak azt sajnáljuk, hogy nem láthatjuk az impozáns Watzmann tömböt, mely szinte a ház szélétől magasodik az ég felé.
Kiadós ebédet követően már csak egy feladat vár ránk: kavicsos, széles ösvényen le kell ereszkednünk a parkolóba, ahonnan reggel a hajóhoz indultunk. Az unalmas bandukolást a meredekség teszi picit kevésbé egyhangúvá – 6 kilométer alatt 800 méter szintet „esünk” lefele. A parkolóban aztán hatalmas tömeg fogad minket, no persze nem konkrétan minket, de több ezernyi turista tölti meg a kikötőt... Szerencsére láthattuk a "szebbik" arcát is a helynek reggel...
Kép forrása: Berghotel Rehlegg
Túránk előtt a Berghotel Rehlegg vendégszeretetét élveztük. A Ramsau im Berchtesgaden település fölé emelkedő hegyen, több tradicionális épületből álló szállás különböző szobákat és számos wellness és SPA szolgáltatást kínál (mindemellett kisebb túrabolt és természetgyógyászati üzlet is van az épületben).
A számunkra biztosított egyszerűbb szobától is elállt a lélegzetünk, mely igen magas színvonalú. Számomra kifejezetten tetszik, amikor minden átgondolt, rendezett, sugárzik a vendégszeretettől, és esetleg van egy vezérmotívum, ami mindehol megtalálható, mint például a Berghotel Rehleggben az őz és agancsa - előbbi minden ajtón, kulcson, még az isten-hozott-mazsolákat tartalmazó zacskón is ott volt, míg az agancs megjelent a kilincsekben, foggantyúkon.
A csodálatos környék – melyen rengeteg program lehetőség található, a friss hegyi levegő és a családias kiszolgálás tökéletes hellyé varázsolja a Berghotel Rehlegget.
Szállás infó: www.rehlegg.de
