- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Mi a hiba? Sajnos a megnövekedett forgalomban erőteljesen megnövekedett azok száma, akik nem ismerik saját képességeik határát, nem készülnek fel a természet változékonyságára, és sokszor felelőtlenek. Pedig a baj könnyen elkerülhető. Készítettünk egy 20 pontos ellenőrzőlistát, amin indulás előtt végigfutva segíthetnek, hogy az eltervezett túra élmény legyen, ne pedig rémálom!
Minél kevésbé vagyunk tapasztalt túrázók, annál fontosabb az ad hoc jellegű útnak indulások mellőzése. Ma már rengeteg weboldalról illetve útvonaltervező applikációból tájékozódhatunk különböző túraútvonalakról – megtaláljuk azok távolságát és szintkülönbségét, a látnivalókat és megközelíthetőségüket, a vízfelvételi opciókat és egyéb hasznos információkat. Nem kell túravezetőként mindent tudnunk a helyről, de az alapinformációkkal ne legyünk rest.
Ne arra menj, ahonnan a különböző social felületeken tömegében teszik fel a fotókat és videókat! Ha kevésbé látogatott helyekre megyünk, csökkentjük az erdők emberi jelenlétből eredő terhelését, ezáltal hozzájárulunk a fenntartható túrázáshoz.
Amikor megtervezzük az útvonalat, mérjük fel a magunk és a velünk tartó társaság erőnlétét! Persze nem kell egy Cooper-tesztet csináltatni mindenkivel, de mindenki tudja magáról, hogy mekkora távokat szokott/tud gyalogolni. Mindig a leggyengébbhez igazodj, és hegyes terepen mindig rövidebb távra indulj, mint amit síkon, szilárdburkolatú környezetben meg tudnál tenni - terepen a meredek, köves, gyökeres, sáros részek mind rengeteg erőt emésztenek fel. Jó, ha tudod, egy átlagos kondíciójú társaságnál 3-4 kilométer per óra átlagsebességgel lehet számolni!
Az útvonal hosszának tervezésénél figyeljünk az évszakra jellemző nappali órák számára is! Télen akár már délután 3 óra magasságában is szürkülhet az erdőben, és onnantól egyre nehezebben látjuk meg a terepegyenetlenségeket, a jelzéseket, és tempónk drasztikusan lelassul. Lehet, hogy így kalandnak tűnik, de egy fagyosabb napon nagyobb bajokat is okozhat ez a figyelmetlenségünk.
Soha, sehova ne induljunk el anélkül, hogy legalább egy kevés ivóvíz ne lenne nálunk! Nyáron számoljunk legalább 3-4 kilométerenként fél liter vízzel, de a téli szezonban sem kellene drasztikusan kevesebb folyadékot fogyasztanunk – ilyenkor persze lehet ez akár meleg tea is. A térképek, túraleírások feltüntetik az ivóvíz felvételi lehetőségeket, számoljunk ezekkel, így nem feltétlen kell magunkkal cipelni az indulástól kezdve a teljes túránkra tervezett fejadagunkat! Ami pedig az ennivalót érinti, nincs rosszabb, mint a túra vége előtt pár (még rosszabb esetben több) kilométerrel eléhezni. Ilyenkor óriási mértékben tud teljesítményünk visszaesni, dekoncentráltakká válunk, és ha megtörténik, borzasztó nehéz visszaállítani szervezetünk normális szintjét!
Tapasztalatlan kirándulókat könnyű felismerni öltözék alapján is: városi környezetbe való anyagú- illetve jellegű ruhákat viselnek.
Ami a ruházat milyenségét illeti: nagyon szép és divatos a hófehér és bézs öltözék, de ha ilyenben indulsz el a természetbe, számíts rá, hogy látványosan sáros, fűfoltos, piszkos, és akár izzadtságfoltos (is) lesz! Vagy például, szilárdburkolatú környezetben nagyon menő a sneakers, ám a sima talpazatával, a lábfejet egyáltalán nem tartó felsőrészével a terepen inkább vicces, a viselője számára pedig kényelmetlen és akár veszélyes is lehet. Ugyancsak kellemetlen helyzeteket szülnek az amúgy nagyon jó tapintású, illetve strapabíró pamut, valamint a farmer anyagokból készült ruhák, de amikor ezek vizesek lesznek – akár csak attól, hogy túra közben erősen beleizzadtunk – egy nyári napon is kell legalább egy teljes nap, mire megszáradnak ezek a matériák. Arról nem is beszélve, hogy szabásuk és jellemzőik miatt ezek a ruhadarabok mozgásszabadságunkat korlátozhatják, melyre akár szükségünk lehet az ösvényeken. A technikai anyagokból és a természetjárásra készült túraruházatok viszont a terepre alkalmasak, könnyűek és teljes mozgásszabadságot biztosítanak, miközben strapabíró viseletek. Arról nem beszélve, hogy az ilyen ruházat nagyon gyorsan, már a saját testhőnktől is szárad!
A másik ismérve a tapasztalatlan kirándulóknak, a túl- vagy alulöltözöttség. Természetes, ha kezdőként nem tudjuk felmérni indulás előtt, mennyi ruhára lesz szükségünk, viszont ha egy alapszabályt betartunk, jó eséllyel nem lesz gondunk. Öltözzünk rétegesen, így ha szükséges, akkor egy réteg eltávolításával vagy felvételével alkalmazkodni tudunk a megváltozott körülményekhez. Ám a rétegekből sem kell sok, jó túraruházatokból 2-3 réteggel bármilyen időjárásban el tudunk lenni!
Még úgy is, hogy jelzett turistaútvonalakon indulunk útnak, egy alap tájékozódási tudás szükséges. Ez a hazai jelzések állapota és rendszere mellett minimális tudást jelent: ismerjük fel a jelzéseket, tudjuk merről jöttünk és hova tartunk, de az sem árt, ha képesek vagyunk a jelzett ösvényt megtalálni a térképen. Ma már rengeteg hasznos, könnyen használható tájékozódást segítő, ingyenes applikációt letölthetünk a mobilunkra, melyek használata sokat segíthet – de mindezt indulás előtt, térerős helyen tegyük meg, mert arra hagyatkozni, hogy a hegyen letöltjük, ha baj van, nem szabad!
Rád sötétedett? Lemerült a kütyüd? Átfagytál? Megsérültél? Csak pár olyan helyzet, amire nem túl nehéz „felkészülni”. Főleg a korai sötétedéses időszakokban ajánlott egy feltöltött lámpát tenni indulás előtt a hátizsákunkba, mert ugyan a mobiloddal is tudsz világítani, de jó eséllyel annyit nyomkodod menet közben, hogy nem lesz elég az akksi. A lemerült telefonnal pedig nehéz tájékozódni is, vagy segítséget hívni, így érdemes beszerezni túráinkhoz egy kisebb powerbanket. Amikor pedig a hideg a gond, a pénztárca méretűre összehajtogatható hőfólia életmentő tud lenni.
Amit ki tudtál magaddal vinni a természetbe, azt hozd is vissza! Ha kiürült, kifogyott, kicsomagoltad, a hulladékot gyűjtsd össze, és táskádban vidd haza, de legalább az első kukáig. Ha nem találsz az ösvény mentén sehol ilyen céleszközt, akkor se csüggedj, csak vidd magaddal tovább. A természetbe nem fog járni senki, hogy utánad takarítson vagy ürítse a kukákat.
Sokszor találkozni köveket a mélybe dobáló gyermekekkel – sőt, egyre többször felnőttekkel is. Annak ellenére, hogy talán valamilyen látásmóddal szórakoztató a hegyről lefele pattogó kődarab látványa, egy ilyen elhajított kő, akár egy kisebb is, a drasztikusan megnövekedő mozgási energiája által akár egy élőlény, így egy ember életét is kiolthatják! Már pedig az eldobott kő útját nem tudjuk befolyásolni, és sokszor nem látni, mit rejt az erdő távolabb, lentebb.
Akármennyire is gyönyörűek a vadon nyíló virágok, és akármennyire is úgy tűnhet, sok van belőle, ne tépd le! Egyrészt egyre több növény valamilyen mértékű védettségét élvez – akár komoly pénzbüntetést jelentve a letépése – másrészt mire a túrád végére érsz, jó eséllyel elhervad. Csodáld meg az élőhelyén, esetleg fotózd le és hagyd ott!
Kevesen tudják, de hazánkban a természetvédelem alá tartozó területeken szabályozva van a személyenként szedhető bogyóstermések és gombák mennyisége! Így, ha ilyen szándékaink vannak, érdemes ezeket figyelembe venni – nem kevésbé pedig gombaszedés esetén a fajtákkal is jó, ha tisztában vagyunk! Arról nem is beszélve, ha nem ismered a termést, ne szedd le! Hazánkban több olyan termés és gomba létezik, melyek kisebb-nagyobb mértékben mérgezőek, és könnyen összetéveszthetők az ehetőfajtákkal.
Alapszabály, hogy a már kitaposott ösvényről csak nyomós indokkal térünk le. Sokszor előfordul, hogy egy-egy ösvény olyan növényekkel van szegélyezve, melyek védettséget élveznek, és ha rájuk taposunk, maradandó kárt is okozhatunk. Ráadásul előfordulhat olyan hasadék, gödör, vagy más veszélyforrás rejtőzik az aljnövényzet takarásában, melytől nem véletlen húzódik távolabb a turisták számára kijelölt útvonal.
A legtöbb kirándulni induló szereti a természet hangjait, azt a különleges csendet, ami a túra alatt körbeveszi. Épp ezért, hacsak nem indokolt, nem kell, hogy a völgy túloldala is hallja, épp hol járunk, vagy épp miről beszélgetünk. A kedvenc zeneszámunkra sem kíváncsi senki, így a boomboxot otthon hagyhatjuk. Ráadásul a csendes viselkedésünk akár azzal is jutalmazhat minket, hogy megpillanthatjuk az erdő egyik-másik lakóját.
Biztos nagyon népszerű lennél utána, de egy szelfi kedvéért (se) ne mássz fel a sziklatoronyra, ne állj rá a kilátó korlátjára, ne lépj ki a sziklaperem szélére! Ezek mindegyike magában rejti az életveszélyes sérülések lehetőségét.
Mind az erdő, mind az ösvény mindenkié. A frekventáltabb útvonalakon sokkal többen járunk a megváltozott helyzetben. Engedjünk hát önként utat a szemből és a hátunk mögül nálunk gyorsabban érkezők számára. Ha ereszkedés közben felfelé is jönnek, és az adott szakaszon egymás mellett nem férünk el, a felfelé haladónak adjunk elsőbbséget! Amikor megállunk pihenni, ne foglaljuk el a teljes utat! Mindazonáltal köszönni és megköszönni az intelligencia egyik jele.
Szomorú tény, de egyre több az olyan szülő is, akik ilyen-olyan okok miatt fegyelmezés nélkül „szabadon engedik” gyermeküket az erdőben, mit sem foglalkozva azok viselkedésével. Tisztelt Szülők! Rájuk is ugyanúgy vonatkoznak a szabályok, de gyermekekről lévén szó, a tiétek a felelősség (és nem is kicsi)! Tanítsátok meg őket arra, mi az illendő és miért kell tisztelettel viselkedni a természettel valamint a többi túrázóval szemben.
Főleg a rövidebb nappalokkal járó évszakokban ajánlott figyelni az idő múlását, és ha kell, változtatni az előzetesen eltervezetteken – persze, ha jól terveztük meg a túránkat (1-2-3. pontok), akkor csak valami váratlan esetén lesz ilyen problémánk. Legyünk tisztában a túránk során produkált átlagsebességünkkel, illetve a hátralevő távolsággal, hogy közelítőleg tudjuk, kell-e változtatni.
Még egy ragyogó napsütéssel rajtoló nyári napon is előfordulhat, hogy a jóslások ellenére is napközben váratlanul leszakad az ég. A többi évszakról nem is beszélve, amikor nagyon szeszélyes tud lenni az időjárás. Vagy a hűvösebb időszakokban a feltámadó viharos szél okozhat kellemetlen pillanatokat, ahogy csontig hatol. És mivel sem átfagyottan, sem bőrigázva nem komfortos túrázni, ezért egy eső- és szélkabát mindig legyen nálunk! Ráadásul nem is foglal túl nagy helyet a táskában.
Bár az erdőben, ösvények mentén sokszor találkozhatunk a „tüzet rakni csak a tűzrakó helyen szabad!” táblával, ezen szabály kritériuma, hogy ne legyen az adott területen épp tűzgyújtási tilalom érvényben! Sajnos az utóbbi évek aszályos, forró és hosszú nyári szezonjának köszönhetően a tilalom legtöbbször tavasztól őszig érvényben van, így inkább közelítsük meg a helyzetet úgy: egyáltalán ne gyújtsunk tüzet, még a kijelölt helyeken sem! A tűzgyújtási korlátozásokról itt érdeklődj...
