- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A természetben túrázni nagyszerű kaland és élmény, amit egy kint alvás tud leginkább megkoronázni. Erre több lehetőségünk is adódik: sátrazhatunk, vagy még "minimálabban" bivakolhatunk, kereshetünk házat a vadon közelében, vagy a természet lágy ölén... Vaaagy választhatjuk a végletek között valahol félúton található éjszakázás-fajtákat, melyek során az autóban, vagy lakókocsiban/lakóautóban alszunk.
Gyermekkoromban rengeteget utaztam szüleimmel, általában kempingekben vagy épp valahol útközben, vadkempingezve sátraztunk. Az akkor megélt élmények mély nyomot hagytak bennem, és mindig örömmel gondolok vissza ezekre. Sőt, egy időben magam is sok sátrazós túrára indultam, de ahogy öregedtem úgy maradtak el ezek a kalandok, és fordult a figyelmem a több komfortot nyújtó, de a természethez közeli opciók felé.
Megfordult a fejemben a lakókocsizás, vagy lakóautózás, hiszen a sátrazásnál jóval több kényelmet és luxust kínál. És az apartman-bérlésnél sokkal mobilisabb utazással lehet tervezni, számomra mégis sok érv szólt ellene. Egyrészt használaton kívül is extra költséggel jár a fenntartás - hiszen az adót és a biztosítást is fizetni kell, valamint időszakonként műszaki vizsgáztatni is kell, még akkor is, ha nem használtuk. Ezen felül sok esetben a megfelelő tárolás is költséggel jár egy fedett parkolóban, ráadásul az utazás jellegét is megváltoztatják - lassabb haladásra képes, nagyobb fogyasztást produkál, nehézkesebb a parkolás és a manőverezés, valamint plusz költségek merülnek fel a fizetős útszakaszokon.
A kocsiban alváshoz először is kell egy olyan méretű autó, amiben így-vagy-úgy elfér az ember. Ha a beltér dimenzióival nincs gondunk, akkor autózhatunk a megszokott tempónkkal, vagy épp parkolhatunk akkora helyen, mint korábban is. Nem jár extra költségekkel, és annyira közel alszunk a természethez, amennyire autóval megközelíthető. Ám néhány próbálkozás után rá kellett jöjjek, hogy a minden este, alvás előtti csomag össze- és átpakolás, valamint a hőmérséklettől és időjárástól függően kisebb-nagyobb mértékű bepárásodás számomra mégsem teszi annyira nyerő alternatívává.
A most tesztre érkezett termék viszont egy újfajta megközelítést kínál, mely első ránézésre a sátrazós élmények és a kocsiban alvás előnyös tulajdonságainak kombinációját kínálja. Az autó tetejére szerelhető sátrak használaton kívül egy nagyobb (és nehezebb) dobozként funkcionálnak, amit a garázs, fészer vagy egyéb fedett helyiség egyik sarkában tárolhatunk két utazás között, és nem érinti ezen kiegészítőket bárminemű járműadó illetve biztosítás sem. Míg felszerelésük után az utazás jellege, vagy épp a parkolás olyan, mint amikor csak simán autózunk. És még a cuccainkat sem kell minden este pakolgatni, csak azért, hogy elférjünk mellettük. Emiatt igazán izgatottan vártam a tesztet, mely során egy ilyen jellegű Thule Tepui Kukeman 3 sátrat próbálhattam ki.
Akik külföldi outdoor webshopok és magazinok tartalmát, esetleg kiállításokat is szokták nézegetni, azoknak ismerős lehet a kaliforniai Tepui márkanév. Ők az egyike azon cégeknek, akik személyautók és pickupok tetejére szerelhető sátrakat kínáltak. Akkor, hogy kerül a Thule márkanév elébe?
A helyzet az, hogy a Thulenél jó érzékkel vásárolnak fel, a Skandináv életvitelhez és stílushoz, no meg minőségi elvárásokhoz közel álló cégeket. Így volt ez anno a kerékpárszállítóval, majd a kerékpáros gyermeküléssel, most pedig a kocsira szerelhető sátorral is.
Ez a folyamat az eddigieknél egyáltalán nem volt rossz hatással a termékekre, sőt. A Skandinávok kiválóan adták a korábbiakhoz a saját tudásukat, melyek eredménye egy letisztult, átgondolt, és kiváló minőségű termék lett.
Hazánkban a vadkempingezés törvényben meghatározott keretek között engedélyezett. Így egy éjszakára bárhol, ahol erre külön jelzés nincs kihelyezve, lehetőségünk van sátrazni, ha a terület az állam tulajdonában van. Magánterület esetében kötelesek vagyunk a terület tulajdonosától engedélyt kérni!
Átlépve a határt különböző szabályzásokkal találkozhatunk. Vannak országok, ahol a hazaihoz hasonló a helyzet, de egyre több, főleg a nyugati országokban találkozni tiltásokkal, és csak az arra kijelölt helyeken vadkempingezhetünk! Érdemes ilyen jellegű túra előtt ezen a téren előre informálódni, és problémamentes alvóhelyekből felkészülni (ilyen célra alkalmas például a park4night app).
Ezen felül, bízom benne, hogy le sem kellene írnom, de azért tegyünk említést az íratlan szabályokról is:
- az éjszakai szállásunk helyét úgy hagyjuk ott, ahogy érkezésünkkor találtuk, a szemetet vigyük magunkkal!
- csak mert jobb lenne a kilátás, ne rendezzünk terepet (ne törjünk le ágakat, ne tapossunk ki cserjéket, rakjunk arrébb sziklákat)!
Bár az indulás előtt, a Thule Tepui Kukeman 3 sátor tetőre felszerelésének feladata még kétemberes művelet (leginkább a súlya miatt), ezt követően már akár egy ember is elég ahhoz, hogy üzemkészre installáljuk, vagy épp elcsomagoljuk. Ráadásul pár perc alatt készen is vagyunk - második alkalomra nekem már olyan 6-8 perc is elég volt - és az sem elhanyagolható, hogy nem kell olyan - a klasszikus sátrazásnál előforduló - műveletekkel foglalkoznunk, mint a lehető legsíkabb, kő- és gödörmentes, száraz terep megtalálása, vagy a vászon kifeszítését- és rögzítését szolgáló cövekek leszúrásai.
Az idősebb, a vidéket- vagy világot járó korosztály számára még meg lehet az az emlék, amikor a lengyel- és kelet-német turisták lapos utánfutókat húzva érkeztek a kempingekbe, majd ezen utánfutókból fél óra-óra munkával hatalmas sátor-kastélyt állítottak fel. Nos, a Thule Tepui Kukeman 3 hasonló, de sokkal könnyebben összeállítható rendszerként működik: miután lecipzároztuk és leszedtük a külső, védőponyvát, kibiztosítottuk a két tépőzáras hevedert, melyek a véletlen-kinyílást akadályozzák meg, már csak egy mozdulat kell, hogy a sátor fél aljának átbillentésével 90%-osan „üzemkészen” álljon a sátrunk.
Ezt követően már csak pár apróságot kell csinálnunk, hogy teljesen alvás-készek legyünk: a létrát kellő hosszúságúra állítjuk (ennek csak minimális tartó funkciója van, nem is szabad függőlegesre állítani), majd a sátor négy oldalfalán található előtetőből amennyit szeretnénk (de legalább a létra feletti egyet) kifeszítünk. Ha olyan az időjárás, és éjszakára sem jósolnak esőt, az extra tetővásznat levehetjük, mely után a sátor tetején levő két hatalmas ablakon keresztül fekve is csodálhatjuk a csillagos égboltot.
Természetesen minden (a négy oldalfali-, valamint a két tető-) nyílás egy szúnyoghálós-, illetve egy vízálló fedéllel rendelkezik, amiket két-két cipzárral nyithatunk-zárhatunk, valamint, ha tartósan nyitva szeretnénk hagyni bármelyiket is ezek közül, akkor fedelenként két-két gyűrű és pálca segítségével, feltekert állapotban rögzíthetjük is azokat.
A reggeli elcsomagolás pedig ugyanez a műveletsor, csak visszafelé.
Fontos figyelmet fordítanunk összecsomagoláskor arra, ha nyirkos, vagy nedves a sátrunk. Ha éjszaka esett az eső, vagy a reggeli harmat erősen lecsapódott rá, és nem tudjuk megvárni, míg összecsomagolás előtt megszárad, utazás után mielőbb nyissuk szét és szárítsuk meg, hogy ne dohosodjon be! Persze, aki rutinos sátrazó, annak ezt nem is kellett leírnom…
Ha felállítottuk a sátrat, lefekvéshez először is fel kell mászni a létrán, amitől elsőre picit tartottam - ezt csak erősítette bennem a haveroktól indulás előtt kapott "na, ebbe sem szállsz be részegen", meg "ebből menj éjjel pis@lni sietve" megjegyzések. De már az első éjjel megtapasztalhattam, hogy a létrán nagyon könnyű felmászni, és azzal sincs gond, ha éjnek-éjjelén menni kell, vagy ha a Balaton-felvidéki erős borok kicsit ellazítják az izmaidat lefekvés előtt. Igazából a Tepuiból sokkal könnyebb kimászni, mint a földön fekvő verziókból, ahol kúsznod kell, míg itt csak kilógatod a lábad és ereszkedsz lefele… Ennél a résznél egyedül egy dolog hiányzott picit számomra: az alumínium létrafokok gumírozása, amitől egy nyirkosabb, hűvösebb hajnalon sem ébrednél fel kávé nélkül is az első lépés után, mivel az alumínium lépcsőfok hideg és csúszós érzése elmaradna.
Ha már bemásztunk, akkor nézzük a tér méretét. Ez számomra, a testalkatomból eredően mindig kritikus pont, hiszen ettől is változik a komfortérzetem, ami pedig befolyásolja a megfelelő pihenésemet. A Tepui Kukeman 3-nál ezzel egyáltalán nincs gond, mivel igencsak meggyőző dimenziókkal rendelkezik, amit tovább fokoz a légies élmény, melyet a rengeteg nagy ajtó eredményez – minden oldalfalon és a tetőn is akad ezekből egy-egy.
A Tepui Kukeman 3 olyannyira nagy, hogy a 186 cm-es magasságom ellenére a sátorban kinyújtózva, még úgy sem értem a oldalfalakhoz, ha a kezemet a fejem alá tettem. Bár papíron 3 személyesnek jelölik, ezt a létszámot felnőttekből, túlzott testi közelséget kerülve inkább a kisebb testűekből lehetne elérni. Igazán két felnőtt és egy gyermek használatára kiváló a szélesség.
Ezek mellett a magasságára sem lehet panaszunk, hiszen 132 centiméteres belmagassága nem kevés. Kényelmes felülni bent, de átöltözni már ebben sem könnyű. Arra alkalmasabb lehet a lenyíló és az autó mellé kilógó sátoralj alatti rész, melyre felcipzározhatunk egy külön „szoknyát”, így kapunk egy fülkét, amiben, a kocsink magasságtól függően, kényelmesebben öltözhetünk.
Bent mindkét oldalon találunk két-két hatalmas zsebet, amibe pakolhatjuk a nagyon szükséges dolgainkat. Lévén minden cuccunk közvetlen ott van alattunk a kocsiban, szerintem nincs is többre szükség. Ezt a részt egyébként nagyon díjaztam, mert anno, amikor a kocsiban próbáltunk aludni, akkor lefekvés előtt minden cuccunkat át kellett pakolni hátulról az elülső két ülésre, hogy azok helyén, az ülések háttámláit ledöntve elfeküdhessünk. Itt viszont minden maradhat ott, ahol van.
És ha már bemásztunk a hatalmas beltérbe, és aludnánk... A sátor aljában egy nagysűrűségű és körülbelül 7 centiméter vastag, könnyen tisztítható vászonnal bevont szivacs található, ami nagyon kényelmes és szükségtelenné teszi bárminemű derékalj használatát.
A használatánál fontos kérdés volt még az autó megnövelt fogyasztása is, hiszen eléggé nagy téglatest került fel a kocsi tetejére. Szerencsére elmondható, hogy a Thule Tepui Kukeman 3 összecsukott állapotú 31 centiméteres magassága nem eredményez az átlagosnál drasztikusabban nagyobb fogyasztást. A teszt során volt nagyjából 300 km körüli autópályázás (110-130 km/h tempó), valamint kb. 200 km körül egyéb közúton való haladás (50-90 km/h tempó), és bizony a túra végére az átlagfogyasztás talán, ha 4 tized literrel volt magasabb, mint amennyit általánosságban mérni szoktam. Persze ez az eredmény gépjárműtől-, illetve időjárástól (például erős szél) függően másként is alakulhat.
Sajnos arra nem tudok választ adni, hogy az amerikai cég fejlesztőitől, vagy már a skandinávoktól jöttek-e ezek a praktikus megoldások, de mindenesetre imádtam őket:
A kocsi mellé lenyíló sátorlap alján több fémrigli is lóg, melyekre akaszthatunk lámpát, vagy például vizesballont is. Ilyen rögzítésekre alkalmas gyűrűket találunk a sátor belsejében is. Az installáláskor lehajtott takaróponyvának sem kell feltétlen a kocsink oldalához tapadva lógnia, mivel szétnyitáskor két tépőzáras heveder kerül elő, melyekkel felrögzíthetjük a sátor alá feltekert állapotban. Még mindig a sátoraljánál maradva, ahova az összecsukást követően a takaróponyvát cipzározzuk, kinyitott állapotban egy „szoknyát” is felrögzíthetünk, így létrehozva egy fülkét, ahol rosszabb időjárás során megbújhatunk, vagy egyébként bármikor átöltözhetünk.
További ötletesség az előtetőket kifeszítő fémpálcákon található gumigyűrűk is, melyek megakadályozzák a reggeli párából a pálcára kicsapódó vízcseppek sátorba folyását.
Ezek után nézzük a száraz tényeket: a Thule Tepui Kukeman 3 sátor összecsukott állapotában 122×143×31 cm, üzemkészen 244×143×132 cm befoglaló méretű (hossz × szélesség × magasság). Tömege 54 kilogramm, és összesen 272 kilogrammal terhelhetjük. Felszereléséhez a minimum tetőkeresztrúd teherbírás igény 75 kg, illetve a tetősínek között minimum 85 cm távolságnak kell lennie!
A sátor alapját egy szigetelt üvegszálas lemez szolgáltatja, a fém alkatrészei alumíniumból készültek. A felépítmény 260 grammos poliészterből és pamutból, valamint vízlepergetős bevonatú 600D RipStop anyagokból készült. Természetesen mindezek UV- és penész-ellenállóak.
A sátor alaptartozéka az összecsukott állapotban használható külső, erős és vízálló takaróponyva, valamint a hálófülke aljában egy nagysűrűségű, 7 cm vastag szivacsozás is. Ezek mellé további kiegészítőkből válogathatunk: külsőleg a sátor aljára rögzíthető, vízálló és szellőző bakancstartó zsákot (van szimpla és dupla verzió is), kocsi vízszintezésére szolgáló kerék-alátéteket, a sátor belterében, a sátorvasak egyikére rögzíthető kisasztalt, a háló rész aljába, a szivacs és az üvegszálas lemez közé rakható, a párásodás- és penészedésgátló lapot, vagy az alap matracnál komfortosabb ágybetétet.
A Thule Tepui Kukenam 3 sátor két színben választható: a Haze Grey (kék tető, szürke sátorfalak), vagy a Olive Green (okkersárga tető, olívazöld sátorfalak) változatokban, melyekhez mindkét esetben natúr alumínium-létra és világosszürke takaróvászon tartozik.
És végül az ára. A nálunk teszten járt három személyes változat alapára 599 900 forint… ezt növelheti, ha a kiegészítők közül válogatunk, de azok nélkül is jól használható a sátor. Szóval a félmillió feletti ártól elsőre dobtam egy hátast, amihez hasonlóan reagálhatott most sok olvasó is. Aztán, mivel annyira élénk és jó volt az átélt élmény, elkezdtem számolni. Ha minden évben, egész évre levetítve nagyjából 10-14 éjszakát sátrazok vele, az ezzel megspórolt szállás-, vagy kemping költségek két főre számolva nagyjából 4-5 év alatt fedezik a sátor árát. Így azért már más a leányzó fekvése, igaz?
Én a magam részéről imádtam a Thule Tepui Kukeman sátrat a maga egyszerűsége, praktikussága és komfortja miatt, amik révén újra előjöttek bennem a gyermekkoromban szüleimmel átélt sátrazós túrák emlékei és újra felerősödött bennem a vágy, hogy ezen formában induljak útnak.
Úgy gondolom, hogy a Thule Tepui Kukeman azok számára lehet kiváló választás, akik a természethez közel szeretnék tölteni a túrák éjszakáit, de a kocsiban alvásnál vagy a klasszikus sátrazásnál picit kényelmesebben tennék mindezt, a lakókocsizással vagy lakóautózással járó költségeket, extra teendőket és korlátozásokat kerülnék, és csak olyan helyekre szeretnének eljutni vele, ahova autóval még el lehet.
