Hohentauern, az Alpok üde fuvallata Hír

2017/11/21

Hohentauernben egy picit közelebb érezhetjük magunkat az éghez.

Hirdetés

Hohentauern

Aktív magashegyi túrázóként szerencsére elég gyakran adódik lehetőség, hogy Ausztriába utazzak túrázni. Persze, ha már beülök az autóba, akkor inkább rádobok még 2-3 órát, hogy havas háromezresek világában mászhassak. Egy csodálatos hegyi élményért azonban nem feltétlenül kell ilyen messzire menni.

A Grosser Bösenstein, 2448 m Forrás: Mozgásvilág/Pintér László — A Grosser Bösenstein, 2448 m

Magam is többször szemeztem már a Mura-völgyi autópályán hasítva a számomra meglehetősen viccesen hangzó Rottenmann nevű kijárattal. Itt lehet elérni ugyanis az Alacsony-Tauern hegylánc Rottenmann városkáról elnevezett hegycsoportját (egészen pontosan Rottenmanni- és Wölzi-Tauern). Ennek egyik központja a 414 lakosú Hohentauern település, 1274 méterrel a tenger szintje felett. A hegycsoport legmagasabb csúcsai 2400 méter fölé nyúlnak, így például ősszel, amikor a háromezresek már hólepelbe burkolóznak, itt még könnyedén érhetjük el száraz túraösvényeken a csúcsokat.

Felülmúlt várakozások

Valahogy aztán sosem tettem meg ezt a kitérőt, bármennyire is vonzott térképek és leírás alapján a vidék. Idén azonban meghívást kaptunk a Hotel Sonnhof Hohentauerntől egy október eleji, hétvégi bejárótúrára, amire örömmel csaptam le. Elöljáróban annyit, hogy messze felülmúlta a várakozásaimat, és alig várom, hogy egy hosszabb kirándulás alkalmával fedezhessem fel a környéket.

Házigazdánk, a teljesen magyar tulajdonban lévő Hotel Sonnhof Hohentauern mindent megtett azért, hogy a rendelkezésre álló rövid idő (2 éjszaka), és a nem túl biztató időjárás-előrejelzés (eső-havazás) ellenére belekóstolhassunk a környéken elérhető számtalan aktív program többségébe. A rendkívül barátságos fogadtatás után egy olyan ízletes vacsorával fogadtak bennünket, hogy nem tudtam, a másnapi hegyi túrát várjam jobban, vagy a következő főétkezést. Reggel pedig komoly problémát jelentett a felkelés, mert az ízlésesen berendezett szobában jól esett volna még lustálkodni egy picit a kényelmes ágyban, bámulva a frissen behavazott hegycsúcsokat.

Az évszakhoz képest meglehetősen hűvös volt az idő, így már az érkezés estéjén a táncoló hópelyheket nézhettük a vacsoránál. Másnap reggel pedig a szemben lévő Triebenstein és a rajta kialakított sípálya hófehér köntösben pompázott. Reggeli közben ennek a látványában gyönyörködhettünk, mivel az étterem hatalmas ablakai erre néztek.

Ősszel a legszínesebb a hegyvidék Forrás: Mozgásvilág/Pintér László — Ősszel a legszínesebb a hegyvidék

A Kelták hegye

Hideg, borús időben és csepergő esőben indultunk el felfedezni a Keltenberget, a Kelták hegyét. Igazi élménypark ez, ahol a helyenként lápos mezőkön fapallók könnyítik a haladást. Egy kis kelta skanzent is felépítettek a völgy egykori lakói emlékére, így mindig találunk látnivalót, ahogy haladunk beljebb a völgyben. Ha gyermekekkel érkezünk, tutira imádni fogják! Az út végén, egy tavacska partján kis házikó jelzi az egykori bánya bejáratát. Nyáron itt frissítő italokat, egyszerűbb ételeket és ajándéktárgyakat is vásárolhatunk.

A bánya már nem aktív, de vezetővel a főbb tárna bejárható, ahol szakértő idegenvezető mesél a kőbe zárt történelemről.

Bányamúzemum Forrás: Mozgásvilág/Pintér László — Bányamúzemum

Ugyanitt egy sziklaaréna is található, ahol legott ki is próbáltuk a sziklamászást, melyben a szálloda hegyivezető partnere, Gundula volt a segítségünkre. A jéghideg szikla jelentett némi kihívást az ujjbegyeknek, de a szabadtéri sportok már csak ilyenek.

A hideg ellenére is izzadni kezdett a tenyerünk, amikor megláttuk a Flying Foxot. Ennek ugye semmi köze a rókához, bár az állatoktól amúgy se félünk. Ez egy kötélcsúszda. Kb. 20 méter magasból kötélpályán élvezhettük a szabadeséshez közeli élményt, ami a maximális biztonság mellett is garantált adrenalinfröccs. Akinek mindez nem elegendő, még egy óriáscsúszdát is kipróbálhat. Mivel csurom víz volt, mi úgy döntöttünk, hogy ezt most inkább kihagyjuk.

Magashegyi túra egy kétezresre

A fenti programokkal hipp-hopp elszaladt a délelőtt, de délután várt ránk a hétvége fénypontja: magashegyi túra egy kétezres csúcsra. A télies körülményeknek köszönhetően ez különösen izgalmasnak ígérkezett, így már előre dörzsöltem a tenyeremet.

Az eredeti terv a Grosser Hengst 2159 méteres csúcsa lett volna, de a korábbi napok szigorú időjárásának köszönhetően 1900 méter felett jelentős mennyiségű hó borította, így Gundula a csapat biztonsága érdekében egy könnyebb alternatívát ajánlott. Helyette az Edelrautehütte felett emelkedő kisebb kilátóhegyet, az 1982 m magas Hausecket választottuk, ahol biztosnak tűnt a csúcssiker. Az ösvény túlnyomórészt a déli oldalán vezet, így innen már leolvadt a hó. Csak a legfelső szakaszon, a széles gerincen volt nagyobb hó, itt azonban a szél félméteres átfúvásokat épített. Fújt most is erősen, eléggé cudar körülményeket teremtve. Egy-egy széllökésnél bizony figyelni kellett, hogy talpon maradjunk.

A szél által hordott hókristályok ezernyi tűként szurkálják az arcunkat Forrás: Mozgásvilág/Pintér László — A szél által hordott hókristályok ezernyi tűként szurkálják az arcunkat

Azonban éppen a zord viszonyoknak köszönhetően éltük meg igazi kalandként a kisebb csúcs megmászását.

A csúcsgerincen tombolt a szél, a porhóból óriási hótölcséreket kavart. Jó hasznát vettük a téli ruházatnak. Gundula ráadásul lefelé egy másik útvonalon vezetett le bennünket, így kereszteztük a hegyet. Sosem gondoltam volna, hogy valaha egy kétezer méternél alacsonyabb hegyre vezetővel fogok menni, de mentségemre legyen mondva, hogy a kötél legalább nem került elő. Gunduláról egyébként érdemes tudni, hogy nepáli és dél-amerikai hatezreseken szokott vezetni, így az egész csapat bátran rábízhatta magát.

A csúcsról lélegzetelállító panoráma tárult elénk. Karnyújtásnyira emelkedett a 2448 m magas Grosser Bösenstein, melynek felénk eső oldala friss hótól pompázott a szikrázó napsütésben, a viharos szél felhőkben tépte róla a havat, miközben a mögötte drámaian tornyosuló fekete fellegek épp elnyelni készültek a sziklakolosszust. Mélyen alattunk a mesébe illő Grosser Scheibelsee terült el, melyet egyébként romantikus sétaúton lehet megkerülni, ha valakinek nincs kedve magasra mászni. A tó túloldalán a Grosser Hengst 400 m magas északi fala meredezett, kelet felé pedig az Alacsony-Tauern és a Hochschwab csúcsai sorakoztak.

Ez lehet a Keleti-Alpok egyik legkönnyebben elérhető csúcsa, nyáron kellemes sétával háromnegyed óra alatt feljuthatunk.

A hózáporok drámai díszletet varázsolnak a hegyek mögé Forrás: Mozgásvilág/Pintér László — A hózáporok drámai díszletet varázsolnak a hegyek mögé

Miután közepesen összefagyva leértünk a hegyről, indokoltnak éreztük, hogy valami lélekmelegítőt vegyünk magunkhoz a tó partján álló menedékházban, az Edelrautehüttében. Tipikus, hangulatos osztrák hegyi faház. Kellemes meglepetés volt, amikor a rendelésnél a házigazda magyarul válaszolt, a ház üzemeltetője ugyanis magyar. Egy pofa búzasör és egy mennyei almás rétes elfogyasztása után máris tökéletesnek tűnt a világ. Imádom a tradicionális magashegyi hütték hangulatát, így szívesen maradtam volna éjszakára is, de várt bennünket a völgyben a kényelmes szálloda.

Persze nincs az a tökéletesség, amit ne lehetne fokozni. Az esti vacsora után jutott egy kis idő kipróbálni szállásunk, a Hotel Sonnhof Hohentauern úszómedencéjét és szaunáját. Egy hidegben áttúrázott nap végén kimondottan jól esik a szervezetnek. Az aktív nap és a kristálytiszta hegyi levegő megtette hatását: amikor eljött a lefekvés ideje, összesen fél bárányig jutottam a számolásban, mielőtt mély álomba zuhantam volna.

Váratlan várak

Házigazdáink a hazautazás délelőttjére is találtak számunkra odaillő programot. Átautóztunk a kb. félórányira lévő Strechau várához, amely évszázadok óta áll őrt a Mura völgye felett. Az egyik legszebb vár egész Ausztriában, melyet érdemes a helyi idegenvezetővel végigjárni, mert így ismerhetjük meg igazán a történetét. Igazi időutazás ez, melyet a bálteremben lévő bibliai témájú, freskó méretű olajfestmény, valamint a kiállított, több száz éves kódexek is erősítenek. Ha további kulturális látnivalókra vágyunk, akkor érdemes ellátogatni a szintén közelben lévő Admontba, ahol a bencés apátság a világ legnagyobb kolostori könyvtárát rejti. Nagyjából 70ezer kötetet állítottak ki a barokk könyvtárteremben, de a teljes gyűjtemény 200ezer kötetet számlál. Igazi középkori ritkaságokat és kéziratokat is megcsodálhatunk.

A strechaui vár bejárata Forrás: Mozgásvilág/Pintér László — A strechaui vár bejárata

A téli sportokra itt is télig kell várni

Elegendő hó hiányában a téli sportolási lehetőségeket ezúttal nem volt alkalmunk kipróbálni, de ezt annyira nem bántuk, hiszen ősszel mégiscsak az ősznek van itt az ideje.

Közvetlenül a szállodával szemben emelkedik a Hohentauern-Moscher sípálya. Igazi családias síközpont, ahol 11 km-nyi kék, piros és egy rövidebb fekete pályán tesztelhetjük tudásunkat. Akik a legmodernebb liftrendszerrel felszerelt gigasíterepek szolgáltatásaihoz vannak szokva, alighanem csalódni fognak, de Hohentauernnek nem is ők a célközönsége. Ez egy igazán természetközeli, emberléptékű síterep.

Amiben viszont nagyon erős Hohentauern téli kínálata, az a sífutás.

Nem véletlen, hogy német, holland, cseh, szlovák és bizony magyar sífutók körében is rendkívül népszerű. Összesen 13 km-nyi nyom várja a sífutókat, a klasszikus (diagonál) és a szabadstílusú (skating) pályák egymás mellett futnak. Igazi különlegesség, hogy 2,5 km-nyi sífutópálya hóágyúzott, így egész télen hóbiztos. Ha kezdőként érkezünk, aggodalomra semmi ok: a szállodában segítenek a felszerelés kölcsönzésében és oktatót is tudnak ajánlani.

Hohentauern kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a családok a legkisebbek számára is változatos, széleskörű és izgalmas programokat találjanak.

Az egyik legnagyobb királyság e tekintetben a két szánkópálya. Bemelegítésnek lecsúszhatunk a Pfahlbaudorf felé, de ha a 750 méteres pálya rövidnek bizonyul, akkor irány az Edelrautehütte, ahonnan öt teljes kilométeren át csúszhatunk, egészen a Hotel Sonnhof Hohentauernig! Ez 500 méternyi szintkülönbség, ami nagyjából olyan, mintha Dobogókőről Pilisszentkeresztig szánkózhatnánk. Természetesen nem kell otthonról szánkót vinni, 5 euróért bérelhető az Edelrautehüttében. A pálya használata ingyenes.

Scheibelsee panoráma Forrás: Hotel Sonnhof Hohentauern — Scheibelsee panoráma

Mi csak egy töredékét próbáltuk ki a régió kínálatának, de a nyári és téli lehetőségek száma szinte végtelen. A fentieken kívül hegyikerékpározás, nordic walking, horgászat, a legkülönfélébb vadvízi sportok, lovaglás, golf, hótalpas túrázás, síalpinizmus és még számtalan egyéb aktivitás várja az aktív kikapcsolódásra vágyókat. Ha az időjárás nem kooperál, akkor pedig kulturális látnivalók sorát járhatjuk végig. Érdemes kihasználni a Murtal-vendégkártyát, amelyet már egyéjszakás tartózkodás esetén is díjmentesen biztosít a szállásadó. Ennek birtokában a tartózkodásunk idején a régióban rengeteg szolgáltatást vehetünk igénybe kedvezményesen (akár 30%-kal olcsóbban). Az árakról egyébként mindenképpen meg kell említeni, hogy vékonyabb pénztárcával sem kell feltétlenül zavarba jönnünk, hiszen rengeteg az elérhető árú program, és a Hotel Sonnhof Hohentauern csomagajánlatai is kimondottan kedvezőnek számítanak az osztrák viszonyok között.

Persze, ha a szó szoros értelmében csak pihenni akarunk, a csodás hegyi környezetben ez is jobban esik. Kifekhetünk egy pokróccal a zöld mezőre napozni, vagy leülhetünk egy könyvvel a sétautak mentén elhelyezett padok valamelyikére, és olvasás közben gyönyörködhetünk az elénk táruló panorámában. A Hotel Sonnhof Hohentauernben pedig garantáltan baráti vendégszeretetre és kitűnő gasztronómiára számíthatunk.

Mindegy, hogy milyen évszakban érkezünk, Hohentauernben egy picit közelebb érezhetjük magunkat az éghez.