Innsbrucki pezsgés és hegyi mámor Tirolban Hír

A hegyek világa sokunk számára igen ismerős, ám hogy egy helyen egyszerre két, egymástól teljesen eltérő jellegű hegyvonulatot ismerhessünk meg, szinte kivételes alkalom. Arról nem is beszélve, hogy a völgyben milyen nyüzsgő hangulatú egyetemi várossal találkozhatunk, amely központja a sportnak, természetnek, kultúrának, múzeumoknak és a népművészetnek egyaránt, illetve amely 1964-ben és 1976-ban a téli Olimpiának is otthont adott, valamint Tirol tartományi székhelye is egyben. E város neve: Innsbruck.

Kép forrása: www.mozgasvilag.hu

Minden egy őszi napon, hajnali ébredéssel és indulással kezdődött... Fogalmazzunk úgy, hogy a cél - maga a megérkezés - lebegett a szemem előtt, hiszen kb. kicsivel több, mint 8 órás vonatút várt ránk, hogy megérkezhessünk ebbe a kivételesen szép nyugat-osztrák régióba. A vonatút igen kellemes volt ahhoz képest, hogy ilyen sokáig tartott, talán még kellemesebb is, mint kocsival, hiszen pihenni bőven lehetett közben vagy akár sétálgatni is.. legalábbis a büfé kocsiig meg vissza.

Délután 16 óra felé végre befutottunk az Innsbrucki vonatállomásra, majd egy kis csomagszervezést és átrendezést követően, hátizsákunkat és túrabotunkat magunkhoz véve rögtön gyalogtúrára indultunk. Célpontunk a város felett, 2610 m magasan elhelyezkedő volt, amelyet egy meredek sziklás, kaptatós szakaszon közelítettük meg. Kis könnyebbséget jelentett az a mikrobusz, amely szűk és kanyargós ösvényen felrepített minket 2304 m magasra Tulfein Jöchlig, majd 300 m mászás után sötétedésig meg is érkeztünk a menedékházhoz.

Aki egy kicsit tempósabban haladt, szerencsés volt, mert a naplemente utolsó sugarait még elcsíphette a horizonton, amely éppen a következő völgy fölé magasodó hegygerinc mögé készült lebukni. Sokan mondják, hogy a túrázók jutalma a csúcsra érve - a csúcs csokit leszámítva - a panoráma élvezete. Engem személy szerint mindig az hajt fel a hegytetőre, hogy átnézhessek a túloldalra és ez most bőven megtérült, hiszen csodás látvány tárult a szemem elé.

Második ifjú korszakát élő túravezetőnk a maga 64 évével szintén megállt egy pillanatra és elmerengett a tájon, pedig ő már biztosan sok szép naplementét látott! Tulajdonképpen annak ellenére elégedett voltam az aznapi teljesítményünkkel, hogy más körülmények között keveselltem volna ezt a távot és szintet, ám a néhány órás alvás, a hosszú utazás és a magaslati levegő hatására megadtam magam és a szürkületben boldogan bokáztam vissza a házig, hogy a kályha mellett ismét felmelegedjek és elfogyasszam a jól megérdemelt vacsit! Éjszakánkat a matraclágerben, meleg pokrócokba burkolózva töltöttük, úgy éreztem, bárhol álomba merülnék egy perc alatt.

Hajnali ébresztő = napfelkelte 2639 méteren

Másnap reggel - ha lett volna kakas - biztosan kukorékolt volna, így csak az ébresztőórák csörögtek kíméletlenül már 5 órakor, fájón hasítva bele a hajnal csendjébe. Nagyjából azt sem tudtam hol vagyok, de 10 perc múlva már ismét a sziklákon ugráltam felfelé, hogy a ház feletti Sonnenspitze (2639 m) hegycsúcsról, immár a napfelkeltéről a legjobb pozícióból lőhessem el az első kora reggeli képkockákat. Az ég tiszta volt, néhány felhőpamacs csak még festőibbé varázsolta a kora reggeli eget. Hunyorogva álltunk hát a fényben és ismét egy különleges pillanattal lettünk gazdagabbak. Az már biztossá vált, hogy szép tiszta időnk lesz, így vidáman ereszkedtünk vissza a finom reggeli elfogyasztásához, hogy aztán ismét hátizsákjainkkal a hátunkon folytassuk utunkat a völgy felé.

Egy ideig cikk-cakkban málladékos-sziklás talajon haladtunk lefelé, majd a szintek csökkenésével visszagyűrűzött közénk az élővilág, hamarosan puha aljnövényzet váltotta fel a sziklákat, majd a magasabb fenyők is megjelentek körülöttünk.

A kb. 4 órás út alatt különleges cirbolya fenyvesen, széles mezőkön és meredek sziklafalak mentén haladtunk el, ahol pl. jellegzetes hangjukat hallatva a kíváncsi mormoták is megjelentek.

Kép forrása: www.mozgasvilag.hu

Az alacsonyabban fekvő turistautakra a változatos táj és élővilág több turistát is vonz, az egyik legismertebb és kedveltebb utat pont ezért keresztelték „Grüss Gott Weg”-nek, mert az úton jó néhányszor elhangzik egymás üdvözlése. Kirándulásunk végül a Patscherkofel felvonóig vezetett, amellyel aztán visszatértünk a városba. 

Az ebédet egy kellemes étteremben költöttük el, majd a hotelünkhöz – Trend Hotel Congress Innsbruck**** - visszatérve megkaptuk csomagjaink másik felét, amelyből első dolgom volt a tusfürdő kihalászása, mert egy mindent elsöprő frissítő zuhanyra vágytam és ebben senki nem tudott volna megakadályozni!  

Délután kellemes laza programnak ígérkezett a városlátogatás, amelyre bevallom, szintén nagyon készültem! Tudni való, hogy Innsbruck területe az ősidőktől fogva lakott volt és kedvező fekvése révén a környező régiók fontos kereskedelmi és gazdasági központjává vált. Jelentős múltjába a Hofburg alatt rejtőző városkapun átlépve nyerhetünk betekintést, amikor is konkrétan leesik az ember álla, hiszen a kapu nemcsak városrészeket, hanem mintha korokat is elválasztana egymástól.

A sétálóutcákon a legkülönfélébb stílusú, gazdagon díszített vagy épp klasszikusan egyszerű homlokzatú épületek váltják egymást, amely díszítések az egyes korokat kísérték végig az évszázadok folyamán. A gazdag történelmi múlt és a város jelenlegi jó módjának eredményeképpen szinte eredeti pompájukban csodálhatjuk meg az egyes építészeti remekeket és a hozzájuk tartozó cégéreket, amelyek kifejezett jellemzői e városnak. A kellemes napsütés és a belváros szépsége az utcára csábította a bámészkodó turistákat is, igazi forgatagot és vásári hangulatot teremtve ezzel a szűk utcácskákban.

A belvárosból tovább sétálva hamar az Inn partjához érhetünk, ahol a hídról körbetekintve egyszerre csodálhatjuk meg a folyót, a várost és a város fölé magasodó hegyeket. Mindez így együtt páratlan és lenyűgöző látvány! Visszaindulva a hotelhez egy kisebb körívet teszünk még a városban, majd a lenyugvó nap fényénél utolsó pillantásainkat vetjük a folyó irányába, majd visszatérünk a hotelbe, egy könnyű vacsorára. Az estét senki nem húzza sokáig, hiszen a következő napon a másik hegyet vesszük célba, ahol egész napos túrát tervezünk.

Sziklasivatagos és nagyrészt kitett túra a Pfeishüttéhez 

A harmadik napon tehát a konferenciaközpontból induló hegyi siklóval, a Hungerburgbahn-nal, majd libegős felvonóval indultunk a vadabb sziklaormokkal büszkélkedő Hafelekarra, 2256 m magasra. Az idő ezen a napon nem volt túl kegyes hozzánk, hiszen egész éjjel esett és napközben sem nézett ki túl fényesnek az időjárás. Felérve a túránk kiindulópontjához, biztos ami biztos alapon mindenkire felkerült az esőkabát és az esőnadrág. 

Szerencsére hideg nem volt, így az eső sem volt olyan vészes, amely a későbbiek során el is állt. Így beöltözve tehát lényegében komfortosan indultam neki a napi kihívásnak, annál is inkább, mert a hegy vadsága kihívásokkal kecsegtetett. Ezen az oldalon találkozhatunk már sziklamászásra alkalmas sziklafallal, via-ferrata ösvényekkel és még felszerelést nem igénylő kitettebb gyalogutakkal és drótköteles szakaszokkal is. Mi a legutóbbi ösvényeken haladtunk eleinte szintúton, a Mandlspitze 2366 m csúcsának árnyékában, majd kissé leereszkedtünk 1922 m-re egy belső völgybe, a , ahol ebéd várt minket.

A völgy a környező hegyek által egy teljesen elzárt terület, körbenézve csak csipkés hegycsúcsokat láthatunk, a völgy aljában pedig törpe fenyvesek uralják a vidéket mindenhol. Maga a menedékház is megér néhány szót, csupa kedves fiatal dolgozik itt, akik szinte egy kis mézeskalácsházat teremtettek ide, belépve a sejtelmes fényben mécsesek égnek mindenütt, a földön kosarakban meleg takarók összehengergetve, papucsok rendezetten a polcokon és nem messze az étterem részben kellemesen pattog a tűz a kandallóban, odabent puha párnák barátságosan elrendezve a padokon, székeken.

Kép forrása: www.mozgasvilag.hu

Igazából ez egy olyan hely, ahol az ember simán ott tudna ragadni! Az ételek szintén fenségesek és bőségesek, végén az elmaradhatatlan szilvakompótos császármorzsával! A továbbindulás előtt kellett azért egy kicsit szusszanni, hogy ismét mozogni tudjunk. 

Mire elindultunk, az idő ismét befelhősödött, a hegyoldalban lépdelve vissza-visszatekintettem a házra, amely lassan a ködbe veszett. Kimászva a völgyből, utunkat felfelé folytattuk, amely tulajdonképpen két csúcs közötti nyeregre vezetett. Átbukva a gerincen az omladékos hegyoldalban haladni csak lassabban lehetett, a botok igen sokat segítettek a mozgó köveken. 

Meredeken ereszkedtünk tehát cikk-cakkban lefelé a Rumer- (2454m) és Pfeiser Spitze (2347m) között az 5-ös ösvényen, célunk a hegyoldalban már nem is olyan messze látható fenyőerdő elérése volt, amelyben csak részben volt könnyebb az út, mivel a hegy meredekségéből mit sem veszítve, keskeny kanyargós, gyökeres ösvényeken vezetett tovább. 

Néhány óra alatt több, mint 1200 m-t ereszkedtük, majd elértük a Rumer Alm-ot, 1243 m-en. Ide kisbusz jött értünk és vitt vissza Innsbruckba. Ez a nap számomra tökéletesen sikerült, fantasztikus helyeken jártunk és boldog voltam, hogy mindezt láthattam és végre egy szép kerek egész napos túrát tettünk a tiroli hegyek között. 

Este visszamentünk a városba és egy nagyon elegáns gourmet étteremben, a Stitzwohl-ban vacsoráztunk. Vacsi után belevetettük magunkat Innsbruck éjszakai életébe, amit a központban egy 360 fok körpanorámás bárban kezdtünk, ahonnan a város és a hegyek panorámája maradéktalanul élvezhető. 

Innen kicsit megfogyatkozva - a társaság egyik fele kicsit befáradt a túra után – továbbmentünk Innsbruck egyik legkedveltebb szórakozóhelyére, a , amely a helyi fiatalság egyik kedvenc szórakozóhelye lehetett, mert épphogy befértünk! Mondjuk nem véletlen, a DJ igen jó mixet kevert, igazi buli hangulat kerekedett a táncparketten. Hajnali fél 4-ig maradtunk, bár az idő múlását nemigen érzékeltük, ideje volt visszamenni a hotelbe, hiszen másnap sajnos hazautaztunk és reggel 8-kor szigorú ébresztő! 

Mondanom sem kell, a 4 óra alvás és az előző hosszú nap megtette a hatását, kicsit összetörve éreztem magam, ami nem is csoda. A nap nagy részét napszemüvegben töltöttem, mindennemű fénynyaláb, ami áttörte volna a szemüveg jótékony lencséjét, végzetes lehetett volna a hasogató fejfájásomra nézve. A közeledő 8 órás vonatút megváltásnak bizonyult, legalább mozdulatlanul ülhettem a székemben!

Végszóként csak annyit tennék hozzá, hogy ez a 4 nap igen intenzív élményt nyújtott minden tekintetben, Innsbruck egy igazi instant robbanócukorka, bulisok, túrások, bringások, hegymászók, kultúr ördögök, városnézegetők.. ez itt a tiroli paradicsom!

Az utazás lehetőségét köszönjük az Österreich Werbung Marketing Kft.-nek és az Innsbrucki Turisztikai Hivatalnak!

További képekért (megéri) ide klikkelni!