Kaland a szurdokban - Szlovák Paradicsom túra nagy esőzés után

Benecz Ferenc

2016/11/04

Miután nyáron, 40 évnyi pihenőt követően újra megnyitották a turisták előtt a Szlovák Paradicsom legvadabb szurdokát, a Velky Kyselt (1976-ben tűz ütött ki a szurdok aljában, és több mint 30 ha erdő égett le, ami miatt le kellett zárni a területet, hogy regenerálódhasson), kis csapatunk neki vágott, hogy egy szép októberi hétvégén felfedezze. Így ez a történet egy kellemesen fárasztó és izgalmakkal teli túra beszámolójának készült, de végül a természet úgy alakította, hogy a túrázás komfort- és biztonságnövelő tényezőinek fontosságára figyelmet felhívó történetté vált.

Hirdetés

Induljon a banzáj

Szlovák paradicsom túra

Színekben gazdag, a megelőző napok kiadós esőzéseitől nyirkosan csillogó köntösébe öltözve vártak minket a hegyek. A csak 30 kilométerre levő Magas-Tátra havas ormai fenségesen emelkedtek a az ég felé. Mi pedig kora reggel már Podlesok felé baktattunk, mely a Szlovák Paradicsom egyik fő központja.

Mivel egy egész napos túra volt a tervben, és a vasalt úttal megbolondított Velky Kysel 3 órás elfoglaltság, úgy gondoltam, hogy indításként a Sucha Bela nevű szurdokon keresztül megyünk fel a fennsíkra, majd onnan támadunk. Ez kényelmesen számolva is cirka 8 órás túra …

Miután megvettük a park belépőket – sajnos elég rossz híre van arra fele a magyar turistáknak, miután előszeretettel „felejtkeznek el” ezen lépésről, pedig ebből tartják karban a tereptárgyakat – és magunkhoz vettük a Velky Kyselben kötelező sisakot és beülő+kantár szettet, besétáltunk a Sucha Bela szájába – ez a szurdok a park egyik „szimbóluma”, tulajdonképpen itt minden megtalálható, ami jellemző a területre.

Mint egy sakktáblán Forrás: Paraferee - Mozgásvilág.hu — MInt egy sakktáblán

A számtalan fémlétra, fahíd és fajáró ellenére, ősszel és tavasszal is csak nagy ritkán lehet száraz lábbal végig menni a szurdokban. Most, már az első 100 méter után érezhető volt, ez alkalommal biztosan több lesz a magas, szűk sziklafalak között, mint egy könnyed kalandos séta. A patakból kiálló nagyobb kövek és rönkök hiánya, a fatálcákat is ellepő, habosan hömpölygő víz komoly lassító tényezőt fognak képezni.

Bakancs és bakancs között nagy a különbség

Sokan fintorognak, meg legyintenek, amikor egy 40-50 ezres bakancsot tesztelek és áradozok róla, mondván, a tíz-húszezres is bírja és jó lesz… Ez mindaddig igaz is lehet, míg a könnyed hazánkbeli középhegységekben tett rövid sétákra indulsz, ahol nincs például patakátkelés mint most, a Sucha Bela vizében lépkedve. Itt hamar saját bőrén érezheti meg az ember, mennyit számít egy teljes egészében bőr, esetleg oldalt körbe felgumírozott és Gore-Tex béléses bakancs. Elsőként a textil, majd a kezeletlen Nubuk bőr lábbelik adják meg magukat és utat engednek a víznek. És hiába az impregnálás… Előbbi anyagról pár perc alatt mossa le az impregnálószert a víz, míg utóbbi kezelése - ha csak sprayzük - picit tovább ellenáll, de aztán az is megadja magát. Egy bőr-, illetve egy membrános bélésű bakancs viszont lehetőséget ad hosszú-hosszú távon, hogy 15-17 centiméter mély vízben is gond nélkül gyalogolj – igen, a bakancsszára fölé érő víznek a bőrbakancs sem áll ellen, de nagy különbség van a kőről-kőre-ugrálva-haladok-előre és a nincs-gond-ha-a-15-cm-mély-vízben-gázolok-kicsit túrázás között. A nedves körülmények között stabilabb lépést biztosító talp sem hátrány ilyenkor – ebből a legelterjedtebb és legismertebb a Vibram.

Lépéseket keresve falra másztunk Forrás: Paraferee - Mozgásvilág.hu — Lépéseket keresve falra másztunk

Ahogy haladunk egyre feljebb a szurdokban, jönnek sorban a megoldandó feladatok: hol a sziklafalon keresünk apró repedéseket, kiálló éleket kapaszkodóként, hol kövekből és rönkökből építünk magunknak „hidat”, száraz lépéseket. Aztán egy alattomos, faltól falig érő medencénél megakadunk. Ami elsőre jó lépésnek tűnt, hamar kiderül, hogy csak a térdig érő víz felszínén lebegő fatönk. Míg megpróbálunk építkezni, beér minket egy ki-ha-nem-mi fiatalokból álló csoport, és türelmetlenül gázolnak át a medencén – figyelmen kívül hagyva a csak a víz felszínén lebegő fatönkre és a víz mélységére tett figyelmeztetéseink. Ázik a farmer, ázik a pamut nadrág… mert a kellő óvatosság hiánya mellett a megfelelő túraruházat sincs.

Szeretsz vizes ruhában lenni egész nap?

Pedig az a farmer illetve pamut anyag lehet, hogy strapabíró és kényelmes, de ha vizes lesz, még másnap reggel is literszámra csavarhatjuk ki belőlük a patakvizet. Ellenben egy műszálas túraruha, mindamellett hogy szintén strapabíró, testünk hőjétől is könnyen szárad. Nem is beszélve a megfelelő aláöltözetről sem, ami nem csak műszálas, hanem gyapjú is lehet - még komfortosabb viseletként, kellemes meleget és gyors száradást biztosítva. A saját nadrágom és aláöltözetem a szurdok teteje utáni 1 órás dózerutas séta közben enyhén nyirkosra száradt a 13 fokos levegőben… No meg azt sem utolsó szempont, hogy egy jó túraruházat rugalmas ahol kell, megkönnyítve ezzel a nagyobb lépéseinket.

A létrákon sem ússzuk meg víz nélkül Forrás: Paraferee - Mozgásvilág.hu — A létrákon sem ússzuk meg víz nélkül

Az utolsó nagy leküzdendő feladathoz érünk, az Ablakos-vízeséshez. Évezredek alatt a patak egy mély, nagyjából 7-8 méter átmérőjű és kb 10 métere mély katlant vájt magának a sziklatömbben, majd onnan egy alig fél méter széles vágaton keresztül távozik. Ez utóbbiban érkezünk. Lábunkra ömlik a víz, miközben bekúszunk a szűk térben a katlanba... ahol térdig érő medence fogad minket. Sajnos a sziklafalon nincs kapaszkodó, a vízből nem áll ki lépésnek alkalmas kő vagy rönk, így nem ússzuk meg: merülünk.

A sziklafalak lassan távolodnak oldalunkon, a lábunk alatt egyre kevesebb a víz. Megérkezünk a forráshoz a fennsík tetejére. Innen 45-60 percnyi, a mögöttünk álló kalandos úthoz képest unalmas séta vár ránk a park egyetlen turistaházához, Klastoriskora. De végre szárazban gyalogolhatunk…

Dönteni tudni kell

A házhoz érve aztán realizálom, hogy az előzetesen 3-3,5 órára tervezett menetidőnk 6-ra sikeredett, így, a Velky Kysel aljában, a Sucha Bela-ban tapasztaltakhoz hasonló viszonyokat feltételezve és az október közepén már igencsak korai sötétedést is figyelembe véve döntenem kell.

Egy olyan helyen, mint a Szlovák Paradicsom, ahol a létrák és tálcák miatt az útvonalak 80%-a egyirányú, fontos, hogy legalább egy térképpel felszerelkezve induljunk el, előre felmérve a lehetőségeket, ha rövidíteni, vagy változtatni kell az útvonalon. De a legjobb, ha első alkalommal helyismerettel rendelkező vezetővel vágunk neki a helynek, ilyenkor csak az élvezeti faktorra kell fókuszálnunk, a többit megoldja a túravezető.

Akármennyire is nehéz döntés, hisz a Velky Kysel miatt jöttünk igazán, végülis a Hernád felé vesszük az irányt. Ha 40 évig „várt” ránk a Velky Kysel, akkor kicsit még várhat, majd tavasszal újra jövünk… Bár így is ránk sötétedik, de csak az utolsó bő fél órát kellett fejlámpák fényében, viszonylag sík terepen gyalogolnunk, mielőtt megérkezünk újfent Podlesokra, kiindulási pontunkhoz. Már csak egy meleg vacsora és egy korsó habos barna sör hiányzik, és a kalandos túránkból nem is hiányoljuk a vasaltutat.