- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Az óceáni hulladékból készült cipőtől kezdve, a maradék szövetekből varrt kapszula-kollekción át, a futócipőből lett síbakancsig összegyűjtöttünk néhány megoldást arra, hogyan csökkenthető egy már eleve nem túl nagy ökológiai lábnyom. Arra is keressük a választ, hogy a rendszeres, tömeges szabadban levéssel, túrázással, erdei ösvényeken való endurózással nem okozunk-e túl nagy felfordulást a természetben.
, és azon túl, hogy nem szemetelünk, nem térünk le a kijelölt turistautakról, vajon még mit tehetünk azért, hogy ez a második otthonunk még sok-sok időn át harmonikus, sokszínű és élhető legyen minden élőlény számára?
Pálfi Nándort, a PlanetFanatics fenntarthatósági szakértőjét is megkérdeztük arról, hogy a fenntarthatóság jegyében kifejlesztett termékek mennyiben tekinthetők igazán „zöldnek”, tartósnak és fenntarthatónak. Arra is kitérünk, hogy nem lenne-e egyszerűbb, ha szimplán odafigyelnénk a kevesebb fogyasztásra, rongálásra, kíméletes természetjárásra, mondjuk úgy, hogy kevésbé népszerű helyekre megyünk. (Spoiler: DE igen ☺)
Ma már szinte nem lehet úgy túrafelszerelést vásárolni, hogy ne bukkanna fel a címkéken, a termékleírásokban valami, ami a környezettudatosságra, fenntarthatóságra utal. Bluesign®, ökológiai gazdálkodásból származó, fair trade, organikus, újrahasznosított, újrahasznosítható, megújuló - hogy csak egy párat említsünk. De nem akarunk most elveszejteni senkit a különböző eljárások, minősítések tengerében, inkább összeszedünk néhány konkrét kezdeményezést, újítást és terméket, melyekre környezettudatos outdoor-rajongókként magunk is felfigyeltünk. Mindegyik megoldásnál érvényesül a fenntarthatóság „4R” elvéből legalább egy: vagy a ’reduce’ (csökkentés), a ’reuse’ (kb. újrahasználat), a ’recycle’ (újrahasznosítás) és/vagy a ’repair’ (javítás).
Rögtön érdemes említést tenni a svéd Fjällräven márkáról, amely előszeretettel alkalmazza a ’reuse’-elvét új kollekcióinak tervezésekor. Így például idén tavasszal a saját gyártás során megmaradt szövetanyagokból készített limitált kapszulakollekciót Samlaren (magyarul: gyűjtő) névvel, vagy dobott piacra hátizsákot gyapjúipari maradékot hasznosítva, hogy ezzel is csökkentse ökológiai lábnyomát. Szintén a takarékosságot, környezettudatosságot tartották szem előtt az AKU-nál. Így kerülhetett a polcokra a Minima becenevet viselő utcai cipő is, melynek gyártása során keletkezett bőrmaradék egy részét újrafelhasználták a lábbeli egyéb alkotóelemeihez, az alapanyagát képező bőrt pedig egy speciális módszerrel, króm és nehézfém használata nélkül cserzették. De ugyanígy újrahasznosított pehellyel töltötte meg több dzsekijét a Patagonia, mely amúgy már 1994-ben eldöntötte a pamutföldeket látva, hogy 100%-ban átáll az organikus, káros rovarirtókkal, műtrágyával nem kezelt pamutra, illetve ruházati termékeit a pamut mellett az eukaliptusz rostjából, más cégek által fel nem használt pamutból, gyapjúból, újrahasznosított nylonból is neoprént helyettesítő természetesgumiból is készíti.
Látjuk, hogy a nagy gyártók sem riadnak vissza a más cégek számára feleslegessé vált alapanyagoktól, ugyanígy sok „mezei” túrázó sem ódzkodik attól, hogy használtan szerezzen be egy túraruhát, -felszerelést. Sőt, mostanra több nagyobb outdoor cég is felismerte a használt, felújított termékek létjogosultságát, és küldi a hozzá érkezőket egyenesen saját márkás, de használt termékeiket gyűjtő oldalra. Így tesz a fentebb már említett, termékeire egyébként élettartam garanciát vállaló Patagonia is. Ha a nemzetközi nyitóoldalukra érkezünk, az egyik kiemelt menüpont éppen használt Patagonia-cuccokra vezet.
Ha valaki mégis inkább az új holmik mellett teszi le a voksát, de szeretne mindeközben zöld is maradni, az számtalan újrahasznosított alapanyagból készült holmit pakolhat a kosarába. Ilyen többek közt az a The North Face póló, melynek szövetéhez a Himaláján összegyűjtött műanyag palackokat használták fel, sőt, a mintáját is a hegység növény- és állatvilága ihlette. Ugyancsak az ember által termelt szemét alkotja az alapanyagát többféle - óceáni hulladékból kreált - Adidas futócipőnek, aminek a felsőrésze strandokról, egyéb partszakaszokról környezetvédő közösségek által gyűjtött palackokból készült. Csakúgy, mint a Lidl áruház saját márkás női/férfi és gyerekcipője, melynek felső része 25%-ban újrahasznosított poliészter a vízpart menti területekről, 75%-ban pedig „sima” újrahasznosított poliészter.
Hasonlóan a ’recycle’ elven alapszik a Jack Wolfskin kevertszálas pólója, melynek 100%-ban újrahasznosított poliészter alapanyagát a SEAQUAL szállítja. Ez az a társaság, amelynek 400 hajóból álló flottája műanyagot gyűjt a Földközi-tenger spanyol partjainál, óceánokból és folyókból, hogy aztán ebből a textilipar számára gyártson prémium minőségű poliészter szálat. (megj.: Ugyancsak ez a társaság az, amely a 100%-ban elektromos CUPRABorn-nak üléshuzatához szállítja az innovatív, újrahasznosított alapanyagot.)
És ha már újrahasznosításnál tartunk, nem mehetünk el a Salomon idén piacra dobott, 100%-ban újrahasznosítható aszfaltfutó-cipője, mely – ha beteljesítette a küldetését, nem a kukában landol, nem a padláson porosodik a többi futóereklye között – hanem ledarálják, és nagyrészt síbakancs lesz belőle. A sorba kívánkozik a kerékpárosok körében ismert Pearl Izumi márka is, melynek feltett szándéka, hogy 2022-re az összes általa gyártott kerékpáros ruhának a 90%-át fele részben megújuló vagy organikus alapanyagból készíti. A fent említett törekvéseken túl a Pearl Izumi mérnökei 2008 óta laborokban tesztelik a ruházati termékek zipzárját, kiegészítőit, hogy meggyőződjenek azok tartósságáról, és azt vallják, hogy a legfenntarthatóbb termékek azok, amiket nem lecserélni kell, hanem inkább megjavítani.
Az emberek alapvetően azért is fordulnak a drágább, de „fenntartható”, „etikus” vagy „vegán” címkékkel ellátott ruházati cikkek felé, mert ebben egyfajta jóvátételt vélnek felfedezni a fast fashion környezet-és klímaromboló hatásával szemben. A ruha-és divatipar továbbra is a globális üvegházgáz-kibocsátások 10 százalékáért felel.
Azt is fontos leszögezni, hogy a „fenntarthatóság” címkét bizony igen tágan lehet értelmezni, ezért ha valóban az a célunk, hogy olyan terméket vásároljunk, amelynek környezeti hatása nem negatív, akkor érdemes magának a gyártónak is utánanézni. Hiszen hiába gyárt egy vállalat óceáni műanyaghulladékból készült lábbeliket, ha a többi terméke meg éppen a partra sodródó műanyagtömeget növeli csak.
Ha egy gyártó valóban fenntartható opciót kíván kínálni, akkor nem elég csupán a termék alapanyagára koncentrálni, hanem törekednie kell arra, hogy az adott túracipő vagy póló beilleszthető legyen a körforgásos gazdasági modellbe: a termék teljes életciklusát menedzselni kell. Ebbe beletartozik például a minél hosszabb termék-élettartam, visszavételi lehetőség biztosítása, újrahasználat vagy újrahasznosítás." – mondta el kérdésünkre Pálfi Nándor, fenntarthatósági szakember.
A környezettudatosság egy másik vonala, amikor nem újrahasznosított és/vagy újrahasznosítható, vadiúj holmik vásárlására buzdítják a fogyasztó társadalmat, hanem arra, hogy a már meglévő, elnyűtt, de még nem teljesen használhatatlan ruhákat, felszereléseket megjavítsák, megjavíttassák (’repair’).
Erre az útra lépett rá itthon elsőként a Mountex a Javítósarok szolgáltatásával, hogy ezzel gátat szabjon a pazarlásnak, a minket körülvevő szemét felhalmozódásának. A szolgáltatás célja, hogy gátat szabjon a pazarlásnak, a szemét felhalmozódásának. Kabátok, nadrágok, táskák érkeznek a Javítósarokba, de gyakran megfordulnak sátrak és hálózsákok is, ahogy beindul az igazi túraszezon. De akadnak több éve a szekrény alján porosodó technikai ruhák is, melyek itt kelnek új életre. Az üzlet a későbbiekben - további gépek beszerzésével - a vízálló ruházatok, felszerelések, valamint lábbelik javítását is szeretné elvégezni.
Hasonlóan tér zöld útra a Decathlon Műhelye is, ahol nemcsak túrasátrak rudazatát, gumiját, ponyváját javítják meg, de teniszütőt, elektronikai felszereléseket, fitneszgépeket és kerékpárokat is szervízelnek.
Ha pedig valaki maga szeretné felújítani, megreparálni a kalandozásai során balesetet szenvedett vagy csak idő vasfoga által rágott felszerelését, annak számos Youtube-videó, vagy akár a svéd Fjällräven direkt erre a célra készített kisfilmjei is adnak részletes útmutatót.
A végére hagytuk a 4R-ből az egyik kedvencünket, mely nem más, mint a ’reduce’-elve. Ez egyszerre jelenti azt, hogy hajlandók vagyunk visszavenni az igényeinkből, és mindenből kevesebbet vásárolunk, fogyasztunk, beleértve a túrafelszereléseket is. Ezáltal kevesebb szemetet termelünk, csökkentve az ökológiai lábnyomunk. Visszafogottságra int Pálfi Nándor fenntarthatósági szakértő is.
"Komoly problémát jelent a műanyaghulladékok esetében, hogy a keletkező volumen átlagosan mindössze 9%-a kerül újrahasznosításra. Így hiába van ráírva egy termékre, hogy újrahasznosítható műanyagból készült: attól még könnyen lehet, hogy a folyókban vagy a tengerekben végzi. Még gyerekcipőben járó, vagy a jövőben megjelenő technológiák révén képesek lehetünk a műanyagot kémiai eljárások segítségével "visszaalakítani" kőolajjá, de ezek még nem váltak széles körben alkalmazhatóvá. A legjobb természetesen az, ha magát a műanyagtermelést szorítjuk vissza rendszerszintű változtatásokkal, a fogyasztói szokások átalakításával, tudatformálással.”
A visszafogottság még azt is jelenti, hogy környezettudatos outdoor-rajongókként igyekszünk levenni a terhet a természet válláról is. Kevesebbet, tudatosabban „fogyasztunk” belőle, akár oly módon, hogy felhagyunk a főszezoni túrázásokkal, népszerű turistahelyek látogatásával, ezzel biztosítva azt, hogy mindenkinek kellő hely, tér jusson a természetben. Akár olyan áron is, hogy sportot űzünk a kevésbé felkapott helyek felkutatásával és népszerűsítésével, hogy mindenki találhasson olyan helyet a természetben, ahol kikapcsolódhat, és jól érezheti magát – beleértve a vadonban lakó flórát és faunát is.
