- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Környezetemben, ha eddig szóba került Lengyelország vagy Zakopane, leginkább csak az idősebb korosztály kezdett bele csillogó szemekkel egy általában „amikor Nagyanyáddal, Nagyapáddal meg a Józsi bátyáddal kint voltunk” kezdetű sztoriba… A fiatalabb generáció mintha valahogy az utóbbi időkben picit elfelejtette volna ezeket a desztinációkat, és trendi lett délnek, valamint nyugatnak venni az irányt. Számomra is eddig kimaradt Lengyelország, mivel távoli úti célnak könyveltem el magamban… Aztán jött egy 3 napos túra, és mindent fenekestől megváltoztatott bennem!
Lengyelország, azon belül is a hegyimádók számára nagyszerű célpontként funkcionáló Zakopane meglepően közel van: fővárosunkból például két lehetőséget dob az útvonaltervező, és mindkettő csak nettó 4,5-5 óra körüli menetidőt ígér - ez rövidebb idő, mint például lejutni a horvát tengerpartra! A menetidőben gyorsabb, de kilométerben hosszabb Kassa felé kerül, szinte a lengyel határig autópályán haladva, míg a másik végig északnak tart, így kilométerben sokkal rövidebb, ám extra időt fogunk eltölteni az utazással, de üzemanyagköltségben gazdaságosabban járjuk meg – mi több sokkal hangulatosabb és változatosabb is.
Két dolog gyorsan szembetűnővé válik a lengyel üdülő településre érkezve és annak környékét járva. Az egyik, hogy a rengeteg klasszikus rönk- és gerendaház, valamint az emberek kedvessége és nyitottsága révén nagyon erős természet- és vendégszeretetet lengi be a helyet. A másik pedig, hogy rengeteg ember áramlik már hajnal 5 óra magasságától az utakon és ösvényeken – érdekes adalék: a lengyelországi Tátrai Nemzeti Park (TPN) területére nyári szezonban átlag napi 15 000 ember vált belépőjegyet. Mielőtt hátra hőkölnél, gyorsan hozzáteszem, hogy mindez a hegyeken egy normális, elviselhető módon jelentkezik, és a magasabb régiókban ad egyfajta plusz biztonságérzetet is.
Szóval ugyan ez nem az a hely lesz, ahol el tudsz bújni a világtól, viszont nagyon erős, és élénk élményekkel gazdagodhatunk. Mivel az útvonalak jól kijelöltek és karbantartottak, útközben maximálisan csak a kalandra fókuszálhatunk. Másrészt, habár sokak számára már csak távolról rémlik valami „lengyel-magyar két jó barát” kezdetű mondóka, a hegyen túrázva, majd az követően a városban hamar érzékelhető lesz a lengyelek barátságossága.
A három napunk során egy hosszú hétvége aktív eltöltésére alkalmas programokat vettünk sorra, melyek között akadt sportos, közepesen nehéz és nagyon könnyű útvonal is.
A hegymászók egyik legvonzóbb célpontja a Magas-Tátra lengyel-részének legmagasabb pontja, a 2499 méter magas Rysy, azaz Tengerszem-csúcs. Zakopaneból vagy személyautóval, vagy a rendkívül sűrűn közlekedő tömegközlekedéssel juthatunk el a Morskie Oko avagy Halastó alatti Bialkai-szénégető (Palenica Białczańska) nagy parkolójáig. Hasznos infó, hogy a parkolás előzetes online foglalás esetén jelentősen olcsóbb, ezért érdemes előre tervezni -- nagyjából 3000 kontra 4500 forint összegekkel kell számolni parkolás esetében, míg a tömegközlekedés 900 forint körül van egy irányban egy fő számára!
Innen már csak gyalog lehet tovább haladni, a Tátrai Nemzeti Park (TPN) jegypénztárában megvásárolt belépőjeggyel. Bár a nemzeti park emelt az árain, ez még mindig egy felnőtt számára napi 1000 forint alatti összeget jelent, amiért cserében a park területén szinte sehol nem látni szemetet, az infrastruktúra (láncok, tálcák, létrák, hidak) karbantartottak és a hegyimentés ingyenes!
A parkolótól közel 8 kilométeres aszfaltos séta vár ránk, így bő 2 óra menetidővel érjük el a Tátra legnagyobb tavát, a 34,5 hektár felületű Morksie Oko-t. A tó 1395 méter tengerszint feletti magasságban terül el, partján klasszikus építésű rönkház menedékházként működik, ahol ehetünk-ihatunk is. A csúcsra tartók számára viszont ez reggel csak egy rövid szusszanásnyi szünet helyszíne, hiszen innen még nagyjából 6 kilométeres túra van előttünk, bő 1000 méternyi szintemelkedéssel!
Érdemes kellően időben rajtolni (ami erre fele hajnali 5 órának felel meg), mert a menedékház feletti egyre technikásabbá váló ösvényen az idő előre haladtával egyre több lefele haladót kell kerülni, elengedni. De ezek mellett a hegy időjárása is szeszélyesebbé válik a délutáni órákra.
A Czarny Staw pod Rysami tengerszem felett veszi kezdetét az igazán kitett, nehezebb rész, melyhez ajánlott sziklamászó sisakot és a bizonytalanabbak számára via ferrata felszerelést vinnünk – bár nem igazán vasalt út vár ránk, a láncokat kiválóan tudjuk biztosításként használni. A jó kondíció és közepes felkészültség kifejezetten előnyt jelent itt. Látványban nem lesz hiány - hacsak nem felhősödik be az időjárás - hiszen hátunk mögött lélegzetelállító mélységben rálátunk a Morskie Oko és Czarny Staw pod Rysami tengerszemekre, amit a Tátra csipkés vonulatai ölelnek körbe. Közelítve a csúcshoz számítsunk szélre, és ha otthon kánikula is volt, egy-egy árnyékosabb részen még hóra is!
A csúcson általános a várakozás, hogy elkészülhessen a tényleges csúcsfotó, majd picit lentebb ereszkedve, de még a csúcs közelében megpihenhetünk. Ha nem is ismerjük a Tátra minden csúcsát, kettő igen jellegzetes, amiket jól felismerhetően látni: az egyik irányba a Kriván, a másikba a Lomniczi-csúcs.
Normális, általános esetben a csúcsra érkezők ugyanott ereszkednek le, mint ahol felmásztak, ám mi a szervezők révén különleges élményben vehetünk részt: áthaladva a csúcson átívelő virtuális vonalon, mely a két ország közti határt jelenti, ereszkedni kezdünk a magashegység déli oldalán, Szlovákiába. Ez az oldal lankásabb, és hosszabb.
A csúcs megmászása után jöhet egy könnyebb túra. Akár gyalogszerrel is neki indulhatunk Zakopaneból a korábbiakban vasbányászatáról és kohászatáról ismert Kuźnicere, mivel ma már egybe van épülve a két település – ráadásul így 20 PLN körüli parkolási költséget spórolunk meg. Természetesen a településen most is megvásároljuk a nemzeti parkba szóló belépőjegyünket!
Túránk első részében a Dolina Jaworzynkan (Lengyel-Jávor-völgyön) keresztül az 1505 méter tengerszint feletti magasságban található Murowaniec menedékházig kapaszkodunk. A Tátrában megszokott kövekből kiforgatott ösvény nem túl meredeken halad felfele, melyen azért időnként érdemes egy-egy rövid pihenőt tartani, hogy alaposan megcsodálhassuk jobbunkon a Giewant vonulatát, vagy a völgy túl oldalán, a sziklafalba vágott bányabejáratokat.
Bő egy óra alatt érünk fel az 1925-ben átadott és elpusztíthatatlan kinézetű, az alapjától a tetejéig fejtett gránitsziklából készült építményhez, melyhez számos legenda fűződik. Napjainkban is igen népszerű a menedékház, hiszen itt nem csak egyszerű pihenőt tarthatunk, de ehetünk-ihatunk is, mielőtt a számos túraútvonal egyikén tovább indulnánk.
A házig tartó közel 5 kilométeres sétával ne érjük be, induljunk tovább a Charny Staw Gąsienicowy tengerszemhez, mely kitérőnek rövid, ám látványban annál gazdagabb. A házat magunk mögött hagyva körülöttünk egyre alacsonyabbak a fenyvesek, és kitárulkoznak a Magas-Tátra lengyel oldalára oly jellemző rövid, de meredek völgyek látképe. Lábunk a Tátra erősen jellemző, helyben talált kisebb-nagyobb sziklákból kiforgatott utat tapodják, mely egyszerre előny és hátrány is – esőben sár nélkül haladhatunk, ám az előrehaladás extra figyelmet igényel, hogy ne essünk orra.
A tengerszem 1631 méter magasságban, a gerinccel félkörívben karolva terül el, csodálatos látványt nyújtva, mely hamar elfeledteti a plus másfél kilométeres kitérő fáradtságait. Érdekes adalék: bal oldalt, a tóval szembe állva, nagyjából 10 óra irányában, ha figyelmesek vagyunk, kiszúrhatjuk a gerinc erősen szabdalt, oszlopszerű, kevésbé természetesszerűnek kinéző képződményekkel tarkított kicsi részét. Itt ért talajt egy második világháborús amerikai bombázó által ledobott bomba, amit a repülőt ért találat után, a súlycsökkentés céljából dobtak le a pilóták, miután úgy vélték, hogy ez a rész lakatlan és biztos nem lesz ember a területen... persze a sors úgy hozta, hogy két lengyel hegymászó igen közelről nézhette végig az eseményt.
Visszatérve a menedékházig, túránkat egy másik útvonalon fejezzük be, a Przełęcz między Kopami avagy a Király-púpi-nyeregből jobbra tartva, eleinte egy zavartalan panorámát kínáló gerincen, majd fenyőerdőben gyalogolunk, mely szintén Kuźniceben ér véget, ahonnan elindultunk.
Ha pedig a Zakopaneban eltöltött hosszú hétvégénket egy igazán könnyű, de mégis látványos túrával szeretnénk lezárni, amit akár kisgyermekkel is abszolválhatunk, akkor irány ismét Kuźnice, és az 1987 méter magas Kasprowy-csúcs, ahova kabinos felvonóval jutunk fel!
Mivel a felvonó nem csak a túrázók, de a kirándulók körében is igen népszerű, az utóbbi években már kellemetlenül hosszú sorok tudtak kialakulni a jegypénztárnál. Ezt csökkentendő, a felvonó üzemeltetői bevezették az előfoglalási lehetőséget, mellyel költséget ugyan nem, de időt annál inkább megspórolhatunk, mivel az online foglalással rendelkezők az előre meghatározott időpontban egyből beszállhatnak a 60 fős kabinba, azok viszont, akik helyben váltják meg jegyüket, addig várakozni kényszerülnek, míg az előre foglalók mellett nem marad hely!
Egy átszállással érkezünk meg a csúcs alatti fogadóépületbe, ahonnan lélegzetelállító körpanoráma tárul a szemünk elé, de egy 15-20 perces könnyű sétával akár a 2012 méter magas Beskid-csúcsra is felmehetünk, vagy elindulhatunk innen a Sasok-útjára, a Kopa Kondracka meghódítására, vagy akár a Gąsienica-völgy tavai felé is. Ha viszont a felvonóval tervezzük a lejutást is, fontos tisztában lenni a retúrjegy 2 órás érvényességi időintervallumával – ha ezen időtartományon kívül indulnánk le, a megváltott jegyünk már nem lesz érvényes!
A Zakopaneban eltöltött aktív napok után számomra már nem volt kérdés, miért regél az idősebb korosztály olyan jóízűen, és csillogószemekkel a régi lengyelországi kiruccanásaikról. A lengyel emberek rendkívül vendégszeretőek, kedvesek, és nyitottak. Ennnek megfelelően sűrűn fogjuk tapasztalni, hogy a hegyen ránk köszönnek sokszor tört magyarsággal, míg esténként pedig egy-egy italkimérő helyre beüllve, könnyedén ismeretségek köttetnek…
És bár a Magas-Tátra lengyel oldali ösvényein jelen levő túrázók nagy létszáma elsőre fura érzést kelt, hamar hozzá lehet szokni és nem zavaró – egyedüllétre amúgy is már egyre nehezebb alkalmas helyet találni.
De mindezek mellett napjainkban a költség oldal is vonzóvá teszi a zakopanei utazást. Látványosan olcsóbbak az élelmiszerek, de ha nem akarunk magunkra főzni, az éttermi kulináris élmények sem fogják kellemetlenül érinteni pénztárcánkat – egy négycsillagos hotel éttermében 4000 forint környékén találtam háromfogásos ebédmenüt! De ugyanígy a szállások is rendkívül vonzó árakkal csábítanak minket, bátran nézzünk szét az apartman-sokcsillagos hotelek közötti széles kínálatban!
Összességében Lengyelország nagyon vonzó, ráadásul gyorsan elérhető célpont mind a hegymászás, a túrázás, vagy a kirándulás céljából útnak indulók számára is – és akkor még nem beszéltünk a kerékpáros-, valamint a tengerparti lehetőségekről, melyek kitöltenének egy másik cikket is.
