Miért népszerűsítjük az eldugott túraútvonalakat, ha már így is túl sok a túrázó?

A probléma: zsúfolt túraútvonalak

A koronavírus-járvány miatt megváltozott lehetőségek (bezárt és nem látogatható szolgáltatások, kijárási korlátozás, stb.) tömegek szokásait alakították át. Keresve a biztonságos távolságtartásra alkalmas szabadidős kikapcsolódási lehetőségeket, az otthonukba bezárt emberek mind nagyobb számban, a természetjárásban találták meg a megfelelő megoldást. Eleinte jellemzően pozitív változásként konstatáltuk hogy, amit az outdoor tevékenységek népszerűsítésével foglalkozó szervezetek, cégek (mint amilyen a Mozgásvilág is) kimért és fokozatos tempóban tudtak csak növelni, azt a járvány robbanásszerűen emelte meg: a túrázó, kiránduló, kerékpározó és futó tömegek számát. Ez a növekedés viszont olyan mértékű, hogy jóval nehezebbé vált az igények megfelelő kielégítése és a természetjáró ismeretek kellő arányban való terjesztése.

A máskor szellős útvonalakon tömegjelentek alakultak ki, a kirándulók számának növekedésével a természet-értékeit-nem-tisztelők száma is nőtt. A folyamat eme kedvezőtlen velejárója természetesen nemtetszést kelt azokban, akik tisztában vannak az erdők, a növény- és állatvilág védelmének fontosságával. 

A madárcsicsergést és a szél susogását felváltották az "anyázás" és a "minek jött ide", vagy a "maradj otthon" üzenetek változatos formái.

Az erdő mindenkié, de valakié jobban, mint másé?

Itt szeretnénk hangsúlyozni, hogy ilyen tekintetben nincs különbség azt illetően, hogy ki milyen régóta jár erdőbe, hány kilométer van már a lábában, vagy mennyi pecsét a kiskönyvében (szintén nem számít, hogy esetleg már a nagyapjának a nagyapja is oda járt kirándulni). A természet mindenkié és mindenki ugyanolyan mértékben felelős a környezetünk védelméért is.

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a túrázás továbbra is fenntartható maradjon?

Van először is, egy borzasztó nehezen kezelhető, robbanásszerűen növekedő természetjáró tömeg. Ezen réteg túratapasztalata alacsony, túraútvonal-ismereteik jellemzően a mainstream helyszínekre korlátozódnak. Outdoor szabadidősport magazinként eddig is az volt a célunk, hogy megismertessük a kevésbé népszerű, de sokszor a legnépszerűbb útvonalaknál is szebb helyszíneket. A jelenlegi helyzetben ez a tevékenységünk nem csupán azt a célt szolgálja, hogy Magyarország kincseire felhívjuk a figyelmet, hanem sokkal inkább azt, hogy lehetőség szerint minél jobban segítsük eloszlatni a túrázó tömegeket. Való igaz, hogy optimális esetben, a ritkábban látogatott útvonalak már kevésbé lesznek ritkán látogatottak, ám (és újfent nyomatékosítjuk az optimális esetet) szándékunk szerint ennek következtében a sűrűbben látogatott útvonalak is fellélegezhetnek.

A túralehetőségek ismertetése jelen helyzetben nem azt a célt szolgálja, hogy túrázókat generáljon (merthogy ezt a koronavírus már megtette helyettünk), hanem azt, hogy mindenki találhasson magának olyan túraútvonalat, ahol megfelelően kikapcsolódhat. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy ha kiteszünk egy útvonalat, azon rögtön jelentősen megnő a forgalom, de hiszünk benne, hogy így összességében élhetőbb lesz a környezetünk.

Természetesen azt sem győzzük hangoztatni, hogy aki a természetjárást választja, az ebbe mindenképpen felkészülten és kellő tisztelettel, körültekintéssel vágjon bele.