Kéktúra: étkezési tippek

Hogy mire figyelj túra előtt, illetve közben, valamint a szükséges Kéktúrázós felszereléseket már taglaltuk korábbi cikkeinkben, most abban segítünk, ha kedvet kaptál volna te is útnak indulni, de nem tudod, milyen ételt és italt vigyél a hátizsákodban.

Az Országos Kéktúra igazán széles körben egy televíziós sorozat révén robbant be a köztudatba – Rockenbauer Pál, a „Másfél millió lépés Magyarországon” című dokumentum filmsorozatában mutatta be bejárás közben. A hazánk északi tájait, Írott-kőtől Hollóházáig bejáró útvonal napjainkban újra fénykorát éli, köszönhetően többek között számos fejlesztésnek. Az OKT hossza több mint 1100 km, mellyel nem csak Magyarország, de egyben Európa leghosszabb (és egyben első) hosszú távú turistaútja. Teljesítéséhez nincs szükség bárminemű nevezésre vagy regisztrációra, nincs meghatározott teljesítési sorrendje vagy időrendje, illetve előírt menetrendje. De teljesíthetjük igazolófüzet vezetésével is, melybe a különböző, az útvonalon megadott helyeken található pecsétekkel kell bélyegezni, és így a túra végeztével oklevelet és fémkitűző kapunk teljesítményünk elismerése címén.

Egynapos vagy többnapos szakaszokra bontva túráznál? Inkább nomád túrázós vagy a kényelmes típus vagy? Ezekre adott válaszod alapján a hátizsákod mélyén lehet, hogy csak pár müzli szelet vagy 600 grammos babgulyás konzerv lapul majd... Persze ez erősen el van így sarkítva, de a hozzáállásunktól függően nagy különbségek lehetnek az ellátmány mennyiségében és milyenségében.

Kajatippek egynapos Kéktúrázáshoz

Amikor túránk csak reggeltől késő délutánig tart, majd este már ismét otthon vagyunk, akkor nincs sok élelemre szükségünk. Ilyen esetben teljesen mindegy, hogy „kényelmes” vagy „önellátó” módon túrázunk. Hátizsákunkban kényelmesen el fog férni a napi teljes porció így is, úgy is. Az igazi kihívás akkor kezdődik, amikor túránkat több naposra tervezzük.

Kajatippek többnapos Kéktúrázáshoz

A kényelmes

Mivel a Kéktúra sok települést érintve halad, így megtehetjük, hogy nem a hátizsákunkból látjuk el magunkat és nem cipelünk plusz kilogrammnyi élelmet (no meg tábori konyhát) a hátizsákunkban.

Ha ügyesen tervezünk, a szakaszok teljesítésekor kellő időben érinteni tudunk egy éttermet, turistaházat vagy bármi egyéb kiszolgáló egységet, hogy pótoljuk az elhasznált energiát. Persze valamennyi étel ilyenkor is legyen nálunk!

MIT VIGYÉL MAGADDAL RÖVIDTÁVRA?
A sós földimogyoró (kb 640 kcal*), a müzli- vagy zab- vagy gabonaszelet (kb 300-400 kcal*), a szőlőcukor (kb 360 kcal*), és a 70-85% kakaótartalmú étcsokoládék (kb 600 kcal*) kiváló energiapótló apróságok, melyek nem foglalnak sok helyet, viszont átsegíthetnek egy-egy mélyponton a következő pihenőig. (*100 grammnyi adagban található kcal érték)

Az ily módon túrázás gyenge pontja a tervezés és a valóság találkozásából származó különbségek, valamint az egyéb váratlan eseményekből eredő helyzetek. Hiszen mi van, ha a betervezett kiszolgáló egység épp zárva – amire kisebb, eldugott településeken nagy az esély – vagy ha sokkal lassabban haladunk a tervezetnél?

Az önellátó

Ha túránkba belecsempésznénk a nomád kaland ízét, akkor ügyesen kell pakolni a hátizsákunkba, mert könnyen sok extra kilogrammal nehezedhet. Élelmezésünket megközelíthetjük „tudományosan” és „egyszerűen” is. Én csináltam mindkettőt, és sokévnyi túrázás után arra jutottam, hogy valahol a kettő között, a „tudományos” fele hajolva van az ideális helyzet – de mindenkinek más az ideális, arra, hogy nálad hol van ez, magadnak kell rájönnöd.

Ahogy látom, az „egyszerű” megoldással túrázik a legtöbb ember idehaza – én is ezzel kezdtem. A napok számától függően bevágunk a hátizsákunkba pár szendvicset, konzervet, pár tasakos levest, esetleg kenyeret, kolbászt, no meg banánt vagy almát és mehet a menet! Ismerős? Egyszerű, de sok hibája van. Például a súlya. Ráadásul a konzerv ételek esetében, azok elfogyasztását követően még mindig a hátunkon marad 50-200 grammnyi teher – mert ugye a szemetet mindig hazavisszük (de legalábbis a hegy lábánál található kukáig biztos), így ebben az esetben az üres konzerves dobozt is. Vagy vegyük a kenyeret illetve a szendvicset, melyek könnyen összenyomódhatnak a hátizsák mélyén, és onnantól kevésbé gusztusos, meg hát a sokaknál szendvicset jelentő vaj-parizel-kenyér kombináció nem is nyújt kellő energiapótlást.

HA MÁR SZENDVICSEZEL, CSINÁLD JÓL
Készítsünk energiadús, ízletes szendvicseket, melyek elfogyasztása élmény és tovább bírjuk a gyaloglást. Használjunk sajtokat (sajtot írtam, nem sajtnak nevezett lapkasajtot, aminek nem sok köze van a sajthoz), tojást (a főtt tojás gyorsan megromolhat, így erre figyeljünk), olajos bogyókat (olíva- vagy kapribogyót), húsokat (sonkát vagy sülthús szeletet). Használj teljes kiőrlésű kenyeret, ami lassan bomlik le a gyomrodban, így hosszantartó energiát biztosít.

Nálam nagy kedvenc a félbarna cipó, bundázott sülthússzelet, kemény sajtszelet, savanyú uborka, paradicsomkarika, olívabogyó, esetleg pár karika főtt tojás vagy rukkola, majonéz, őrölt bors és mediterrán fűszerek alkotta szendvics… szaftos, energiadús és ízletes.

A „tudományos” megközelítés során a túra étkezéseit magas energiatartalmú ételekkel, szeletekkel és liofilizált kaják elkészítésével látjuk el. Ezek nagy előnye, hogy kis helyen is elférnek, súlyuk minimális, és rengeteg energiát tartalmaznak, elfogyasztásuk után pedig csak pillekönnyű zacskók maradnak a hátizsákunkban.

DE MI AZ A LIOFILIZÁLÁS?
Alapvetően egy étel tömegének túlnyomó részét a benne levő folyadék (H2O) teszi ki. Mivel a vizet könnyű visszapótolni, így az eltávolításával sokat nyerhetünk. Ám csak akkor, ha a visszapótolás után az étel minősége, valamint a kiinduláskor benne levő értékes anyagok megmaradnak.

A víz eltávolítására egyik lehetőség a melegítés, ám ha az ételt az ehhez szükséges nagy hőhatás éri, a vízen felül a vízben oldott ásványi anyagok egy része is távozik. Plusz számos található értékes anyag (vitaminok, ízanyagok, szín, gyümölcscukor, ásványi anyagok) nagy része károsodik: a cukor karamellizálódik, a szín és az íz megváltozik, a vitaminok elbomlanak.

Másik lehetőség a víz eltávolítására a vákuumszárítás. Ezen technológia lényege, hogy a víz alacsonyabb nyomás mellett alacsonyabb hőmérsékleten forr, így a száradáshoz nincs szükség 100, csak 60-70 °C-ra. De még így is jelentős hőhatás éri a terméket ahhoz, hogy értékes ásványi anyagokat és vitaminokat veszítsünk.

Ám van egy harmadik lehetőség is a nem kívánt folyadék eltávolítására: a fagyasztva szárítás, vagy más néven liofilizálás. Ezen eljárás során nagyon alacsony nyomáson a víz szublimál, azaz a szilárd halmazállapotú vízből (jégből) melegítés hatására nagyon alacsony nyomáson nem víz lesz, hanem rögtön gőz – kihagyva a folyadék állapotot. Tehát liofilizáláskor terméket először lefagyasztják, vákuumkamrába helyezve lecsökkentik körülötte a nyomást 6 millibar alá, majd szobahőmérsékletűre melegítik nagyon lassan (akár 20-24 óra is lehet ez a folyamat).

A liofilizálás nagy előnye, hogy az ételt nem éri komoly hőhatás, így az értékes összetevők nem károsodnak, a vitaminok nem bomlanak el, a termék színe és íze megmarad, és nem károsul az esetlegesen az ételben levő gyümölcscukor sem. Mivel a száradás közben egy pillanatra sincs jelen folyékony víz, melynek párolgásával esetleg értékes anyagok távoznának, a liofilizált termékek nem tartalmaznak semmilyen hozzáadott aromát, cukrot, színezéket, vitamint, ásványi anyagot.

Víz hozzáadásával ezek az ételek ugyanolyan állagúak és minőségűek lesznek, mint az alkalmazott folyamat előtt, viszont fogyasztásukig töredék súlyúak, és tartósan tárolhatóak.

Az ilyesfajta ételek hátrányaként a porciónkénti viszonylag magas árat lehet felhozni (2200-3500 forint között). Bár régebben az ízvilágot is idesoroltam volna, az utóbbi években nagyon sokat fejlődött mind a technológia, mind pedig a kínálat, így ezzel nem igazán van ma már gond… Bár a tapasztalat az, hogy hosszú túrázások során előbb-utóbb hiányozni kezd a hagyományos étel. És itt jön be képbe az arany középút…

Magam részéről a 4-5 napos túrázások során már bekerül legalább egy konzerv, vagy valami házias étel – pld egy rúd szalámi – plusz valami keménysajt, esetleg egy-két zsemle. Ezek nem jelentenek túl sok extra súlyt, és ellensúlyozzák a liofilizált ételek dömpingjét.

MILYEN LIOFILIZÁLT ÉTELEKET KAPNI? 
A kínálat ma már igen széles, a vegántól a különböző húsos ételekig, a tésztákon át, sok fajtából lehet válogatni – részemről nagy kedvenc a chili con carne, currys csirke, marhahús stroganoff módra és bolognai spagetti. A hazai túraboltokban jelenleg leginkább az Adventure Food, Trek’n’Eat és Travellunch márkákat találod meg. Választáskor érdemes átnézni a kínálatokat, azok porció méreteit és a bennük található energiát.

De van akkora különbség, hogy megérje számolgatni? Van... Összehasonlításként nézzünk két, viszonylag nagy népszerűségnek örvendő ételt: a bal sarokban az egyszerű megoldást képviselő, nettó 500 grammos kiszerelésű chilis bab konzerv (bruttó 598 gramm!), elfogyasztásával 460 kcal/1955 kJ energiával. A jobb sarokban a tudományos megközelítés képviseletében egy nettó 145 grammos liofilizált chili con carne (bruttó 160 gramm!), elfogyasztásával 600 kcal/2512 kJ energiával.

A súlykülönbség drasztikus… és az biztosított energia között is nagy a különbség. Te melyiket cipelnéd napokon át, a hátadon?

Ne csak együnk, igyunk is

Végezetül nézzük az étkezésnél sokkal fontosabb folyadék- és az ásványi anyagok pótlást. A nem megfelelő hidratálás drasztikus teljesítmény visszaesést, egyensúly zavart, dekoncentrációt is eredményezhet. Éppen ezért figyeljünk rá! Rendszeresen, hőmérséklettől függően 15-60 percenként igyunk – tapasztalatlanok gyakori hibája, hogy csak a nagyon meleg időjárásban „jut eszükbe” inni, míg alacsonyabb hőmérsékleten ez a folyamat elmarad, holott szervezetünk ilyenkor is párologtat!

Az izzadtságunkkal együtt sók és ásványi anyagok is távoznak szervezetünkből, melyek szintén fontos szerepet töltenek be testünkben, így ajánlott ezeket már túra közben visszapótolni. Talán a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb megoldás erre a különböző gyártók kínálta izotóniás italok, azok közül is a pezsgőtabletta formájában kaphatók. Töltsük meg kulacsunkat akár egy forrásnál, vagy egy közkútnál, a kis tablettát belehelyezve egy perc alatt kész a megfelelő utánpótlás.

Ilyenkor arra figyeljünk, hogyha főzni is szeretnénk útközben, legyen egy tiszta vizes kulacsunk is, mert például a narancsos-izotóniás-ital utóíz nem passzol igazán a bolognai spagettihez...