- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Hiába a Micimackó, a Mackótestvér és egyéb kedves macis mesék, valószínűleg senki sem szívesen találkozik szembe egy igazi medvével a túrázása során. Viszont meg kell, hogy nyugtassunk mindenkit,
Az elmúlt hónapokban előforduló különféle medvés észlelések szinte kivétel nélkül vadkamerás felvételek, a cikkekben megjelent medvéket emberi szem nem látta.
A környező országokkal (pl. Románia) ellentétben hazánkban nincsenek nagy összefüggő erdőségek. Sok helyen autóutak keresztezik az erdőket, ahol nagy a zajos gépjármű forgalom. A Bükkben vannak tájvédelmi részek, ahol előfordulhatnak medvék, de ott is messziről elkerülik az embert, jellemzően egyáltalán nem közelítik meg a turistaútvonalakat. Zsiák Norbert, a Versegyházi Medveotthon vezetője elmondta, hogy a medve alapvetően fél az embertől.
"A legtökéletesebb medveriasztó a gyerek. Minél több hangoskodó gyerekkel mész kirándulni, annál kisebb az esélye, hogy összefuss egy medvével. Emellett a medvék szaglása rendkívül érzékeny, a különféle emberi parfümök, dezodorok vagy akár szúnyogriasztó szaga számukra elviselhetetlen bűz, amit kilométerekről elkerülnek, különösképpen, ha medvebocs is van velük" - nyilatkozta Norbert, majd hozzátette: - "A magunkkal hordott étel lehet az egyetlenegy vonzerő számukra abban az esetben, ha egyébként csendben, pacsuliktól mentesen túrázunk".
Futás! Nem, azt inkább semmiképp ne tegyük, mert ez a 300 kilós állat, akár 60 km/óra sebességgel is képes futni. Zsiák Norbert azt tanácsolja, hogy először is dobjunk el minden ételt, ami nálunk van, majd szépen lassan, - kerülve a szemkontaktust - hátráljunk el. A medve alapvetően nem szeretne embert enni, megelégszik a nálunk lévő proteinszelettel, szendviccsel vagy bármi mással, ami ehető. Ha több napos, erdőben alvós túrát tervezünk, akkor Zsiák Norbert azt javasolja, hogy éjszakai pihenőkor a nálunk lévő eledelt egy fára felakasztva, kb. 30-50 méterre a sátortól tároljuk.
A medve jellemzően decembertől március közepéig alussza a téli álmot, bár ez a köztudattal ellentétben nem ennyire törvényszerű. A Veresegyházi Medveotthonban például vannak olyan medvék, amik végig alvással töltik az időt, mások kéthetente kimásznak a "barlangból", és vannak közöttük olyanok is, amik egyáltalán nem alszanak.
Attól mindenesetre nem kell félnünk, hogy turisták által népszerű barlang eldugott sarkában botlunk bele egy szunyókáló medvébe. Az alvás helyszínéül nem klasszikus nagy barlangot választanak, egy kidőlt fa gyökérgödrében vagy több kidőlt fa alá ásnak maguknak egy több méter mély vackot. Mivel olyan helyet választanak, ahová nem vezetnek kijárt turista utak, csak a legtapasztaltabb túrázók közelíthetik meg őket. Viszont mivel ők többnyire csendben haladnak, nagy eséllyel még akkor sem észlelnék egymást az alvó medvével, ha csupán néhány méterre lennének egymástól.
Magyarországon csak mostanában jelentek meg a medvék, Erdélyben viszont a fauna természetes részét képezik. Éppen emiatt sokkal jobban hozzá vannak szokva az ember közelségéhez. Az ottani medvék szocializálódtak már annyira, hogy tudják, ahol ember van, ott jó eséllyel étel is. "Az emberek meggondolatlanok. Meglátnak egy kedves cammogó barna medvét a kis ártatlan szemeivel, és ahelyett, hogy az ételüket elszórva csendben odébb állnának, rögtön etetni akarják őket. Elkezdik kézből adogatni az ételt, majd hamar rájönnek, hogy ez nem volt annyira jó ötlet" - mesélte Zsiák Norbert.
