- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A választ három oldalról kell megvizsgálnunk. Az első szempont, hogy a sporteszközt emberi erő hajtja, vagy valamilyen motoros járműről van szó. A második, hogy az adott erdőterületnek milyen a természetvédelmi besorolása, és a harmadik pedig, hogy a terület tulajdonosa teljesen az állam vagy az önkormányzatok, illetve ha magánkézben van, vannak-e életben valamilyen korlátozó szabályok az erdőlátogatásra.
Az első és legfontosabb tényező az emberi erő. Erre a legegyértelműbb példa, ha túrázunk vagy futunk az erdőben, ilyenkor a saját energiánkat használva jutunk előbbre, ez szinte minden magyarországi erdőben megtehető. Vannak persze kivételek, ezekre később visszatérünk.
Mi a helyzet a kerékpárral? (91. §) Na ez már egy érdekesebb kérdés! Fontos szempont ismét az emberi erő, vagyis hogy saját magad által hajtott kerékpárral sportolsz-e? Nagyon kell figyelni, hogy ne okozzunk kárt vagy sérülést más sportolás, túrázás céljából az erőben tartózkodó embertársunknak.
Ez nem csak azért fontos, hogy felismerjük ezeket az útvonalakat, hanem hogy a gyalogosan erre kirándulók, futók is tudjanak róla, számítsanak kerékpárral, lóval közlekedők felbukkanására. Egyéb, jelzéssel el nem látott úton, ösvényen, erdészeti, gazdasági útvonalon pedig lehet kerékpározni, lovagolni, amennyiben az adott területnek nincs természetvédelmi besorolása, mert ez esetben kerékpározni és gyalogtúrázni is (!) kizárólag az adott jármódra utaló piktogrammal ellátott útvonalakon szabad és engedélyezett! Erre is visszatérünk később. Ha lovagolni indultunk, akkor ugyanez az elv érvényes nem csak a turista jelzésekkel ellátott ösvényekre, hanem a kerékpáros közlekedésre kijelölt utakra is. Csak akkor haladhatunk ezeken, ha ez külön jelölve van lovas útvonalnak is.
A következő lépcső, amikor már nem csak emberi erővel hajtott járművekről beszélünk és itt most eljutunk egy nagyon jelentős kérdéshez, a mostanában egyre inkább népszerű és elterjedőben lévő elektromos rásegítésű kerékpárok kategóriájához. (92. §)
Az elektromos rásegítésű kerékpárokat két kategóriába kell sorolni: azon kerékpárok, melyek rásegítése akkor is működik, amikor nem pedálozunk, azaz egy gázkar segítségével adagolhatjuk a sebességünket, motorkerékpárokkal egy csoportba tartoznak, és ezáltal az ezen járművekre vonatkozó szabályok érvényesek rájuk is. Azaz a kötelező sisak használattól kezdve a kötelező biztosítás meglétén át, a kizárólag a gépjárművek számára kijelölt utak használatáig bezárólag – a kerékpárutakat például már ilyenekkel jogilag nem lehet használni.
Kivételt képeznek ez alól az s-pedelec változatok, melyeknél a rásegítés nem 25, hanem 40 km/h tempóig működik. Ezen utóbbi változatok az előbbi csoportba tartozó járművekkel együtt kezelendők.
Ha tovább megyünk ezen a vonalon, akkor eljutunk a motorral hajtott két- vagy többkerekűekhez. (92/A. §). A törvény szerint az erdőben motort, terepmotort, segédmotort, quadot tilos használni, kivétel gazdasági, erdészeti céllal. Vagyis csak az erdőgazdálkodó használhat ilyen járműveket, sportolásra nem engedélyezett.
Valamit még kihagytam! Mi van, ha éppen tél van, és a nem túl magas hegyeink közt tartósan megmarad a hó, az emberben pedig felmerül az ötlet, hogy síléccel, túraléccel, futóléccel vág neki a vadonnak? A síléc emberi energiával hajtott jármű, vagyis igazából nem is jármű, csak egy eszköz, amellyel ugyanazok a szabályok érvényesek ránk, mintha gyalogosan közlekednénk. Persze értelemszerű, hogy ha olyan utakon közlekedünk síléccel, amelyen más emberek is megfordulnak, például jelzett turistautak, akkor fokozottan figyelemmel kell lennünk a balesetek megelőzését tekintve, hiszen lejtős útvonalakon síléccel is fel lehet gyorsulni, nem csak egy kerékpárral. Erdőben pedig kézenfekvő, hogy nem csak másokat veszélyeztetünk a gyors csúszásokkal, hanem magunkat is, hiszen magas a fának csapódás kockázata. Magyarországon több helyen is előfordulnak még olyan jelzett ösvények, amelyek kifejezetten síútként vannak jelezve, ezek a biciklis és lovas útvonalakhoz hasonlóan alkalmasak sítúrázásra, hiszen az itt gyalogosan közlekedők is számítanak síléccel közlekedők felbukkanására. Már ha éppen van hó.
Sajnos azonban a havas telek számának csökkenésével ezen utak kihasználtsága is jelentősen csökkent, és emiatt az útvonalak karbantartása is megszűnt. Vagyis a jelzések régóta nem lettek felújítva, lassan teljesen lekopnak a fákról. Ilyen útvonalakkal találkozhatunk a Pilisben Dobogókő környékén, valamint a Mátra és a Bükk magasabb régióiban. Na, de ne csüggedjünk, ha szeretnénk kipróbálni ezt a sportot, akkor választhatunk más útvonalakat is, és ha meggyőződtünk róla, hogy a nélkülözhetetlen hóréteg rendelkezésre áll, akkor bátran választhatunk olyan útvonalakat, amelyek úgymond kényelmesek a terep síelés szempontjából, vagyis nincsenek hatalmas szintkülönbségek és a terep nem túlságosan sziklás.
Akár gyalogtúrázás közben is érezhetünk ingert arra, hogy bevessük magunkat a fák sűrűjébe, elhagyva a jelzett ösvényt (tájfutásnál például ez eleve alapkövetelmény), de például sítúrázás közben, vagy ha éppen húzzuk magunk után a gyerekeket szánkóval is megláthatunk olyan remekül behavazott, lejtős területet, amin jónak ígérkezik a lecsúszás. Letérhetünk-e az ösvényről? A válasz pedig az, hogy a fokozottan védett természetvédelmi területek kivételével igen, ezt megtehetjük, természetesen továbbra is figyelve arra, hogy ne okozzunk kárt embertásainkban.
A cikk korábbi részeiben hivatkoztam arra, hogy kitérünk egyéb szabályokra is. A másik fontos tényező az erdőterület védettségi szintje. (1996. évi LIII. törvény a természet védelméről 28. § (1)) Nézzük meg, mi a helyzet a védett erdőkkel.
Nagyjából kimondhatjuk, hogy Magyarországon az összes erdő élvez valamilyen védettségi szintet, hiszen a fellépő klímaválságban közkincsnek tekinthető bármi, ami zöld. De ugyanakkor tudnunk kell, hogy vannak védett és védettebb erdők, sőt fokozottan védett erdők is. A természetvédelmi rendszer megkülönböztet tájvédelmi körzeteket, természetvédelmi területeket, nemzeti parkokat és természeti emlékeket. Ezekről bővebben tájékozódhatunk a , illetve általánosságban kijelenthető, hogy a védettségekre a turistautak mentén kihelyezett jelzésekkel figyelmeztet az adott területen illetékes természetvédelmi hatóság, vagyis többnyire a nemzeti park igazgatóságok.
Ebből nekünk csak annyit kell megjegyeznünk, hogy vannak olyan erdőterületek, amelyek annyira védettek, hogy még gyalogosan is csak engedéllyel, vagy hivatalos szakvezetéssel látogathatóak, nem hogy valamilyen sporteszközzel. Ezért mielőtt elindulnánk egy olyan területre, ahol nincsenek turista ösvények, tájékozódjunk a terület védettségi szintjéről a fenti honlapokon található térképek segítségével.
Nem utolsó sorban, pedig vizsgáljuk meg, hogy kinek a tulajdona az erdő! Az eddig leírt szabályok arra az esetre vonatkoztak, ha az erdőterület tulajdonosa 100%-ban az állam, vagy a helyi önkormányzatok, és védettséget élvezhet magánerdő is, így például a Mátrában is számos magánerdő különböző Natura2000 vagy épp országos természetvédelmi besorolás védettsége alá tartozik! Korlátozásokat amennyire tapasztaltam és látom, a tulajdonos csak magánerdő esetében hoz, az állam nem szokott bevezetni, annál inkább az adott területen illetékes természetvédelmi hatóság (nemzeti park igazgatóság), bérlő és erdőgazdálkodó szervezet. Ezen időszakos korlátozások lehetnek kiemelten védett állat- vagy növény fajok védelmét, vagy épp az arra túrázók testi épségét megóvni szándékozó eljárások, vagyis éles vadászat, lőgyakorlat, vagy fakivágással járó erdészeti tevékenység.
Persze azért, hogy sportolni menjünk az erdőbe nekünk nem kell tisztában lenni azzal, hogy melyik erdő kinek a tulajdona, hiszen ez majdnem lehetetlen lenne és igazából a szabadidős célú látogatás szempontjából mindegy is, jogunk van hozzá. Amennyiben az erdőterületen valamilyen korlátozás van érvényben, arról tájékoztatni kell lokálisan az erdő látogatóit, vagyis táblákat kell kihelyezni, vagy őröket kell kiállítani az utakra. Ilyen korlátozások egyébként az állami erdőkben is előfordulhatnak például vadászidényben. Az aktuális korlátozásokról az MTSZ honlapján olvashatunk.
Alaposan tájékozódtunk arról, hogy mit, hogyan és hol tehetünk sportolás közben az erdőben. Már csak egy kérdés maradt hátra: mennyi ideig tehetjük mindezt. Vagyis hogyan és hol táborozhatunk az erdőben?
Bármilyen más természetvédelmi területen az erdészet és/vagy az erdőgazdálkodó előzetes engedélye szükséges. Sok olyan véleményt lehet hallani, olvasni, hogy a határok összemosódnak, ha kis sátorral túrázol és látszik rajtad, hogy gyalog jöttél, inkább elnézőek lesznek veled a hatóságok, mintha autóval, egyéb járművel érkező több napra berendezkedő vadkempinges lennél. Azért jobb a békesség, és a szabályok betartása!
Mindenképpen érdemes előre tájékozódni és megszerezni a szükséges engedélyeket. Ha pedig táborozol és még tűzgyújtáson is töröd a fejed, feltétlenül ellenőrizd, hogy nincs-e épp tűzgyújtási tilalom, vagy hogy éppen az adott területen milyen szabályok vannak erre. Sok esetben jobban jársz egy kemping gázfőzővel.
