- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Találkoztam a minap néhány emberrel, akik a Mont Blanc lábánál élnek. Szenvedélyük a túrázás, a hegymászás, a téli sportok, imádnak futni, kerékpározni és abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy azért kapják a fizetésüket, hogy a szenvedélyüket minél jobb ruházatban/sporteszközökkel/kiegészítőkkel űzhessék. Terveznek, prototípust készítenek, kinézik az iroda ablakán keresztül, hogy a környező hegyek közül melyiken próbálják azt ki, kimennek tesztelni, majd a kapott tapasztalatokkal visszaülnek a tervezőasztalhoz és csiszolnak rajta, ha szükséges. Ha mindent tökéletesnek találnak, akkor nem sokkal később te is megveheted magadnak azt a cuccot a hozzád legközelebb eső Decathlonban.
Tudom jól, hogy ezt ezen a cikken keresztül olvasni nem sokban különbözik attól, mintha valamelyik “dekás” reklámszlogent olvasnád, hiszen, ami nekem egy “első kézből élmény” volt, az neked most ugyanúgy csak egy valaki (általam) közvetített infó. De nem tudok mást tenni, egyszerűen elmesélem nektek, hogy mennyire meggyőző élmény volt a Decathlon Mountain Store-ban tett látogatásom a franciaországi Passyban.
A Mountain Store azon kívül, hogy elhelyezkedése révén az egyik legkülönlegesebb Decathlon áruház, itt kapott helyet az International Design Centre is, ahol hegyvidéki termékeik nagy részét tervezik. 1997-ben kifejezetten azért lett idetelepítve a kezdetben még csak tíz főből álló tervezőcsapat, hogy a hegyi sportok szerelmeseinek közvetlen közelében inspirálódhassanak, valós körülmények között. 2023-ra már mintegy 600 munkatársat foglalkoztatnak Passyban és a a szomszédos Simond gyárban, Chamonix-ban.
A tervezőközpontban tett látogatás során bepillanthattam az irodai részlegbe, ahol rajzpapíron, vagy akár a virtuális valóságban folyik a termékfejlesztés, itt készülnek el többek között a túrahátizsákok, túracipők, sílécek, snowboardok, technikai ruházatok és sátrak prototípusai, amiket aztán számos módon élesben is letesztelnek. Különböző termék-kínzóeszközökkel vizsgálják a strapabírást, az UV-állóságot és vízállóságot is, akár úgy, hogy vízbe fojtanak egy komplett túracipőt, akár úgy, hogy építenek egy trópusi esőzést imitáló szimulátor-termet, ahol hosszú órákon keresztül nyomatják a zuhét a felállított tesztsátrakra. A törékeny ellenőrlány pedig szigorúan ellenőrzi a sátrak teljesítményét és a terméktervezők rettegve várják a vizsgálat eredményét, mert ha valami valahol beázik, az bizony kiderül a tesztből.
Az igazi álom pozíció kétségkívül a “field test engineer”. Bizony, ők azok, akik konkrétan megfogják, belebújnak, felveszik az elkészült prototípusokat és kimennek a környező hegyvidék adta végtelen lehetőség valamelyikébe, hogy élesben teszteljenek. Nyilván egy-egy ilyen alkalommal nem feledkezhetnek bele a panorámába, vagy a madárcsicsergésbe, mert gondosan összeállított tesztszempontokra kell folyamatosan figyelniük, de azért na… gondolkodás nélkül felsorolhatunk melóhelyeket, amiket magasan überel az övék.
A környezettudatosság nem lett kevésbé fontos az elmúlt évek alatt, sőt, de mégis úgy érzem, hogy megcsömörlik már az ember attól, hogy marketing-kampányt építenek erre a gyártók. Ám ez is újra hitelessé és hihetővé válik akkor, amikor az a termék-menedzser beszél az általuk tett erőfeszítésekről, aki pár órával azelőtt még a kedvenc gleccser közeli túraútvonalán, közvetlenül szembesült a környezeti károk hatásaival. Elhiszem neki, hogy azért készítik termékeik jelentős részét újrahasznosított (és nem csupán újrahasznosítható) alapanyagokból és azért fordítanak nagy figyelmet a minél egyszerűbben és olcsóbban kivitelezhető javíthatóságra, mert fontos neki, hogy ha már új sportfelszerelésre van szükségem, akkor az a lehető legkisebb öko-lábnyommal rendelkezzen.
Egy termék környezetterhelésének nagyjából 25%-át teszi ki a nyersanyag kitermelés, ezen javíthat sokat az újrafelhasznált anyagok alkalmazása. További 60% származik az anyagok előállításából és összeállításából (szövésből, festésből), ezért törekednek a kevésbé káros festési eljárások alkalmazására, illetve olyan anyagok használatára, amelyeknél nincs is szükség festésre. És persze úgy lehet tovább csökkenteni egy termék környezetre gyakorolt terhelését, ha az minél hosszabb ideig használható marad (erre utaltam fentebb a javíthatósággal is). És persze, ha már van egy jó cuccod, azzal teszed a legjobbat, ha azt használod és nem veszel helyette egy másikat.
Most, hogy megbeszéltük (vagy legalábbis én leírtam), hogy érdemes tényleg más szemmel nézni a Decathlonos termékekre, mutatok pár számomra izgalmas új terméket, amiket lehetőségem volt megfogdosni.
Az egyik legújabb és legőrültebb - nyugodtan nevezhetjük így - találmány a hordozható és bárhol felállítható kemping fürdőszoba. Egy sátorhoz hasonlóan, ezt is csak elővesszük a csomagolásból és néhány precíz művelet után máris ott áll előttünk egy zuhanyzó fülkével, mosdóval és illemhellyel is felszerelhető privát “bászrúm”. Az ötletet a koronavírus óta velünk maradt távolságtartási igény szülte, mert így nyugodtan távol tarthatjuk magunkat a közvécéktől és közzuhanyzóktól. A toalett szagsemlegesítéséhez faforgácsot használhatunk (éppen olyat, mint a hörcsögök alá szoktak tenni), a mosdóban felhasznált vizet pedig szépen összegyűjthetjük, amíg a megfelelő helyen kiürítjük.
Sok mém és élcelődés tárgya az amúgy töretlen népszerűségnek örvendő 2 seconds sátor, ami valóban egy pillanat alatt szétbontható és már használható is, ám az összecsomagoláshoz szükséges csavaró mozdulatot sokáig kell gyakorolni. Az új fejlesztésben egy-egy zsinór kattanásig húzásával tudjuk két oldalán kifeszíteni a szerkezetet, amit szintén egy-két másodperc alatt el lehet végezni (pláne, ha ketten két irányból húzzuk) és pontosan ugyanennyi idő visszabontani is a szerkezetet (meg még egy kicsit kell molyolni a tartózsákba hajtogatással, de az már tényleg nem macera. Naívan azt gondoltam, hogy egyúttal száműzve is lesznek az eddigi instant megoldások, de a fesztiválozó fiatalok körében továbbra is a klasszikus kivitel a nyerő.
Nem kifejezetten túrázáshoz, sokkal inkább utazáshoz, városi barangolásokhoz és hétköznapi használatra tervezték meg a Forclaz Travel 500, 40 literes hátizsákot. Ennél a terméknél is figyelembe vették a vásárlói visszajelzéseket mind a méret, a hozzáférhetőség, az elrendezés és a választható színek tekintetében is, így tehát a tervezők tapasztalata és a nép akarata egyaránt érvényesül ebben a praktikus belső elosztású, az összes légitársaság kézipoggyász-méretkritériumának megfelelő hátizsákban.
A következő síszezonban már elérhető lesz a sítúrázók/freeriderek álomgúnyája, ami gyakorlatilag egy héjanként felépíthető szett, ezáltal könnyen variálható és könnyű viseletnek ígérkezik. A próbababán látható kabát és nadrág gyakorlatilag csak egy-egy vékony és vízálló réteg a kötelező praktikus zsebekkel és szellőzőnyílásokkal. Ez alá vehetjük fel a Polartech anyagból is készült középső réteget, ami úgy tud baromi meleg lenni, hogy közben elképesztő vékony és könnyű, tehát felfelé caplatásnál kis helyen is elfér a táskában. Végül pedig jöhet az aláöltözet mindenkinek igénye szerint. Zseniális és veszettül jól is néz ki, de a nevét persze elfelejtettem megjegyezni az ámulás-bámulás közben...
Tömören tehát, ezekkel az élményekkel és ismeretekkel lettem gazdagabb és remélem, hogy legalább egy kis részét sikerült átadnom belőle, így az írott szavakon és mondatokon keresztül.
