- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Ha nem figyelsz oda túra során pár dologra, könnyedén kellemetlen emlékké válik az utad...
Rosszabb esetben nagyobb baj is történhet veled. Olyan részleteken múlhat, mint az időjárás-változása, a megfelelő táborhely kiválasztása, a szükséges étkezés betartása, vagy szervezetünk nem kihasználása... Alábbi tippek segíthetnek neked!
Még csak készülődsz? Az indulás előtti tippjeimet itt találod.
Egy akár 14-15 kilogrammosra megpakolt táska emelgetése nem játék. Kíméld a hátadat, legalább felvételnél. Lépj a hátizsák hátrészéhez, egyik lábaddal térdre ereszkedve. Majd a felső fülnél és az egyik vállhevedernél fogva emeljük a térdünkre – a fület a térdelő lábunkkal ellenkező kezünkkel fogjuk. Majd a fülnél tartva a másik kezünkkel bújjunk be a vállhevederbe és felállva bújjunk bele a hátizsákba.
A kulcsszó mindig a réteges öltözködés, mely révén könnyedén tudsz alkalmazkodni az időjárás változásához. Régi nagy igazság: nem vastagon kell öltözni, hanem melegen. Egy gyapjú aláöltözet kiváló minden évszakban, mely fölé gyorsan száradó és jól lélegző anyagból készült réteget vegyél. Ha szükséges, akkor erre jöhet a szél- és vízálló réteg, vagy ha még hidegebb van, egy polár. Hőérzetünket nagyban befolyásolják különböző testrészeink öltözéke, illetve annak meg léte. Ilyen pontok a nyakunk és fejünk, vagy a kézfejünk. Sokszor elég egy csősálat a nyakunkba húzni, vagy egy vékony sapka a fejünkre!
Túra során két-három óránként legalább 6-800 kalória bevitelére van szükségünk, amit nagyobb szintkülönbségek vagy hidegebb időjárás esetén növelni kell. Ezen energiamennyiséget változatosan fogyasszuk el – együnk sóst, édest, savanyút, olajost felváltva. Legyen mindig nálunk gyors (energiaszeletek, csokik formájában) és hosszú (olajos magvak, proteinszeletek formájában) felszívódású energiaforrás. A főétkezést hagyjuk meg a nap végére – ami legyen gazdag és lehetőség szerint meleg, főtt étel.
Egy felnőtt embernek óránként fél liter folyadékot legalább meg kellene innia hegyi túra során, ami hőmérséklettől és terepviszonyoktól függően változhat. Figyeljünk oda, hogy folyamatosan hidratáljunk, mert a hatékonyságunk (majd egészségünk) rovására mehet a kevés vagy teljesen mellőzött folyadékbevitel!
Hosszú mászás közben többlet „erőt” adhat, ha megfelelően lélegzünk. Vegyünk mély lélegzeteket, majd erőteljesen fújjuk ki (csak mintha egy gyertyát akarnánk elfújni). Ez a folyamat kiüríti szervezetünkből a szén-dioxidot, és több oxigént juttat az izmainkba, fokozva teljesítményünket.
Nem versenyen vagyunk, nem kell megállás nélkül rohannunk. Élvezzük és szívjuk magunkba a természetet – és nem mellesleg pihentessük szervezetünket. Álljunk meg óránként 10 percre pihenni. Vegyük le a hátizsákot, a bakancsot és a zoknit – utóbbi két ruházatunk addig is kiszellőzik és szárad, akár csak a lábfejünk, amitől csökkentjük a vízhólyag-képződési esélyt. Hosszabb emelkedőkön haladva tartsunk időközönként rövid szusszanásnyi megállót.
Menetközben, hátizsákunktól felhúzódhat a felsőnk, a mozgástól a több réteg ruházat egyike a másikhoz képest elmozdulhat, lépéseink során meggyűrődhet a zoknink, és még sok más dolog miatt válhat előbb csak picit, majd fokozatosan egyre jobban kellemetlenné a felszerelésünk. Ilyenkor mielőbb álljunk meg, és igazítsuk meg, mert hosszú távon nagyobb gondokat előzhetünk meg ezzel!
Olykor előfordul, hogy utunk egy moréna halmon keresztül vezet. A sok apró kavics könnyedén megindul a lábunk alatt, és hamar úgy érezhetjük, mintha ezernyi golyón lépdelnénk. Ha kereszteznünk kell egy ilyen részt, akkor lábfejünk hegy-oldali élére helyezve testsúlyunkat, mély gödröket kialakítva lépdeljünk, lassan, óvatosan. Ha pedig le kell ereszkednünk rajta, testsúlyunkat hátra helyezve, sarokra terhelve lépdeljünk aprókat. Ha megcsúszunk, csak egyensúlyozzunk a testsúlyunkat továbbra is a sarkunkra helyezve úgy, mintha jégen csúszkálnánk.
A tél mindig nehezen és későn adja meg magát a magasabb hegyeken. Hazánk szomszédságában számtalan olyan hegység akad, ahol május végén, sőt még június elején is könnyedén találkozhatunk hófoltokkal. Az ilyen helyeken fokozott óvatossággal keljünk át! Először vizsgáljuk meg a hófolt állagát, állapotát – nézzük meg, van e hópárkány alattunk vagy felettünk, jeges e a hófolt teteje, látjuk e az utunk folytatását. Ha kiálló párkány van alattunk, vagy a folt teteje egybefüggően le van jegesedve, ne menjünk át rajta! Ilyenkor próbáljuk meg fentebb kerülni. Ha nem vagyunk egyedül, használjunk kötelet egymás biztosítására! Ha a hó felszíne viszonylag laza, bakancsunk orrával kezdjünk 5-10 centiméter mély lyukakat „ásni”, 20-30 cm távolságra egymástól, miközben arccal és testtel a hófolt fele állunk, kezeinkkel támaszkodva. Túrabotjainkat rögzítsük a táskánkra. Átkelés közben mindig ellenőrizzük, hogy jó irányba haladunk e… Ha mégis lecsúsznánk, ne essünk pánikba! Próbáljunk meg testtel a hófolt fele maradni, és lábfejeinket valamint könyökeinket belenyomni a hófoltba, ezzel is lassítva csúszásunkat.
Kép forrása: Mozgásvilág - Paraferee
Könnyedén előfordulhat, hogy túránk során az útvonal egy olyan patakot keresztez, melyen nincs híd az átkeléshez. Az egy-másfél méter szélesség még nem jelenthet túl nagy gondot, hiszen vagy átugorjuk, vagy túrabotjaink segítségével átlendülünk száraz lábbal. Ám, amikor ennél szélesebb és bő vízhozamú patakhoz érünk, a feladat máris nehezebb. Keressünk olyan szakaszt a patakon, ahol a vízmélység 10-15 cm, hiszen egy jó túrabakanccsal ez a mélység még nem jelent gondot. Akár a partról a patak medrébe helyezett nagyobb, és lapos kövek segítségével köztes lépéseket készíthetünk magunknak. Amikor pedig már olyan széles és mély a patak, hogy nem megoldható ezen formában, vegyük le a bakancsunkat és zokninkat, és kössük fel a táskánkra. A túrabotjainkra támaszkodva haladjunk előre, miközben figyeljünk a lépéseinkre! Ne lépjünk algával belepett kőre, mert csúszósabb lesz, mint egy jégtábla. Miután átértünk, töröljük szárazra lábunkat mielőtt visszavesszük a száraz zokninkat és bakancsunkat.
Hosszú túra során az egyik sarkalatos pont a lábaid egészsége és kényelme. Éppen ezért menetközben vigyázz rájuk, amennyire csak lehet! Erre több lehetőséged van. Az egyik, ha minden pihenőd során leveszed a bakancsodat és zoknidat, ezzel is „levegőhöz juttatod” a lábfejedet és hagyod száradni. Technikásabb terepre, nehéz hátizsákkal a hátunkon, ne induljunk el félcipőben! A magasszárú bakancs nagy előnye, hogy fogja és tartja bokánkat. Ha mégis bekövetkezne a baj, vagy csak szeretnéd megelőzni, érdemes befáslizni. Ehhez fektessük le a lábunkat, hogy lábfejünk a lábszárunkkal 90° bezáróan álljon. A fáslit kezdjük el a bokánk felett nagyjából 10 centiméterrel tekerni. Először kétszer körbe a lábszárunkat, majd X-formát leírva kerüljük meg a bokánkat és talpunkat, hogy ezt követően visszaérjünk vele a lábszárunkhoz. Ismételjük meg kétszer. Ha nincs nálunk fásli, és még tiszta, száraz a lábunk, akkor használhatunk kinezio-szalagot is.
Ha megtörtént a baj, mielőbb kezeld! Egyrészt ellenőrizd a zoknid, nem e annak meggyűrődése okozta a hólyagot, vagy nincs e valami nem odavaló a cipődben. Ezt követően jobb mielőbb kiszúrni, kontrollált körülmények között, mint hagyni, hogy az izzadtságtól és kosztól lucskos zoknidba pukkanjon ki magától. Az elsősegélycsomagodban levő alkoholos kendővel fertőtlenítsd le a vízhólyagot és környékét, majd steril tűvel (ha nincs, a láng felett sterilizált kés hegye is megteszi) szúrd ki óvatosan a hólyagodat. Ha teljesen kitisztult, ragaszd le steril sebtapasszal – de ügyelj rá, hogy stabilan felragadjon a tapasz, nehogy az okozza a következő bajt. Ha nem kiszúrható állapotban „találsz” rá, tapaszd le vastag ragtapasszal, hogy megakadályozd a tovább fejlődését.
Ha villámokkal tarkított vihar közeledik, a legfontosabb, hogy mielőbb megfelelő menedéket találj magadnak. Kerüld az egyedülálló fákat, a nyílt vízfelületeket, sziklakinyúlásokat! Kitett gerincekről, hegycsúcsokról, amilyen gyorsan csak tudsz, még a vihar megérkezése előtt gyere lentebb!
Kép forrása: Mozgásvilág - Paraferee
Ha utunk során elkap minket egy zuhé, erősen befolyásolhatja a hátra levő utunk hangulatát és komfortérzetét, hogy miként "ússzuk" meg. Ha elázunk, vagy a cuccaink lesznek vizesek, kellemetlenné válhat a túra. Ma már a legtöbb nagy hátizsákhoz is kapunk esővédőhuzatot, de ha özönvízszerű esőzést fogunk ki, és nem tudunk fedezékbe vonulni, javaslom, hogy húzzunk az esővédőhuzatra kívülre egy nagyobb nejlonzacskót - például egy szemeteszsákot. Vagy már induláskor készüljünk úgy, hogy a ruházatunkat egy külön nejlonzacskóba csomagolva kerül a hátizsákba.
Ami magunkat érinti, talán nem kell senkinek sem mondani, hogy esőkabát nélkül sehova nem indulunk – az egyik legolcsóbb és leghatékonyabb megoldás a poncsó. Ám nem csak kívülről lehetünk vizesek ilyenkor. Kerüld a kimelegedést. Ha van rá lehetőséged, az eső kezdetekor vegyél le minden felesleges ruhadarabot, és viselj csak aláöltözetet az esőruházat alatt – hacsak nem épp télen túrázol. Ha van hónaljszellőzője a kabátodnak, nyisd ki azokat. Ne hagyd, hogy a nyakadnál befollyon az csapadék. A bakancsodra is húzd rá úgy az esőnadrágod szárait, hogy ne tudjon belefolyni sehol. Hiába a felső megfelelő öltözék, ha a bakancsodban egy liternyi víz fog lötyögni…
A természetjárás egyik kellemetlen velejárója, a bokrok levelein, fűszálakon megbújó, majd ránk csimpaszkodó és belénk fúródó kullancsok. Az erdőkben, füves területeken nagyjából 1000-1200 méteres tengerszint feletti magasságig vannak jelen, főleg száraz időszakban. Lehet megelőzni a "bajt", különböző kullancsriasztó szerekkel, és hosszú szárú nadrág valamint hosszú ujju felső viselésével, de ha találsz magadon kullancsot, mielőbb szedd ki! Soha ne kenj rá semmit! Használd az elsősegélycsomagodból a kullancs-csipeszt, vagy ha nincs nálad, bármi más csipeszt, amivel közvetlen a bőrödnél meg tudod fogni. Miután kiszedted, fertőtlenítsd le a területet. Ha beleszakadt a feje, ne ess pánikba! Csak szedd ki egy steriltűvel a bőrödből, hogy később ne gyulladjon be. A kullancs helyét pár napig mindenképp figyeld – a néhány órán belül kiszedett kullancs jó eséllyel nem okozott gondot.
Aludjunk sátorban, vagy biwak zsákban, nem mindegy hol tesszük. Az ideális táborhely nem lejt, nem sziklás, köves vagy göröngyös. Kerüljük a közvetlen környezetéhez képest mélyebben fekvő területeket, ahova egy nem várt esőzés során összegyűlhet a lehullt csapadék. Akármennyire is „romantikus”, egy patak partján közvetlen ne táborozzunk le! Tartsunk legalább 200 méternyi távolságot, hiszen éjszaka is jöhet egy kiadós eső a fentebbi részeken, amitől hirtelen nagymértékben megduzzadhat a patak vízszintje. Ha nyílt terepen verünk tábort, keressünk szélvédett helyet. Kerüljük a halott fák közelségét. Ösvényre soha ne verjünk fel sátrat, még egy éjszakára sem! Legyünk tisztában előre, hogy az adott helyen van e lehetőség táborozni! Előfordulhat, hogy természetvédelmi okok miatt csak az arra kijelölt helyen verhetünk sátrat – ezeket az előírásokat tartsuk be!
Többnapos túránk során legalább napi egy alkalommal együnk főtt ételt – ehhez viszont tűzre lesz szükségünk. Ahogy a készülődésre vonatkozó cikkben már írtam, két kézen fekvő lehetőség van: gázfőzőn vagy tábortűzön főzni. Előbbi egyszerűen installálható, utóbbinak különleges hangulata van. Mindkét esetben először keressünk vagy építsünk kövekből egy szélvédett helyet, melynek közepén a talajt egyengessük el, amennyire csak lehet síkra. Ne lógjon ezen területre se fű, se bokor, se fa! Tábortűz esetén - persze, csak ha engedélyezett a tűzrakás - ezen hely legyen legalább 40 méterre a sátrunktól, és már tűzgyújtás előtt készítsük elő az oltásához szükséges vizet vagy laza talajt, homokot. Tábortűz esetében sose rakjunk a szükségesnél nagyobb méretű tüzet!
Ha végeztél az étkezéssel, jöhet a mosogatás. Van étel, melynek nyomait forró vízzel könnyedén el tudjuk takarítani, de persze akadnak, amik makacsul ragaszkodnak az edényünkhöz. Ilyenkor a felforralt vízhez tegyünk egy kevés homokot vagy száraz fenyőtűlevelet, és azok segítségével súroljuk ki. Mosogatószert ne vigyünk magunkkal a természetbe!
A többnapos túra egyik sarkalatos pontja a megfelelő alvás és ezzel a feltöltődésed a következő napi menetelésre. Éppen ezért fokozott figyelmet fordítsunk a jó alvásra. Ennek egyik része már otthon „eldől”: pakolj magadnak komfortos „ágyat és hálószobát” - azaz derékaljat és hálózsákot. Így amikor már a terepen vagy, ha jól felkészültél a túrára, van egy kényelmes derékaljad és megfelelő komfortzónás hálózsákod, melyekben, a megfelelő táborhely megtalálását követően jól fogsz aludni.
Bár napjainkra igen csak megcsappant a barna medvék természetes előfordulási területe, még mindig akadnak hozzánk is közel ilyenek – Erdélyben Tusnádfürdő és környékén, Hargitán, Retyezátban, a Radnai-havasokban, vagy Szlovákiában az Alacsony-Tátrában és Fátrában, hogy csak párat említsek. Ha olyan területre indulsz túrázni, ahol medvék fordulhatnak elő, ne kockáztass, és vigyél magaddal medvesprayt, valamint sípot. Többed magad túrázva ilyen területeken társalogjatok emeltebb hangszinten, egymagad lévén pedig néha rikkants nagyokat. Ilyen területen kényszerülsz vadkempingezni, az élelmedet külön táskában elhelyezve akaszd fel egy a táborhelyedtől távolabbi fára – de inkább kerüld az ilyen táborozást, és célozd meg az arra kijelölt helyeket.
