- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Miközben Budapestet bátran nevezhetjük a hidak városának, Magyarország aligha a hidak otthona, még kevésbé a völgyhidaké, vagyis a viaduktoké. Ha viadukt, akkor a legtöbben elsőre alighanem a Balaton környékére asszociálnak, mindenekelőtt a Kőröshegyi völgyhídra. Kár, hogy hazánk leghosszabb, majdnem két kilométeres hídja közelében nem találunk hegyet, így aztán völgyet sem. Építése finoman szólva is megosztotta a közvéleményt 2007-ben, ezzel együtt hatalmas érzés alatta is elmenni. A környéke, a szelíd somogyi táj viszont inkább kirándulásra, mint valódi túrára hív, ezzel együtt kerékpáros és gyalogos eseményeket is szokás e környékre szervezni.
Ha valódi hegyekre, völgyekre és valódi túrával felkereshető hidakra, viaduktokra vágyunk, akkor azért jobb, ha a Balatontól északra keresünk. A viadukt szó 2007 előtt itthon szinte egyet jelentett Veszprém bámulatos völgyhídjával, de ez azért még urbánus hely. Ám maradjunk Veszprém közelében, a Bakonyban.
Szerencsés helyzetben vagyunk azzal, hogy hazánk egyik legszebb völgye és túraútja mindjárt a legszebb vasútvonala is, ahol a milleniumi vasút három alagúton és két völgyhídon halad át az Északi-Bakony északi részén. Időnként nosztalgiavonat is jön erre, mi is felültünk rá, más kérdés, hogy az ígért gőzös csak Tatabányáig bírta, így kellett várni a pótlására. Ezzel együtt megérte.
Ez az a völgy, ahol a vonatról a természetbe, a természetből a vonatra vágyik az ember, éppen ezért így is, úgy is végig kell menni rajta. És ez természetesen nem más, mint a Cuha-völgy. Leghíresebb szakasza Vinyét köti össze a különös hangulatú Porva-Csesznek vasútállomással, járjunk rajta végig gyalog (is), az autót Vinyénél hagyva, vagy a vonatról Porva-Cseszneken leszállva. Itt minden lépés élmény, a pataknak, a szikláknak és a mérnöki munkát dicsérő gyönyörű tereptárgyaknak köszönhetően. A völgyhidaknál, alagutaknál látványos fotókat illik készíteni, hétköznap pedig talán senkivel nem találkozunk – a vonatra azért figyeljünk!
Egészen más jellegű élményt kínál hidakon a Pilis egyik szurdokvölgye, mégpedig a Dera-pataké. A hegység leghosszabb vízfolyása Pilisszentkeresztnél alakított ki magának egy szemrevaló völgyet, amit – szemben a Cuha völgyével – nem vadregényesnek, inkább romantikusnak mondanánk. A vonatozás itt nem jön szóba; ha felfelé akarunk végigmenni rajta, Pomázról jövet Pilisszentkereszt előtt vár a parkoló, de a másik irány is tökéletes.
Viaduktok sincsenek, kis fahidakból viszont van bőven. A hivatalosan is Szurdoknak vagy Szurdok-völgynek nevezett helyet is egy kis fahídon közelíthetjük meg, de az igazi élmények ezután kezdődnek, ahogy hat kilométeren át 200 méteres szintkülönbséget teszünk meg hídról hídra járva, mintha egy szerpentinen lennénk.
Aki ezen a tájon túrázva szeretne egy nagyobb, gyönyörű völgyhidat látni, annak sem kell csalódnia. Jelzett utakon juthat át – akár Dobogókő érintésével – a pilisszentszentléleki közúti viadukthoz, amelyet a piros és a sárga jelzés közeléből gyalogosan lehet igazán megcsodálni. 1938-ban adták át, 75 ezer pengőbe került, ami 15 kiló arany árának felelt meg.
1945. januárjában az átmenetileg védekezésre kényszerített Vörös Hadsereg alakulatai robbantották fel. 1949-ben építették újjá, a teljes hossza 35 méter. A mérnökszakma is csodájára jár manapság e hídnak, kiemelve, hogy aki autóval, motorral átrobog rajta, nem sokat érzékel belőle.
Az 1111-es út pedig tartogat számunkra még egy hidat az erdő közepén, Esztergom felé tovább haladva. Pilisszentlélek után néhány kilométerrel találjuk a Szentlélek-patakon átívelő Szalma hidat, ami egy szeretnivaló kis kőhíd. Jelzett út ugyan nem vezet ide, de kellő figyelmességgel gyalog is elérhetjük azért, a Cserepes-völgyön vagy a Miklós-völgyön át.
Innentől pedig nem marad más hátra levezetésnek, mint Esztergom és a Mária Valéria-híd – akár a Csülök Csárda érintésével.
