- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A Vértes-hegység a maga 314 négyzetkilométeres területével, és 487 m-es (Nagy-Csákány) magasságával nem tartozik azok közé a tájegységeink közé, amiket igazán hegységnek neveznénk hazánkban, de párját ritkító természeti látványosságaival és igazán nagy múltú történelmével, vadregényes hangulatával tökéletesen kiérdemli, hogy bejárjuk és megismerjük hegyeit-völgyeit, ódon várait és barlangos zeg-zugait.
A bejárás során igyekeztem olyan túraútvonalakat kialakítani, amelyek egyben is élvezetesek azoknak, akik a hosszú túrákat szeretik, viszont szét lehet őket szedni több részre is és akár körútként is működhetnek, a rövidebb távokat és kirándulásokat kedvelők számára. Egy dologban azonban biztosak lehetünk, bárhogy is kombináljuk az útvonalakat, garantált, hogy a végeredmény egy látnivalókban bővelkedő kirándulás lesz.
Ha igazán kíváncsiak vagyunk az egész hegységre, és több túraútvonalat is végigjárunk, akkor az első dolog, ami szembetűnő, hogy a hegység északi- és déli része merőben más jellegű növényvilággal rendelkezik. Míg a déli oldalon az igen látványos ligetes karsztbokorerdők uralják a tájat, addig az északi oldalon a lombos árnyas szálerdők jellemzőek főleg. Ez máris egy ok, hogy globálisan gondolkodjunk, ha a Vértesbe készülünk kirándulni.
Történelmi emlékeit tekintve elsőként a Csókakő – Várgesztes – Vitányvár tengelyt emlegethetjük, hiszen ezek a legnagyobb és legismertebb megmaradt várak, illetve Vitányvár tekintetében csak romról beszélhetünk. Ugyanakkor számtalan más vár-, kolostor- és templomrom akadhat az utunkba csavargásaink során. A teljesség igénye nélkül említhetjük a Vértesszentkereszti monumentális kolostorromot, vagy a tőle nem messze, lombok között megbúvó Gerencsér-vár maradványait.
A hegység állatvilága is nagyon jelentős, nagyvadakból is számos található a környéken, a túrák során főleg a hegység déli oldalán találkoztam szemtől szemben szarvasokkal és őzekkel. Ha csendben járjuk az ösvényeket, könnyen összefuthatunk velük.
A Vértest végigjárva azt gondolom, hogy hangulatában igazán vadregényes érintetlen erdőkben kirándulhatunk, annak ellenére, hogy az utak, ösvények nincsenek elhanyagolva, mindegyik jól járható, mégis olyan érzést hagy az emberben, mintha egy civilizációtól távol eső ős rengetegben járna, és úton-útfélen valamilyen látványos természeti meglepetés várná. Régen járom már a Vértes ösvényeit, de ez a bejárás csak megerősíteni tudta bennem a tudatot, hogy
jó ide visszajárni és sosem lesz unalmas, akárhányszor meglátogatjuk.